Épül a Mars téri nagycsarnok, őszre talán már az átadóünnepséget is meg lehet tartani. A legjobb asztalhelyek már elkeltek egy liciten, több százezer forintot fizettek – többségében viszonteladók – a topasztalokért. De vajon emlékszik-e még valaki, milyen út vezetett 2005-ös első bontást elrendelő jegyzői határozattól a megvalósulásig? Több kereskedő állítja, s bírói végzésekkel bizonyítják, hogy komoly jogtiprások történtek. Az uniós pályázatból megvalósuló piacrekonstrukció miatt először 2005-ben szólították föl a pavilontulajdonosokat egy jegyzői határozatban, hogy tűzveszélyesség miatt bontsák el építményeiket. Az árusok nagy része engedett a felső utasításnak, és mindenféle kártérítés nélkül elbontotta pavilonját, de 13 kereskedő úgy gondolta bírósághoz fordul – nekik lett igazuk, ugyanis perek sokasága indult, melyben szakértői vélemények alátámasztásával hosszú hónapok után kiderült, nem voltak tűzveszélyesek a pavilonok. Sőt, birtokvédelmet is nyertek a kereskedők, és kötelezte a hatóság a piacot működtető önkormányzati tulajdonú kft.-t, hogy biztosítsa számukra az árusítás lehetőségét. Jogtiprás polgármesteri lábakkal
E perek során merült fel először, hogy a felépítmények ingóságnak vagy ingatlannak minősülnek-e, ami azért lényeges, mert később a piac üzemeltetője felmondta a bérleti szerződések többségét, és megkerülve a jogszabályokat – immár nem próbált tűzveszélyességre hivatkozni – áthelyezésként határozzák meg az alappal is rendelkező pavilonok szétszedését. „Viszont több kereskedőtársamnak a mai napig élő bérleti szerződése van” – mondta el lapunknak Bíró Sándor, a pereskedő árusok szóvivője, aki szerint itt két lábbal tiporják a jogot, ezért a tavaly adventi bontás miatt büntetőfeljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságon. „Az egyik legfontosabb bírói döntés arra kötelezte az önkormányzatot, hogy vizsgálják meg újra, szakértők bevonásával a pavilonok létesítésének körülményeit, jelen jogi helyzetüket. Szakértők döntsék el, helyhez kötöttek-e, vagy nem? Ám a jegyző és a kabinet Botka László irányításával önálló jogértelmezést folytatott, megkerülve a bíróság álláspontját, és egy egészen más per ítéletére hivatkozva ingóságnak minősítette az építményeket és 2009. november 29-én szétbontotta azokat” – így Bíró Sándor, aki hozzátette, hogy a magántulajdonukhoz nem engedték oda, az áruikat nem vihették el, sőt még az éjszakai bontás helyszínére érkező parlamenti és önkormányzati képviselőket sem engedték be. Az is bizonyítja pavilonjaik ingatlan minőségét, hogy szinte csak darabokban tudták őket elszállítani. Az ügy a bíróságon és a rendőrségen folytatódik tovább, s talán újabb öt év elteltével kerülhet pont a végére, és kérdés, hogy milyen emlékeink maradnak a Mars térrel kapcsolatban 2015-re…