„A valódi felelősök magasabb szinten vannak”

– Elszenvedője, áldozata volt a 2006-os őszi eseményeknek. Hogyan éli meg, hogy még mai is sokat kell mindezzel foglalkoznia (gondolok itt a megverésével kapcsolatos, jelenleg is folyamatban lévő bírósági tárgyalásra)?

– Sajátos küldetésnek tartom, hogy ezzel a témával foglalkozom. Mindenkinek le kell vonnia a tanulságokat az akkori eseményekből, melyeknek sok áldozata volt a megemlékezők és a rendőrök között egyaránt. Ezzel a kiállítással és a hozzá kapcsolódó beszélgetésekkel az a fő célunk, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a három évvel ezelőtt történtek. Személyes traumát azért nem okozott nekem az a nap, mivel semmire nem emlékszem belőle. Amikor magamhoz tértem, a kórházi körülményeket tapasztaltam, az ügy valóban kellemetlen része nem maradt meg bennem. Azt viszont nem tagadom, hogy amikor orvosaim tiltása ellenére bementem a Parlamentbe, azt provokatív szándékkal tettem meg. Az SZDSZ gúnyolódását viszonylag jól viseltem, mert kicsit azzal hízelgek magamnak, hogy a párt mostani egy százalékában és az európai parlamenti választásokon elért eredményében az is benne van, hogy végre kiderült, az emberi jogokért addig számtalan hangzatos sajtóközleményben kiálló liberálisok hogyan taposták sárba a korábban fenn hirdetett eszméiket, amikor lesöpörték például az én ügyemet is. Azt gondolom, hogy a „mártíriuszozásnak”

(Kuncze Gábor gúnyolta így Révészt a megverése után – a szerk.)

és hasonló megnyilvánulásoknak a választásokon néhány százaléknyi szavazat lemorzsolódása lett az eredménye. Én nem haragszom Kunczéra, mivel ezzel nekem nem ártott, maguknak viszont igen.

– Lát arra esélyt, hogy a közeljövőben tisztázhatók az akkor történtek és megnevezhetők a valódi felelősök?

– Az egyik legnagyobb gondnak azt látom, hogy két részre szakadt az ország és a nyilvánosság is. A társadalom egyik fele elítéli a rendőrség akkori borzalmas tettét, a másik fele viszont az utcára özönlő tömeg viselkedését nem tudja elfogadni és jogosnak ítéli a karhatalom fellépését ellenük. Sajnos, a legtöbb sajtóorgánum is csak az egyik oldal véleményének ad teret, a másikat pedig elhallgatja. Ezért is örültem nagyon, amikor az index.hu újságrója és fotósai elkészítették a Túlkapások című könyvet, mert ők képesek arra, hogy a társadalomnak a másik felét is megszólítsák. Fontos lenne azt kideríteni, hogy mitől fajultak el akkor úgy a dolgok, mitől vesztette el néhány megemlékező az önuralmát, de szembe kell nézni azzal, hogy a rendőrök is számos bűncselekményt követtek el.

– A rendőrök számonkérése már megkezdődött, de eddig nem sok eredményt tud felmutatni az igazságszolgáltatás. Az Ön megverésének ügyében is elindult tavasszal a per két rendőr ellen.

– Igen, éppen most, november 4-én lesz a következő tárgyalás. Az én ügyemben a két rendőrt nem azzal vádolják, hogy engem megvertek, mert erre nincs bizonyíték. A videofelvételek alapján jól beazonosítható egyikük, aki éppen ott állt mellettem, amikor éppen felültem a földről, ahol összevertek. Őt a rövid ujjú felszereléséről tudták beazonosítani, a másik pedig egy kisebb egység parancsnoka volt, akinek tudnia kell, hogy kik voltak, akik engem ütöttek. Bizonyos fokig megértem őt és a többieket is, akik bár tisztában vannak az elkövetők személyével, bajtársiasság miatt mégsem vallanak rájuk. Az ügyemet egyébként nem azért akarom végigvinni, hogy azt a rendőrt elítéljék, aki pechére pont egy országgyűlési képviselőt vágott fejbe. Tudom, hogy azon a napon ők is nagy pszichológiai nyomásnak voltak kitéve, ez még most, a tárgyalás alatt is látható rajtuk. Ezen az úton azért kell végigmennem, hogy felhívjam rá a figyelmet, és kirakjuk a jogállamiság korlátait: mit követhet el egy rendőr és mit nem. Fő célkitűzésem, hogy azokat az embereket találjuk meg és vonjuk felelősségre, akik ezeket az állapotokat előidézték az országban. Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy ilyen jelenetek játszódjanak le Budapest utcáin. De erről nem a közrendőr és a tüntető tehet. Én annak idején feljelentettem

Gergényi Pétert

és

Bene Lászlót,

mert a rendőrség teljesen törvénytelenül, azonosítók nélkül járt el az utcákon és ebben a főkapitányok felelőssége jól látható. Meggyőződésem, hogy ha az azonosítókat nem veszik le a rendőrökről, akkor ők nem is viselkedtek volna így. Ezt a nyomozást egyelőre lezárták. Az is meggyőződésem, hogy ha a tévészékházat nem adják át a tüntetőknek és az azt védő rendőröket nem dobják oda koncként eléjük, akkor ez az állapot október 23-án sem alakult volna ki. Mindezek miatt sem gondolom, hogy az egyszerű közrendőröket kellene legjobban meghurcolni, hiszen a valódi felelősök még a főkapitányoknál is magasabban találhatók. Sajnos, az ügyészségnek egyelőre nem áll rendelkezésére több bizonyíték, de nagyon bízom benne, hogy egyszer ki fog derülni, pontosan mi is történt például a tévészékház ostrománál.

– A Fidesz rendre azt kommunikálja, hogy a következő kormánynak el kell számoltatnia a jelenlegi vezetőket. Számít arra, hogy kormányváltás után előkerülnek újabb bizonyítékok, amik segíthetnek tisztázni ezeket az eseményeket?

– Reménykedem benne, hogy így lesz. Ha megváltozik a politikai helyzet, talán néhányan meg mernek majd szólalni, akik félnek tanúvallomást tenni. Az elszámoltatást viszont nemcsak a Fidesz, de az egész társadalom várja és követeli. Ha lemegyek vásárolni egy üzletbe, a pénztárig érve legalább négyen megkérdezik, hogy „ugye, tényleg számon kérjük majd az elmúlt évek bűneit?”. Óriási a nyomás a következő kormányon ebben a kérdésben.