Trianon emléke a magyarság összefogására sürget

A tragikus múlt felidézése mellett a magyarság összefogásának és egymásrautaltságának mind nagyobb szükségét emelték ki a szónokok a „Megmaradás Napja” címmel tartott megemlékezésen, melyet a trianoni békediktátum aláírásának 89. évfordulója alkalmából rendezett a Csongrád Megyei Önkormányzat és a Rendezvényház Kht.

A megemlékezés már délelőtt megkezdődött

Miklós Péter

történész, a SZEGEDma.hu munkatársának rendhagyó történelemórájával, amit az ezeréves határon, Gyimesbükkön álló vasúti őrház felújításáról szóló film vetítése követett. A délutáni programot szintén egy film, „A Trianon szindróma” nyitotta meg, majd az újszegedi Rendezvényház előkertjében álló Trianoni kopjafánál gyűltek össze az emlékezők.

Mátó Mátyás

tárogatóművész,

Gábor Géza

operaénekes és

Sövény Tibor

előadóművész rövid műsora után a résztvevőket a Csongrád Megyei Önkormányzat nevében

Bodó Imre

köszöntötte. A képviselő szerint Trianon fő üzenete az, hogy a hazugság ellen mindig nehéz volt védekezni, de egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a hazugságok ellen minden eszközzel és minden időben fel kell lépni. „Adják tovább a mai nap szellemiségét ismerőseiknek, hogy egyszer ismét egyek lehessünk és ez az ország európai nemzetként ismét büszke lehessen magára!” - zárta beszédét Bodó.

Két tragikus dátum: 1920 és 2004

„Nem volt elég nekünk Trianon, de meg kellett érnünk 2004. december 5-ét is.” - fogalmazta meg fájdalmát

Kosza Vilmos

nyugalmazott csíkszentmártoni főesperes, aki többször elérzékenyülve idézte fel az Erdélyben élők 1920-tól napjainkig tartó kálváriáját. Az atya szerint az 1. világháború után mi, magyarok lettünk a legtragikusabb vesztesek, Közép-Európa leggyengébb és legkiszolgáltatottabb népévé váltunk. De az utódállamoknak sem lett jobb attól, amit akkor tettek: azóta is folyton félnek, hogy az igazságtalanul szerzett zsákmányt egyszer újra elveszítik – vélte Kosza Vilmos. A közelmúltban megélt szomorú végkimenetelű népszavazásról így beszélt: „Abban bíztunk, hogy édes hazánk elfogad minket, legalább mostohagyermekeinek – ehelyett pedig kitagadott. Ez olyan mély sebet ütött a székelység szívében, hogy egy ideig haraggal néztünk minden magyarországi emberre. Azóta rájöttünk, hogy ezt nem szabad tennünk, hiszen együtt kell élnünk ebben a hazában és össze kell fognunk, ha meg akarunk maradni.” Az idős főesperes végül Michelangelo Pietáját idézte fel a hallgatók előtt, párhuzamba állítva Máriát a magyarokkal. Hozzá hasonlóan nekünk is el kellett fogadnunk, hogy mindennek úgy kellett történnie. „Ezért csak a velünk együtt érző Szűzanyához fordulhatunk támogatásért, segítségért: Szent Szűzanyánk, ó el ne hagyj!”

A fiatalok számára mindez már csak történelem

Mi lehet Trianon üzenete a fiatalok számára? - kérdezte

Csepreghy Nándor

, a Csongrád Megyei Ifjúsági Közalapítvány kuratóriumának elnöke beszédében. A Fidelitas alelnöke szerint az ő nemzedékük szerencsésnek mondhatja magát, mert számukra mindez már csak történelem, a 20. század nagy katasztrófáiból és tragédiáiból nem tapasztaltak meg semmit. „Az előttünk járó nemzedékek megfizették a mi szabadságunk árát is. A mai kor fiataljai viszont sokat tehetnek azért, hogy ezt meghálálják. Mi tehetjük jóvá a 89 évvel ezelőtt történteket” - fogalmazott Csepreghy. Az Európai Uniós csatlakozással leomlottak a magyarokat elválasztó határok. Így most már a fiatalok felelőssége elvinni azt az üzenetet, hogy minden rajtuk múlik, saját kezükbe vehetik a sorsukat ahelyett, hogy hagynák másokat dönteni az őket érintő kérdésekről. A megemlékezés résztvevői ezt követően 89 szál gyertyát helyeztek el a kopjafa előtt.

Európa csak problémákat kapott Trianonért cserébe

A Rendezvényházban a

Becsey Zsolt

európai parlamenti képviselő által összeállított, „A többnemzetűség laboratóriuma – a multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánátban” című kiállítás tablói előtt a jelenlévők

Mirnics Károly

, szabadkai demográfus-szociológus előadását hallgathatták meg a trianoni békediktátum következményeiről. A szakember a szerződést „területrabló diktátumnak” minősítette, alátámasztva ezt számszerű és tényszerű adatokkal. „1920 előtt erős gazdasági hatalom volt Magyarország, míg utána a legjobb termőtalaj a jugoszlávoké, az erdőink nagy része a románoké, a bányáink a szlovákoké lettek és az úthálózatunk, középületeink, kastélyaink nagy része is határon kívül kerültek. Szomorú látni a semmibe nem vezető síneket és közutakat, amiket a határ vágott örökre ketté.” Mirnics Károly kifejtette, hogy az utódállamokban Trianon után megkezdődött a magyar kisebbség hátrányos helyzetbe kényszerítése és ellehetetlenítése – mindehhez felidézte a délvidéki mészárlásokat, a Csehországba hurcoltakat, az erőszakos szlovákosítást és a románok tömeges betelepítését magyar területekre. „Mindez civil szervezeteken keresztül történt, de minden államban – hallgatólagos vagy nyílt – állami támogatással” - fogalmazott a szociológus. Európa ezért a békediktátumért cserébe semmi jót nem kapott – fejtette ki Mirnics. Politikailag életképtelen államok jöttek létre, melyek széthullása most is tart. Az utódállamok a mai napig nem tudnak élni a Magyarországtól elrabolt gazdasági lehetőségekkel, nem tudják kihasználni a megszerzett erőforrásokat. Egy soknemzetiségű állam helyett több soknemzetiségű országot hoztak létre, vagyis a problémát nemhogy nem oldották meg a tárgyalóasztal mellet, hanem inkább megtöbbszörözték. Elérték a jól működő nagy gazdasági régiók és a kistérségek szétszakítását is, és a szomszédos államok ma is keményen ellenállnak ezek egy-egy eurorégióban való újraegyesítésének – összegezte a jelenlegi helyzetet a demográfus. A „Megmaradás Napja” a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház „Magyar Piéta – Az őszödi köztársaság” című előadásával zárult, mely az 1944-es délvidéki mészárlásokat és a 2004-es népszavazás ottani megélését mutatta be.