Reggel a Buborék Borozóban kellemes hagymaszagú kávéval készültünk Sándorfalvára, ahol már nem először szentelik május elsejét a foci isteneinek. Egy jó kedélyű - csak a miheztartás végett - színjózan festő,
Molnár József
egy linóleumvágó szikével szeleteli a pörköltbe való hagymát. „Én mindig ezzel csinálom, vékony a pengéje és éles, nagyon könnyedén szel, a húst is szikével vágom fel" - amit rögvest tapasztalok is. A Buborékban a törzsvendégek ünneplik egy pörköltfőzéssel és egy nagy berúgással a május elsejét - világosít fel a festő.
Sándorfalva egy igazi futballváros. Szeged után itt van a megye legnagyobb utánpótlásbázisa, amit a Tóth János-emléktornára érkezett gyerekhad és az őket kísérő családtagok már a jelenlétükkel is megerősítenek. „Az emléktorna három éve vált igazi utánpótlás-találkozóvá" - avat be a részletekbe
Barna István
, a torna főszervezője. „Igazi nemzetközi kupa az idei, hiszen Aradról is érkezett egy csapat. A SZVSE, Szentes, Mindszent, Kistelek, Rendőr TE mellett NB-s csapatok, a Szolnok és a Vasas fiataljai is eljöttek. A füves és a műfüves pályáinkon alakítottunk ki két-két küzdőteret, a hét- és a tizennégy éves korosztálynak. A centerpálya lelátója mögött felállított sátorban büfé várja a vendégeket, a pálya mögött játszóház, szumó és élő csocsó." A főszervező elárulta azt is, hogy mintegy 350 főre főznek pörköltet 120 kiló húsból. Fél tizenegy körül ismét betekintek a Buborékba, ahol nagy a csönd. A tulajdonos épp a bográcsnak keresi a helyet a kocsma előtt. Krumpli, hagyma, marha felszelve, s mire a tűz fellobban, visszaszállingóznak a vendégek is.
Az újszegedi Erzsébet-ligetbe érkezvén először a pártok sátrait látogattam meg, melyekből igazi EP-kampány-hangulat áradt
(képeink az első galériában)
. Vagyis a Szonda Ipsos vagy a Tárki számainak kicsit bohém majálisos megtestesülését fedezhettük fel.
„A Fidesznek országosan több mint egy millió kopogtatócédulája gyűlt össze" - tudatta velem
Gyimesi László
, a párt szegedi elnöke. „A sátor előtt a
három csapás törvénytervezet támogatására gyűjtjük az aláírásokat
." Gyimesi nem tart az alacsony részvételtől az unós választásokon, hiszen ha a jobboldali tábor, a biztos szavazók elmennek, akkor „tönkre lehet verni az MSZP-t". „A szocialisták táborában felfedezhető a csalódottság" - teszi hozzá.
Nógrádi Zoltán
országgyűlési képviselő
szerint az apátia a legfőbb ellenségük. Ezt akarták elérni a szocialisták, de egy reményvesztett országgal nem lehet azt tenni, amit ők terveznek, tovább csapolni a pénzforrásokat. Be kell fejezni ezt a romboló, destruktív politizálást. A Fidesz egyébként marhagulyást főzött a vendégeinek, a sátor mögött pedig lehetett pónin lovagolni és íjászkodni is. A mozi bejáratánál a Jobbik sátra állt, akik már tavaly szeptember óta kampányolnak, erőteljesen hallatják a hangjukat.
Tóth Péter
szegedi elnökből áradt az optimizmus, szerinte a Jobbik nemhogy harmadik, hanem akár a második erő is lehet. Bizakodását arra alapozza, hogy szerinte a tradicionális baloldali szavazókörzetekben egyenlő arányban állnak az MSZP támogatottságával. Az EP-választásoktól az SZDSZ megsemmisülését várja az elnök, aki a másik kis párttal, az MDF-el kapcsolatban azt mondta, hogy
Dávid Ibolyáékat
is csak a Hit Gyülekezetének a támogatása mentheti meg. (A Jobbik egyébként kecskét főz.) Elindultam, hogy a kemény szavakra választ kérjek, de sem az SZDSZ, sem az MDF sátrát nem leltem, megtaláltam viszont a „túloldal" képviseletét, a Munkáspártot, ahol feltehettem régóta szorító kérdésemet: hol marad a magyar közéletből a szélsőbaloldal? Miért csak a skandinávoknál, németeknél vagy éppen az angoloknál, franciáknál kísért
Che Guevara
szelleme?
Zsiga Tamás
megyei elnök szerint az országban őket szándékosan mellőzi a média, és talán a bizalmatlanságnak az oka, hogy Kelet-Európában negyven évig „teszteltük" a kommunizmust, igaz, elmondása szerint annak egy nagyon torzult, hazug alakját. A szélsőségektől a könyék felé indulva megleltem a „bal bicepszet", az MSZP-tábort is, ahol
Kozma József
, az MSZP szegedi szervezetének elnöke készségesen fogadott. Szerinte a felmérésekhez közeli eredmények születhetnek, tehát a Fidesz 15-16 képviselőt küldhet Brüsszelbe, míg az MSZP 5-6-ot. Az a véleménye, hogy az EP-választásra rávetül a hazai politika, ami nem is baj, hiszen az európaiságunktól a hazai közéletet formáló erőket nem lehet elválasztani. Összefogás kell az unióban a magyar érdekekért, amiben van még mit tanulnunk. A nap folyamán egyébként az összes nagy „szoci vezér" kilátogat majd, hiszen ma van a szocialisták kampánykezdete - ha valaki nem tudná.
„Ne rohanj, az istenit" - hallom az idős házaspár férfitagjának utasítását, ahogy a politikától tisztes távolságban baktatok már, sodródom bódétól, standtól a kifőzde- és pecsenyeállásokig. Az ostrom elkezdődött, a hangulat az egyik oldalról így tömöríthető egy szóba: eladni, míg a védelem kulcsszava talán a felderítés. „Akkor inkább éhen döglök" - mondja a mögöttem sorban álló anyuka, aki a fiától értesül egy nagyobb társaság hatezer forintos fapados ebédszámlájáról. Kenyérlángost eszem, és iszom két korsó sört éttermi áron, közben amint szemlélődök, a hiányon gondolkodok. Valahogy a munka ünnepének a közösségi jellege mintha jelentősen átformálódott volna - és persze nem politikai értelemben. A családok rohannak, kígyóznak, leülnek, esznek, majd mennek tovább. Csoszog, megáll, topog, vár, leül, fal, feláll, siet, számol, fizet, vár megint, topog, integet, kézen fog stb. Nincs az a pokrócos kitelepülés a fűbe. Persze lehet, hogy nem is kell, ma ez az igény. A forgók, játékok tele, a giccses lufik fogynak, a színpadon pedig egymást követik a fellépők. Valójában mindenki jól érzi magát, legalább is úgy látszik.
Vajdaságba fotós kollégánk látogatott, s gyönyörű látvány fogadta. A Palicsi-tó festői környezetében, végig a parton, közel 2-3 kilométer hosszan sorakoztak a kézműves sátrak - alig akadt gagyi áru
(lásd második fotógalériánkat)
. Persze volt pecsenyés, és forgott a vurstli is, de a közeg közel sem azt a „zabálj és igyál, nyisd ki a pénztárcád" attitűdöt árasztotta a tóparton, mint az újszegedi ligetben. Inkább a hídi vásárhoz hasonlatos környezetben hömpölygött a több tízezres tömeg (a szervezők az eddigi tapasztalatok alapján 60 ezer emberre számítottak). Szabadon volt hagyva egy terület is, ahol bárki felállíthatta bográcsát, családok százai sütögettek. A szomszédos focipályán pedig - hasonlóan, mint Sándorfalván - pattogott a labda az ifjak között. Hazánkat a
Rendőr TE képviselte a gyerektornán.
A négy helyszínt egybevetve kirajzolódik egy modern társadalomrajz a délvidéki kultúrkör mai állapotáról. Nem mondom feltétlen, hogy csúnya a festmény, csak azt, hogy van, és ez az, így néz ki - a többi már az agy dolga...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.