Etikai kódex termelőknek, kereskedőknek, feldolgozóknak

Az elmúlt két évtizedben, különösen az uniós csatlakozásunk után, egyre több csatát veszítettek a magyar és a külföldi kézen lévő hazai élelmiszer-feldolgozók, illetve agrártermelők idehaza. 1990-ben a boltokban még csak 7-10 százalék volt az import élelmiszerek aránya, ez mára 30 százalékra növekedett.

A magyar agrárium vesszőfutása az április 9-én elfogadott (hónapokig nagy titokban előkészített) Európában egyedül álló kereskedelmi-etikai kódexszel sem szűnik meg, legfeljebb mérséklődik. Ma oda jutottunk, hogy a száz éve hagyományosan élelmiszerexportáló, Európa éléskamrájaként emlegetett Magyarország nettó élelmiszerimportőrré vált az elmúlt 5 év alatt. Ez azt jelenti, hogy például Lengyelország és Szlovákia több élelmiszert szállít Magyarországra, mint mi hozzájuk. Az agrártárca által irányított, több hónapig tartó egyezkedés után 9 szakmai szervezet, kereskedők, termelők és feldolgozók képviselői aláírták a július 1-jétől életbe lépő, etikai kódexként ismert egyezséget, amelynek egyik fő célja, hogy a kiemelt termékkörökben (hús, baromfi, tej, édesvízi hal, zöldség, gyümölcs, gabona, méz, bor) az alapanyagok a hazai termelőktől kerüljenek friss áruként vagy a feldolgozók közvetítésével a boltokba. A kódex azt szeretné elérni, hogy az üzletláncok polcait legalább 80 százalékban magyar eredetű élelmiszerek foglalják el. Sok vita előzte meg a magyar áru elnevezést, végül az a megoldás született, hogy magyar termék lesz az import anyagokat is tartalmazó árucikk, ha megfelelő mértékű hazai hozzáadott értéket tartalmaz.

Ötven éve az élelmiszer-termelők a kiskereskedelmi árnak átlagosan a felét kapták kézhez. Ma már csak az ötödét, egyes országokban ennél is jóval kevesebbet. A többit a kis- és nagykereskedelmi láncok teszik zsebre. Aligha véletlen, hogy azokban az országokban a legnagyobb a különbség a termelői és fogyasztói árak között, ahol a legmagasabb az élelmiszer-kereskedelem koncentrációja, más szóval: ahol a legnagyobb a szuper- és hipermarketek súlya. Azért is az erőfölényben lévő kereskedelmi láncok okolhatók, hogy az elmúlt 2 év élelmiszer-áremelkedéséből a gazdákhoz szinte semmi, vagy vajmi kevés jutott el. A szuper-és hipermarketek tisztességtelen piaci magatartásáról árulkodik az a felháborító adat is, hogy a magyarországi kereskedelmi láncok 81-féle jogcímen kérhetnek díjfizetést a beszállítótól.

Font Sándor (képünkön)

,

az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke szerint a legfőbb gond, hogy „a Magyarországon működő multinacionális kereskedők az anyaországaikból importált, a szavatossági idő lejártához közeli élelmiszereket hozzák ide dömpingáron, ami tönkreteszi a folyamatosan termelő magyar gazdálkodót." Font kényszeroptimista a kódexet illetően. Reméli, jelentősen átalakítja majd a profitelosztás arányát, noha ő inkább a szlovák modellt preferálja, ahol áprilistól törvény szabályozza ezt a területet. Közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt a gazdasági versenyhivatal is hallatta hangját. Vizsgálat alá helyezi az etikai kódexet, mert szerinte e megállapodás több pontjával kapcsolatban is felmerülhet a versenykorlátozás lehetősége. Ha a versenyhivatal megtorpedózza a kezdeményezést, a tárca a törvényi szabályozás felé tesz lépéseket, miként a hasonló cipőben járó szlovákok vagy lengyelek. Kár lenne egy minden fél által elfogadott és betarthatónak ítélt megállapodást egy tollvonással megszüntetni, annál is inkább, mert közös cél a magyar termék részarányának növekedése és az export visszaszorítása.