Szeged pusztulása és újjászületése - I.

1879. március 12-én hajnali fél kettőkor öntötte el a Tisza várost. Először Fölsőváros és Rókus városrészek kerültek víz alá. De hajnali négy órakor már a Dugonics térre, hajnali hatkor pedig az Egyház térre (a mai Dóm térre) is elért a megáradt folyó. Az alacsonyabb fekvésű Alsóvárost hét órára érte el az ár. A Városháza, a Szent György téri - templomból átalakított - tornyos iskola, az árvaház, a fölsővárosi minorita kolostor épülete, és még néhány magasabb területre emelt épület szigetként emelkedett ki a tengerből.

1878 tele szokatlanul hideg volt. Várható volt a magas vízállás, és kilátásban volt az áradás is. A helyzetet csak súlyosbította, hogy 1879 februárjában a mellékfolyók is megáradtak. Szeged vezetői számára is egyértelművé vált ekkorra, hogy a Tisza veszélyt jelenthet a városnak. Február 26-án meg is szervezték a vízvédelmi bizottságot, amely naponta - olykor naponta többször is - ülésezett. A testület elnöke Pillich Kálmán volt, aki elrendelte Szeged és Újszeged között egy hajóhíd fölállítását (mivel állandó kőhíd ekkor még nem volt). Ezzel megnyílt a menekülés lehetősége a szegedi polgárok előtt, akik március első hetében tömegével kerestek menedéket Vásárhelyen, Makón, valamint Szőregen, Gyálán és a többi délvidéki faluban. Március 4-én a városba érkezett - nagy létszámú, az árvízvédelemben részt vevő katonaság élén - Pulz Lajos altábornagy, aki a temesvári hadtest parancsnoka volt. Március 5-én a petresi, március 6-án a sövényházi gát szakadt át, s március 8-ra a víz elérte az Alföld-Fiume Vasútvonal töltését is. Március 12-én az utolsó vonat már vízben gázolva hagyta el a várost. 1879. március 12-én hajnali fél kettőkor öntötte el a Tisza várost. Először Fölsőváros és Rókus városrészek kerültek víz alá. De hajnali négy órakor már a Dugonics térre, hajnali hatkor pedig az Egyház térre (a mai Dóm térre) is elért a megáradt folyó. Az alacsonyabb fekvésű Alsóvárost hét órára érte el az ár. A Városháza, a Szent György téri - templomból átalakított - tornyos iskola, az árvaház, a fölsővárosi minorita kolostor épülete, és még néhány magasabb területre emelt épület szigetként emelkedett ki a tengerből. Március 12-én az itt maradtak nagy része ezekbe a házakba menekült, illetve a házak tetejére vagy vastagabb, öregebb fákra húzódva próbálkoztak a víz elöl elszökni. Ez azonban nem volt hosszútávú megoldás, hiszen a házak többsége vályogból készült, a víz alatt hamar összeomlott. Sokan tehát saját házuk együtt vesztek el, vagy a fáról a hidegtől elgémberedve estek a vízbe. Március 19-re a 6000 házból már csak alig 260 állt. Az árvíznek hivatalosan 151 halálos áldozata volt. De holttesteket még májusban is találtak és a nagy kiterjedésű Szeged környéki tanyavilágban is követelt emberéletet az áradás. Így a halottak száma meghaladhatja a 200-at. Március 17-én a víz által sújtott városba látogatott a király.

Ferenc József

- akit a kortársi visszaemlékezések szerint a hajléktalanná és koldussá vált szegediek nyomora őszintén megdöbbentett - a kötelező protokolláris részvétnyilvánításokon és gesztusokon túl valóban élt befolyásával és föllépett a város újjáépítése érdekében. Kérésére a

Tisza Kálmán

vezette magyar kormány kedvezményes árvízkölcsönt folyósított a városnak. A magyar parlament pedig több törvényben rendelkezett a kialakult szegedi helyzet jogi, közigazgatási, gazdasági élettel kapcsolatban fölmerült problémáinak megoldásáról. Így például a szegedi törvényszék területi illetékességének (1879. évi V. törvény), a városi telkek és ingatlanok kisajátításának (1879. évi XIX. törvény) kérdésében alkotott jogszabályt az országgyűlés. Az 1879. évi XX. törvény pedig a város újjáépítésének organizálását, vezetését királyi biztosra és egy biztosi tanácsra bízta. „1. § Szabad királyi Szeged város törvényhatóságába Ő Felsége a király, a miniszterelnök felterjesztésére, királyi biztost nevez ki. 2. § A királyi biztost teendőiben egy 12 tagból álló biztosi tanács fogja támogatni, melynek tagjai közül kilencet lehetőleg nem államhivatalnokokból, a miniszterelnök nevez ki; hármat Szeged szabad királyi város közgyűlése választ" A kormányfő rokonát,

Tisza Lajost

nevezte ki az uralkodó szegedi királyi biztossá. Érdemeiért a király főnemesi címet, a „szegedi gróf" méltóságot adományozta neki. Pénteken folytatjuk.