Újabb tiltakozás a hősi emlékmű áthelyezése ellen

A SZEGEDma.hu hosszú cikksorozatban foglalkozott már a Reök-palota előtti huszárszobor áthelyezésének tervezetével, illetve az ezzel kapcsolatos szakmai és civil ellenállással. A múlt héten a Móra Ferenc Múzeum valamennyi munkatársa nevében Zombori István múzeumigazgató is tiltakozott a szegedi városvezetés szándékai ellen, szerdán pedig az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség megyei elnöke, valamint a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület képviselője követelte közös sajtótájékoztatón: olyan térrendezési terv szülessen, mely eredeti helyén, változatlan formában őrzi meg a hősi emlékművet.

A SZEGEDma.hu elsőként számolt be róla:

városvédők, civilek és az építészszakma egy része határozottan tiltakozik

az ellen, hogy a belváros uniós forrásokból történő rehabilitációjának keretében, a Reök előtti tér felújítása kapcsán a 3. Honvéd Huszárezred hősi emlékművet „arrébb léptetgessék” – a városvédők szerint ráadásul minden a Reökhöz kötődő üzleti szempontok előnyben részesítése okán történne. Múlt heti cikkünkben a Móra Ferenc Múzeum munkatársai nevében Zombori István múzeumigazgató szólt

a városképi jelentőségű hősi emlékmű bolygatása ellen

. Szerdán a szobor tövében

Miklós Péter

(jobbra)

, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség Csongrád megyei elnöke és

ifj. Szilágyi Árpád (balra),

a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület egyik alapító tagja tartott sajtótájékoztatót az ügyben.

Véget kell vetni az épített és szellemi örökség pusztításának

A városvédők nevében ifj. Szilágyi arra a pusztító tendenciára hívta föl a figyelmet, mely az utóbbi időszakban Szeged szellemi és építészeti örökségét éri, fenyegeti. 2004-ben, éppen születésének századik évfordulóján bontották el

Bálint Sándor

néprajztudós, a „legszögedibb szögedi” szülőházát (emlékháza pedig többszöri ígéret ellenére máig nem készült el), eltűnt a Gomba, tavaly pedig az I-es kórház eladását szavazta meg a közgyűlés szocialista-szabad demokrata többsége – ez utóbbival a kétszáz éve élt szegedi polgár,

Pozsonyi Ignác

alapítványát és szándékát vette semmibe. Ennek – mondta – egyszer s mindenkorra véget kell vetni, s a III. Honvéd Huszárezred szobrát, kegyeleti helyét változatlan formában, az eredeti helyén kell megőrizni. Miklós Péter szerint elfogadhatatlan, hogy egy majdani sétálóutca és kávézói terasz miatt kerüljön odébb az első világháború több ezer huszár áldozatának emlékét őrző, 1943-ban, tehát több mint hat és fél évtizede állított szobor. „Olyan városfejlesztési elképzelést kellene kidolgozniuk az arra illetékeseknek, amelyben az emlékmű és a sétálóutca egyaránt megfér úgy, hogy a szobor a helyén marad; melyben az emlékmű élvez elsőbbséget, nem pedig a terasz” – fogalmazott a történész-muzeológus. Hozzátette: nem csupán az első világháborúban elesett szegediek tisztelete, a kegyeleti szempontok szólnak bármiféle áthelyezés ellen, hanem a józan ész is. „A pénzügyi válság idején, mikor több ezer szegedi munkahelye, megélhetése van veszélyben, megmagyarázhatatlan és fölösleges luxus lenne több millió forintot költeni erre átalakításra” – mondta Miklós. Mint azt

Zombori István

múzeumigazgatóval készített cikkünkben megírtuk, az emlékművet az ország első, alumíniumból készített szobraként a város összefogása révén emelték, s avatták föl 1943. május 9-én. Az eredeti alkotást a kipufogógázok sajnos tönkretették, így le kellett cserélni: a most látható szobrot 1995-ben Szeged városa öntette ki bronzból. Ezért is tűnik érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak, hogy miért kívánják most restaurálni a jó állapotú, nem egészen tizennégy éves alkotást...

Nem igazak a Szegedi Tükörben megjelent állítások

Szintén különös érv – melyről a restaurálási szándékhoz hasonlóan a Szegedi Tükör című városi PR-lap számolt be a múlt héten –, hogy a huszárszobornak megközelíthetővé kell válnia, mert „Európa két kiemelkedő alkotása, a római Marcus Aurelius és a veronai Donatello – szintén nem elkerített szobor”. A Szegedi Tükör ezeket a szavakat

Tarnai Istvántól,

a megyei építészkamara elnökétől idézte. A valóság ezzel szemben az – melyre

v. Szilágyi Árpád

, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület elnöke hívta föl figyelmünket –, hogy Marcus Aurelius szobra igenis körbe van kerítve, Donatello bronzból készült Gattamelata-lovasszobra pedig magas talapzaton áll – ráadásul nem is Veronában, hanem Padovában...