Szegedre látogatott a kisebbségi jogok biztosa

Országjáró körútjának állomásaként kétnapos Csongrád megyei látogatást tett Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Az ombudsman programja szerdán Szegeden zárult, ahol egyebek között a megyei és a szegedi kisebbségi önkormányzatok vezetőivel is találkozott, s tárgyalt az őket érintő aktuális kérdésekről.

Kállai Ernő

2007-es hivatalba lépésekor kezdte meg az országjárást, hiszen - mint azt szerdai szegedi sajtótájékoztatóján kifejtette - szilárd meggyőződése, hogy a kisebbségek gondjait egy budapesti íróasztal mögül nem lehet megtapasztalni, még inkább megoldani. Így aztán Vas megyétől Békésig gyűjti tapasztalatait a kisebbségi közösségek és a többségi társadalom együttélését illetően. Az ombudsman kedden a hódmezővásárhelyi integrált iskolakísérlet tapasztalatait vizsgálta, szerdán a Dél-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatalt, az Esélyek Házát, majd a Nemzetiségek Házát kereste föl, ahol a megyei és szegedi kisebbségi önkormányzatok vezetőivel találkozott. Csongrád megye nem tartozik a problémás területek közé, innen nem érkezik túlságosan nagyszámú beadvány, s kirívó jogsértést sem jegyzetek föl - fogalmazott a biztos. Kállai Ernő hozzátette: a Cserepes sori cigányok ügyében -

melyről a SZEGEDma.hu is többször beszámolt

- most indul egy nagyobb vizsgálat, ez azonban várhatóan több hétig is elhúzódik majd, hiszen alapos feltárást igényel. Kállai Ernő a SZEGEDma.hu-nak kifejtette, a szegedi kisebbségi önkormányzatok vezetőivel folytatott megbeszélései is megerősítették abban, hogy a feladatalapú finanszírozás rengeteg nehézséget okoz a kisebbségi közösségeknek. Az eszmecsere további témái az oktatás, illetve a kisebbségi önkormányzatok parlamenti képviseletének kérdései voltak. Újságírói kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, a

szegedi mentorprogram kapcsán kirobbant botrány

arra figyelmeztet, hogy bármiféle integrált oktatás esetén nagyon körültekintően kell kiválasztani a mentortanárokat, akiknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a mentorálást nem egzisztenciális, hanem lelkiismereti okokból szabad csak választani. Az országos helyzetre kitérve pedig annak a véleményének adott hangot, hogy égető szükség lenne egy integráló kisebbségpolitikusra, akinek „mozgalma" mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom számára elfogadható, hiszen a valódi integráció csak kétoldalú folyamat eredményeként történhet meg.