Trianon és Szeged

Szeged a déli határszakasz egyik forgalmas és jelentős városa, ahol román vagy szerb rendszámú autók és román vagy szerb nyelven beszélő sétálók, vásárlók, kávézgatók nem idegenek a városról alkotott képtől. Nem mindig volt ez azonban így: nincs még kilenc évtizede, hogy Szeged határmenti város lett – a trianoni békediktátum tette azzá.

A ma éppen 88 éve, 1920. június 4-én a Párizs melletti kastélyegyüttes Trianon palotájában aláírt békediktátum Magyarország területét 325 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkentette. Ekkor lett Szeged a megnagyobbodott Román Királyság és az újonnan született Szerb-Horvát-Szlovén Királyság magyar határszakaszának egy jelentős városa.

Széthulló „szögedi nemzet”

Az első világháborús vereség és az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlása után a nemzetállami igényeket megfogalmazó, születő vagy éppen gyarapodó szomszédos országok – a kisantant államok (Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) – területi követelésekkel álltak elő Magyarországgal szemben, melyeket katonai erővel érvényesítettek is. Szeged ebben az időben francia megszállás, míg a város közvetlen környéke a Marosig délszláv, onnan pedig román fennhatóság alá került. A trianoni béke nagyban megváltoztatta Szeged arculatát. A város elveszítette tradicionális agglomerációját, s a „szögedi nemzet” egy része más állam területére került. Ez egyrészt a mezőgazdaságra mint nyersanyagszállító ágazatra épülő szegedi élelmiszeriparnak (például szalámigyártóknak, fűszerkészítőknek, paprikafeldolgozóknak) és könnyűiparnak (elsősorban a textiliparnak) jelentett nehézséget, másrészt a városi iparosok és kereskedők elveszítették hagyományos felvevőpiacuk óriási hányadát.

Hatezer vagonlakó

De az újjászerveződő szegedi közigazgatásnak szembe kellett néznie az elcsatolt területekről idemenekült több mint hatezer magyar vagonlakó (ideiglenesen – a gyakorlatban hónapokig, sőt nem egy esetben évekig – vagonokban, pályaudvarok mellett szállásolták el a szülőföldjükről menekülni kényszerülőket) ellátásának problémájával éppúgy, mint az élelmiszerhiánnyal és tüzelőanyag-hiánnyal küzdő szegediek és a városhoz tartozó Szeged környéki tanyaiak nehéz életkörülményeivel. A háború emberi veszteségeiből kijutott Szegednek is: gondoskodni kellett az ugyancsak szinte kilátástalan helyzetben lévő özvegyek, árvák és hadirokkantak segélyezéséről is. Ezt a szörnyű gazdasági veszteséget a szegedi iparnak és mezőgazdaságnak csak az 1920-as évek végére sikerült úgy-ahogy áthidalnia, akkor azonban egy újabb nehézséggel, a gazdasági világválság helyi következményeivel kellett szembenéznie a város lakosságának. Szegedről és a környékbeli vegyes etnikumú településekről (Szőregről, Deszkről és Újszentivánról) a helyi szerbség jentős része vagyonával együtt kitelepült – optált – a délszláv állam területére, így a régió nemzetiségi összetétele is módosult.

Egyetemi és egyházi központ

Szeged kulturális és tudományos életébe azonban paradox módon pozitív fordulatot is hozott a trianoni béke. Azzal, hogy 1922-ben a városban helyezték el a Kolozsvárról elűzött Ferenc József Tudományegyetemet, Szeged egyetemi város lett (ezért a státuszért a város elöljárói már az 1870-es évektől küzdöttek). Az ehhez szükséges infrastrukturális hátteret (egyetemi épületek, gyakorló iskolák, klinikák stb.) aztán a magyar kormány – elsősorban

Klebelsberg Kuno

vallás- és közoktatásügyi miniszter sürgetésére – biztosította. 1923-ban a román hatóságok kiutasították Románia területéről

Glattfelder Gyula

csanádi püspököt, aki ezután kénytelen volt elhagyni főpapi székvárosát, Temesvárt, és a magyar állam területén letelepedni. Ennek következtében épült Szegeden papnevelő intézet, püspöki palota és székesegyház (a régóta épülő Fogadalmi templom befejezésével), s lett városunk katolikus egyházi központ. A trianoni békediktátum és a természetes geopolitikai és földrajzi egység, a történelmi magyar állam fölszabdalása ezzel együtt történelmünk talán legnagyobb – s úgy tűnik, immár orvosolhatatlan – vesztesége…

• Kapcsolódó anyag: Megmaradás napi megemlékezés a Rendezvényházban