A káros közhangulat sodorta krízisbe a gyermekvédelmi szakellátást

Kothencz János gyermekvédelmi szakértő, az ÁGOTA közösség vezetője, aki maga is állami gondoskodásban nőtt fel, és csaknem 30 éve küzd a gyermekvédelem ügyéért, az Indexnek adott interjújában beszélt a gyermekvédelem jelenlegi helyzetéről.

Visszatérő témává vált a magyar közéletben a hazai gyermekvédelem helyzete 2024-ben. A szakember elmondta, a hazai gyermekvédelmi szakellátásban mintegy 23 ezer gyermek és fiatal él a jelenlegi adatok szerint. Csaknem 75 százalékuk nevelőszülői családokban nevelkedik, a többieket gyermek- és lakásotthonokban gondozzák.

A gyermekek esetében négyféle szükségletformát szokás megkülönböztetni. Az egyik a különleges szükséglet, ők a 3 év alatti, a tartós beteg vagy fogyatékkal élő gyermekek. Speciális szükségletűnek nevezzük a pszichoaktív szert használó, súlyos pszichés zavarral élő és a súlyos magatartási és beilleszkedési zavarban szenvedő gyermeket. Amennyiben bármelyikük mind a speciális, mind a különleges szükséglet tüneteit egyaránt mutatja, akkor kettős szükségletűnek nevezzük őket. Végül azok, akik nem rendelkeznek az előbb felsorolt nehézségekkel, átlagos szükségletűnek tekintendők.

Kothencz János hozzátette, egy gyermek a szakellátásban ideiglenes hatállyal vagy nevelésbe vétellel kerülhet be.

A szakember megjegyezte, amíg a gyermek a gyermekvédelmi szakellátásban él,

November végén több szociális intézmény, illetve gyermekvédelemmel foglalkozó alapítvány és szervezet közös nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólaltak az álláspontjuk szerint pártpolitikai uszítások kereszttüzébe került gyermekvédelem, illetve az ellátásban lévő gyermekek és dolgozók védelmében. A gyermekvédelem nem pártpolitikai csatatér! című nyilatkozatot a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató is aláírta. A nyilatkozat egy ponton kitér arra, hogy a gyermekvédelemben dolgozók „elveszítik a rendszer és az egymás iránti bizalmukat”. Az ÁGOTA Alapítvány alapítója egyúttal kijelentette: ahhoz, hogy a gyermekvédelemben dolgozó kollégáknak milyen pártszimpátiája van, neki szakemberként semmi köze, ez ugyanis mindenkinek a magánügye. Elmondása szerint a nyilatkozatot jegyzők inkább arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy ami napjainkra a közbeszéd szintjére emelkedett a gyermekvédelmet illetően, az már konkrétan árt, az ebben a rendszerben élő gyermekeknek, illetve a benne dolgozó szakembereknek.

Az ÁGOTA Alapítvány alapítója úgy véli: az elmúlt hetekben látott atrocitások sora nem kiváltója, hanem inkább tünete a gyermekvédelem körül kialakult helyzetnek. Mint mondta, közel egy éve már a realitástól messze elrugaszkodott, negatív és túlzó általánosításokkal bélyegzik meg a szakellátásban érintetteket,

A szakember szerint, a mások lejáratásáért, hiteltelenítéséért folytatott pártpolitikai csatározások nemtelen eszközévé vált a családjukból kiemelt gyermekek ügye. Megjegyezte, hogy olyan negatív és túlzó általánosítások váltak közkeletűvé, melyekkel már az átlagember is csak a rosszra asszociált.

Kothencz János úgy látja, hogy az elmúlt egy év a területen „önmagáért beszél”. Véleménye szerint azt is fontos lenne tudnia mindenkinek, hogy a gyermekvédelmi szakellátás egy eleve megöröklött nehézségállománnyal küzd Magyarországon. 

- fogalmazott továbbá úgy látja: „Az átlagember ma sem tekint másként a szakellátásban élő gyermekekre, mint intézeti gyermekekre, árva gyermekekre, akikkel »sok baj van« ”.

Megemlítette, hogy mostanra lecserélődött a korábbi tömeges kollégiumi struktúra, ami manapság azt jelenti, hogy a gyermek- és lakásotthonokban élő gyermekek legtöbbje konkrétan családi házban lakik tíz-tizenketted magával, „és 5-6 olyan áldozatkész felnőtt foglalkozik velük, akik napi szinten harcolnak az ott élő gyermekek reményéért és jövőjéért”.

Kothencz János ennél a pontnál arról is beszélt, hogy az elmúlt 27 évben szinte valamennyi kormányzati ciklusban újabb és újabb felismerések és fejlesztések valósultak meg, hozzátéve, hogy bár napjainkra sem érték el ezek a folyamatok azt az ideális állapotot, és rengeteg tennivaló akadna még, de ha szakemberként azt az időtávlatot veszi alapul, amelyre a korábbiakban is utalt, biztosan állíthatja:

Inkább az állam, mint az egyház?

– vélekedett Kothencz János.

Kothencz János szerint napjainkban komoly kihívás a nevelőszülői szerep betöltése. Ugyanakkor nagy eredménynek nevezte a nevelőszülők biztosítotti jogviszonyba való bevonását. Mégpedig azért, mert korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy nevelőszülő foglalkozási jellegű jogviszonyban élhesse meg hivatását. A nevelőszülői hiánnyal kapcsolatban elmondta tulajdonképpen pénzkérdés is. A szakember szerint ugyanis ha a nevelőszülők legalább a szakmunkás-minimálbér szintjét elérnék,

Elmondta továbbá, hogy a meglévő ingatlanok jelentős része a kor kívánalmainak megfelelően korszerűnek és élhetőnek tekinthető.

A szakember szerint fontos leszögezni, hogy egyrészt egy átlagos családi otthon körülményeit nem lehet összehasonlítani egy időszakonként változó személyi összetételű, 12 férőhelyes lakásotthon körülményeivel, továbbá nem lehet a gyermekvédelmet a gyermekbántalmazással asszociálni, és a pártpolitikának távol kellene maradnia az ezzel kapcsolatos közbeszédtől. 

A gyermekbántalmazásokkal kapcsolatban elmondta, úgy látja, valójában nincs több bántalmazás, mint korábban. Viszont napjainkban már kötelező jelzéshez kötni mindezt, nagyon helyesen. Még azt is, ha két kamasz összezörren a lakásotthonban.

Hozzátette, a gyermekbántalmazásoknak és az ilyen jellegű gyanús eseteknek a kivizsgálása jó néhány éve szigorú előírás, egy úgynevezett gyermekbántalmazási protokoll mentén zajlik. Ennek alkalmazása, betartása nagyon fontos, és valóban a gyermekek védelmét, az ő érdekeiket szolgálja. Ugyanakkor pontosan emiatt tűnhet úgy, hogy több a gyermekbántalmazási eset, holott csak arról van szó, hogy a protokollnak köszönhetően minden esetet jelezni kell, ki kell vizsgálni meghatározott szempontok mentén, és ennek eredményéről – illetve már a gyanúról is, hogy esetleg bántalmazás történt – értesíteni kell minden illetékes személyt, például a gyermekvédelmi gyámot, a gyermekjogi képviselőt és magát a szakminisztériumot is.