Virtuális pénzből valóságos adósság + FOTÓK

Hozam helyett viszemről, befektetés helyett kifektetésről beszélhetünk, hiszen határtalanul gazdag nyelvünk ilyen szójátékok és viccek segítségévek tudja a legjobban kifejezni a nép évszázados szenvedéstörténetét. Különböző kedvezményekkel, adócsalikkal próbáltuk meg idevonzani a külföldi befektetőket, évi 600-700 milliárd forintos állami támogatást adtunk nekik, miközben folyamatosan elszívták erőforrásainkat, s adósságrabszolgává tettek bennünket.

Neves közgazdászok részvételével Külső(!) eladósodás – Magyarország a közép-kelet európai térségben címmel rendezett vitadélutánt csütörtökön a szegedi vármúzeumban a Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya, az MKT Csongrád Megyei Szervezete és a Széll Kálmán Alapítvány.

Hatalmi pénzek kontra szeretet pénzek

Legalább négyfajta pénzt különböztetett meg előadásában

Vass Csaba

közgazdász, szociológus, egyetemi oktató: hatalom-, gazdasági-, szeretet- és piaci pénzt. Mindegyik más-más értéket képvisel, és nem tévesztendő össze. Régen egyenértéket közvetített, mára azonban teljesen elvesztette eredeti funkcióját. Gyakran hatalmi és erőszervezetek állnak mögötte, ami rákényszeríti a társadalmakat arra, hogy elfogadják, és általa működtessék gazdaságukat. A hatalmi pénzek célja már nem a gazdasági profit elérése, hanem hatalomtöbblet előállítása, önmegsemmisítő eszköz, ami után rengeteg kamatot lehet bezsebelni, s ilyetén teljes kiszolgáltatottságba és nyomorba taszítani az adós országot, közösséget. Ezek a húzások teljesen destruálják, megbetegítik a társadalmat, hiszen ha kiszivattyúzzák a rendszerből a pénzt, leáll a fejlődés. A rendszerváltás óta harmincezer milliárd forintot vontak ki az országból, ami a 2 éves nemzeti jövedelmünk nagyságának felel meg. Ennek következtében alaposan visszacsúsztunk az időben, ezért a jelenséget találóan felélő, kifosztó integrációnak nevezte az előadó, amikor az egész társadalmi szerkezet alá van rendelve egy nem legitim hatalmi rendszenek.

A déli államok bankjainak megsegítésére juttatott pénzek nem a görög, portugál, spanyol polgárok zsebébe kerülnek, hanem vissza a fejlett európai országok bankjaiba, s folytatódik tovább a déliek kiszipolyozása. A háttérből irányító pénzügyi hatalmat senki sem választotta, nem lehet leváltani sem, helyzetéből, jellegéből adódóan pedig a tiszta hatalom mellett kötelezte el magát. Vass Csaba szerint a szeretetgazdaság társadalmunk legfontosabb célkitűzése, a családi szeretet, az egymásról való gondoskodás és egymásra figyelés képviseli a jövő gazdaságát, szavatolja a megbillent vagy teljesen elveszett társadalmi egység helyreállítását.

A „globalóma” magától nem változik meg

Bogár László Nincs tettes csak áldozat című előadásában találóan a hozam helyett viszemről, a befektetés helyett pedig kifektetésről beszélt. Határtalanul gazdag nyelvünk ilyen szójátékok és viccek segítségévek tudja a legjobban kifejezni a nép évszázados szenvedéstörténetét. Amit ma gazdasági válságnak látunk, az elsősorban lelki, szellemi és erkölcsi probléma. Eladósodásunk legfenyegetőbb mozzanata, hogy devizában történt, és sem az adós, sem a hitelező nem tudja, hogyan fog az árfolyam alakulni. Bogár megdöbbentő adatokkal támasztotta alá az elmúlt 25 év gazdasági melléfogásait, az ország privatizációja címén történt kirablásának módozatait. Ebben az időszakban profitként a külföldi befektetők kétszer annyi pénz vittek ki (152 milliárd eurót), mint amennyit befektettek a magyar gazdaságba. Ennél csak az afrikai országokban volt súlyosabb a helyzet. A külföldi tőke beáramlásával megindult a pénz kiszivattyúzása az országból. A gazdaság, a foglalkoztatás és a reálbérek nem növekedtek az elmúlt 20 év alatt, inkább csökkentek vagy stagnáltak a 40 évvel korábbi mutatókhoz képest. Különböző kedvezményekkel, adócsalikkal próbáltuk meg idevonzani a külföldi befektetőket, évi 600-700 milliárd forintos állami támogatást adtunk nekik, miközben folyamatosan elszívták erőforrásainkat, s adósságrabszolgává tettek bennünket, fogalmazott a szakember, de nem szabad feladnunk. A kormány cselekvési tere szűk, túl vérmes reményeket sem szabad fűzni ahhoz, hogy a rákos sejtként viselkedő „globalóma” majd magától megváltozik, meggyógyul. Arról kellene gondolkodnunk, miként tudunk leválni ezekről a rendszerekről, figyelmeztetett Bogár. Egy focihasonlattal élt, a 89 percben vagyunk, és az ellenfél vezet 3 nullára. Ha törik, ha szakad, keressük meg a módját, hogy 4:3-ra nyerjük, de igazán stílszerű a 6:3 lenne.

Keményen működnek a pénzszivattyúk

Hossó Andrea Londonban élő közgazdász, pénzügyi befektető a helyes diagnózis megállapítását sürgette. A társadalom betegségének oka abban is keresendő, hogy nem mondjuk ki világosan, eladósodásunk és gazdaságunk szerkezete szorosan összefügg. Egyes nyugati gazdasági elemzések szerint Magyarországon az idén tovább csökken a GDP. A legújabb, általuk használt meghatározás az egyensúlytalanság. Hossó Andrea szerint ez egyértelműen azért keletkezett, mert keményen működnek a pénzszivattyúk. A tanulmányban javasolt terápia teljesen hamis, betartásával csak még jobban elmélyülne nálunk a válság. Azt állítják, Magyarországon komoly egyensúlytalanság alakult ki, és nagyon nagy a külső és belső adósság. Az EU és az IMF által felkínált recept viszont teljes egészében használhatatlan. Egyre többek számára válik világossá, hogy a külföldi tőke nem hozza, hanem viszi a pénzt. A nálunk működő és exportra termelő vállalatok 90 százaléka külföldi kézben van, ők a megtermelt nyereséget is szorgalmasan szállítják haza. A nálunknál ügyesebben gazdálkodó országokban megmondják, kinek mibe lehet beruháznia. A cseheknél például a gyártásba fektethetnek be a külföldiek, nálunk az ingatlanspekulációkba és a pénzügyi szektorba. Csöppet sem mindegy, mire megy a tőke. Az is bizonyított, minél nagyobb az ipari gyártás volumene, annál nagyobb a GDP növekedése. Bankjaink 80 százaléka külföldi kézben van, tevékenységük, visszafogott hitelezési politikájuk a kkv-szektor irányába, továbbá a devizahitelek erőltetése egyértelműen hozzájárult az adósságállomány növekedéséhez. Azért jutottunk ide, mert senki sem tiltakozott az elmondottak ellen, az emberek hagyták, hogy a dolgok megtörténjenek. Mára nagyon elszegényedtünk, de nem szabad tovább ámítani magunkat: az EU és a Nemzetközi Valutaalap érdekei nem egyeznek a mi érdekeinkkel. Neki kell állni a helyi gazdaságok megszervezésének, meggyőzni a politikusainkat, hogy ne a külföldi cégekbe öntsék a pénzt, hanem a magyar vállalkozókat támogassák. A mezőgazdaságnak és a hozzá kötődő feldolgozóiparnak prioritást kell kapnia, megfelelő földtörvényt kell hozni és mielőbb kiépíteni a magyar bank- és pénzrendszert. Végre azoknak kellene bizalmat szavaznunk, akik nem az országból, hanem az országért akarnak élni és ilyen szellemben cselekedni.

A stratégiai megállapodások nem hoznak eredményt

Dux László professzor kérdésére válaszolva, mennyire segítik az országot a multikkal kötött stratégiai megállapodások, Hossó Andrea elmondta, szerinte semmi eredményt nem fognak hozni. Az alku inkább arról szól, hogy ezek a cégek itt maradnak, és munkásokat alkalmaznak. Ti exportáltok, mi meg adjuk az adókedvezményeket, meg a vissza nem térő támogatásokat, sőt a képzési rendszerünket is ezen cégek szükségleteihez igazítjuk. Pedig inkább a helyi vállalkozásokat, gazdaságokat kellene előnyben részesíteni. A szakember szerint ennek legnagyobb akadálya, hogy az emberek nem bíznak egymásban, hiányzik az összefogás, amíg ez nem történik meg, semmi sem fog megváltozni. Ennek a visszás helyzetnek köszönhető tehát az az elsöprő erejű offenzíva, mely hazánk ellen folyik. Ha a támadás sikerrel jár, Magyarország kénytelen lesz visszatérni a korábbi áldatlan helyzethez, melyben a külföldi tőke elsőbbséget élvez, a nemzetállam függetlensége pedig lassan, de biztosan semmivé lesz – állapította meg Hossó.

Magyarország a legnagyobb off shore paradicsom

Varga István közgazdász a bankokról és államai(n)król, az EU-beli aszimmetrikus pozíciókról beszélt. A monetáris unió érdekében létrejövő európai bankunióról elmondta, olyan szent tehénről van szó, amely a jövőben saját magát fogja felügyelni és a bankmentéseket is innen vezénylik le. Iszonyatos pénzeket utaltak át a nyilvánosság tudta és beleegyezése nélkül olyan országoknak, amelyeket meg sem érintett a válság szele: dán bankoknak például 612 milliárd eurót a gazdasági zavar elhárítása címén. Európában kettős mérce érvényesül, és kettős élet van, figyelmeztetett a szakember. Arról is folynak tárgyalások, hogy ezeket a pénzeket soha se kelljen visszafizetni. A szakember szerint szó sincs válságról a pénzpiacokon, sőt ma már a virtuális pénzből is tudnak valóságos adósságot csinálni. A miénk is ilyen. Az árnyékbankok átadták a balhét a bankoknak, azok a kormányoknak, akik visszautalták a pénzt a bankokhoz. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED számolatlanul nyomtatja a bankszektor számára szükséges pénzt, neki szabad. A befektetések ma a másodperc töredéke alatt történnek meg, dollár milliárdok cserélnek gazdát teljesen komputerizálva. Ma már gépek küzdenek egymás ellen a pénzpiacon. Érdekes fejtegetésében Varga arra is kitért, hogy tulajdonképpen nem Ciprus az off-shore paradicsom, hanem Magyarország, ahol 222 olyan speciális célú vállalat működik, ahol csak könyvelők ülnek, alkalmazottak nincsenek, s amelyekről semmit sem tudunk, hiszen évente mindössze egyszer jelenik meg róluk statisztikai adat. Több tízezer milliárd forint felett diszponálnak, s nagymértékben tőlük is függ az ország nemzetközi pénzügyi megítélése, majd későbbi besorolása. Minden előadás után kérdések következtek. Nagy érdeklődés kísérte a beszámolókat, s ahogyan az előadók maguk is megfogalmazták: valóban kár, hogy a nagyközönségnek nincs alkalma és lehetősége arra, hogy az ilyen témákkal kapcsolatos, a megszokottaktól jócskán eltérő diskurzusokban jobban elmélyüljön, gyakrabban és alaposabban tájékozódjon a világ és hazánk ügyes-bajos dolgairól. Giday András és Szegő Szilvia közös előadásban a térségi torzulásokról – térségi megoldásokról: a visegrádi valutakígyóról értekeztek. Tizenegy ország gazdasági teljesítményét vették górcső alá, megállapítva, igen különböző pályát tett meg közülük mindegyik. Meglehet, Magyarország is teljesen más helyzetben lenne, sorsa is másként alakulna, ha a lengyelekhez vagy a görögökhöz hasonlóan leírták volna adósságának egy jelentős részét.