Piac kontroll alatt

2011 végén nem kis nemzetközi visszhangot keltett a hazai jegybanktörvény módosítása. Akkor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nyilatkozatában többek között azt kifogásolta, hogy az új jogszabályok megteremtik a jegybanki döntéshozatal kormányzati, pártpolitikai érdekek szerinti befolyásolásának lehetőségét. Emellett előtérbe került a jegybank és a felügyelet összevonásának kérdése is.

Pénz a kézben

A jogalkotó szándéka jelenleg az, hogy Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) összevonják a jegybankkal. Országonként eltérő, hogy ez a két intézmény együtt vagy külön működik – tudtuk meg

Kiss Gábor Dávidtól

, a szegedi Gazdaságtudományi Kar egyetemi tanársegédjétől. A

PSZÁF saját magát

mint „Magyarország pénzügyi közvetítő rendszert felügyelő, ellenőrző és szabályozó független alkotmányos szerveként” definiálja. Magyarországon a rendszerváltás után eredetileg külön bank-, biztosítási és tőzsdefelügyeletünk volt, valamint a jegybank, mely az egész gazdaságért felelt. Majd ezeket elkezdték összevonni, mert rájöttek, hogy adott banknak úgyis van biztosítói leányvállalata, vagy fordítva, illetve nyugdíjalapja és befektetési alapkezelője – magyarázta portálunknak a szakértő.

Fogyasztóvédelem a pénzpiacon

A PSZÁF fennállása óta érezhető az igény arra, hogy

fogyasztóvédelmet is biztosítson

– ez

a válság hatására felerősödött

. 2011. április 1-jétől nyolc vidéki nagyvárosban – köztük Szegeden is – a fogyasztók számára

ingyenesen elérhető pénzügyi fogyasztóvédelmi tanácsadó irodák nyíltak

. Kiss Gábor Dávid elmondta, korábban Budapesten végeztek olyan kutatást, amelyikben arra voltak kíváncsiak, hogy a befektetési alapok adásvétele során az ügyintézők mennyire vannak tisztában azzal, mit értékesítenek. Az eredmény teljes egyenetlenséget mutatott: a profitól az alig tájékozott ügyintézőig mindenféle „szakembert” találtak, és függetlenül attól, melyik bankot vizsgálták – ez határozottan rontja a fogyasztói bizalmat. A másik kardinális feladat a csalások kiszűrése. Mondják, szűk a PSZÁF jogszabályi hatóköre. Jó példa erre, hogy 2002-2003-ban Szegeden is

ingatlanszövetkezetekkel sokan veszítették el a pénzüket

, a PSZÁF-nak ugyanis nem volt jogosítványa arra, hogy ezeket vizsgálja.

Debiza, deviza…

Másik alapvető kérdés a deviza alapú hitelek problémája. Itt volt jogszabályi háttér, mely a jegybank feladatát abban határozta meg, hogy tartsa alacsonyan az inflációt, illetve stabilan a vásárlóerőt. A felügyeletnek pedig a gyakorlatban a bankok stabilitása jutott. A deviza alapú hitelezés egyfelől a Magyar Nemzeti Bank eszközeinek hatásosságát ásta alá. A jegybank ugyanis hiába érzékelte azt, hogy pörög föl a fogyasztás, veszik fel a hiteleket, ezáltal nő az infláció; hiába emelt kamatot, mert svájci frank alapon vették fel a hiteleket, így azok árában az emelés nem jelentkezett. Figyelmeztetések megjelentek MNB-s kutatásokban, de nem jutottak el az Országgyűlésig. A bankok pedig megfeleltek a standardoknak. 2006 óta a PSZÁF és az MNB adott ki

közös nyilatkozatokat

, melyekben kérték a bankokat a felelősségteljes hitelezés biztosítására, és felhívták a figyelmet arra, hogy a devizahitelek veszélyesek lehetnek. Közvetlenül a válság előtt egy évvel az MNB egy tanulmányában mutatott rá a magyar bankrendszer likviditási kockázataira – sorolta az előremutató jeleket Kiss Gábor Dávid. A mostani válság első körben úgy köszöntött be, hogy a nyugat-európai anyabankok kerültek bajba, és a helyi leánybankoknak kellett volna segíteni rajtuk, ami lehetetlen volt: az általuk nyújtható hitelnél sokkal többet közvetítettek ki, amit külföldről, az anyabank segítségével finanszíroztak (volna). Ezeket a határon átnyúló problémákat nehéz kezelni. Papírforma szerint az anyabank felügyeletének kell(ett volna) ellenőrizni a különböző országokban levő leánybankokat. Elvileg a bankszektorra vonatkozó szabályozás is globálisan egységes, de a számos nemzeti standard miatt mégis igen tarka a kép.