Hitelfelvétel előtt gondolkodjunk!

Hitelt felvenni ugyan már nem olyan egyszerű, mint korábban, ám sokan még most is – ha csak lehet – élnek ezzel a lehetőséggel, függetlenül attól, hogy valóban szükségük van-e az adott termékre. A magyarok többsége hitelt hitelre halmoz, és nem gondolja át azok hosszú távú következményeit. És azt sem, hogy sok esetben megspórolható lenne a bankok által felszámított nem kicsi összeg.

Kanapéhitel, hotelhitel, serpenyőhitel, sütőhitel… Ugye ismerős felsorolás?

Bankos Emese

reklámbéli anyukája bizony nagyszerűen példázza a mai emberek életvitelét. Ma már szinte mindent hitelből vásárolunk, hiszen ez annyira egyszerűnek tűnik. Csak bemegyünk pár ezer forinttal – netán még annyival sem – az üzletbe, és már vihetjük is a hőn áhított terméket, melyre ugyan nincs pénzünk, és talán soha nem is tudnánk megvenni, ha egy összegben kellene fizetni érte, de így, hogy „majd később ráérünk törleszteni”, máris megjött hozzá a kedvünk. „Majd lesz valahogy!” „Majd megoldjuk!” „Ennyit csak ki bírunk fizetni havonta!” Vajon hányszor hallhatják ezeket naponta azok a hitelügyintézők, akik ráütik a pecsétet az aláírt szerződésre? És aztán hány, de hány család kénytelen megtapasztalni a keserű valóságot: a hitelnek bizony súlyos ára van!

Ne higgyünk a szemünknek!

A legnagyobb probléma, hogy a legtöbben még mindig csak odáig látnak, hogy a megvásárolt árut pár ezer-pár tízezer forintos havi törlesztő részletért megkaphatják. S hogy a kamattal akár kétszer annyiba is kerülhet a végére az a bizonyos termék? Nos, ennek már nem számolnak utána. Persze, lehet ilyenkor azt mondani, hogy a teljes vételárat nem tudnák egyben kifizetni, de a lényeg mégis csak az, hogy ezt az összeget, amit a bank a kölcsönért felszámol, kidobják az ablakon. De miért is ne tudnánk mondjuk egy pár tízezres tételt egy összegben kifizetni? A válasz egyszerű: mert rövidlátók vagyunk. Belenézünk a pénztárcánkba és azt mondjuk: nincs pénzünk. A hitelügyletek alapja az a szükséglet, hogy az emberek „most rögtön és azonnal” szeretnének hozzájutni bizonyos termékekhez. Nem akarnak hónapokig félretenni, míg összegyűlik a vételár, holott, ha belegondolunk, a hitel esetében is pontosan ezt csináljuk. Csak nem vásárlás előtt, hanem vásárlás után. Ugyanúgy félre kell tennünk – gyakorlatban csekken vagy átutalással be kell fizetnünk – bizonyos összeget. Csak éppen sokkal többet, mint ha arra gyűjtenénk, hogy egyszer majd bemenjünk a boltba és egy összegben megvegyük, amire vágyunk. Újra csak oda jutunk, hogy a hitelre történő vásárlás bizony felesleges pénzkidobás. Persze más kérdés, ha az ember milliós, netán tízmilliós nagyságrendben akar költekezni. Egy ilyen összeget összespórolni valóban esélytelen vállalkozás. Egy másik bankos reklám viccét idézve: mire kétszázasokból összegyűlt a trabi ára, bevonták a papírpénzt. Mire fém kétszázasból is összejött az összeg, bevonták a trabit. Autó, lakás vagy házvásárlásnál tehát valóban jól jön a hitel, mint segítség, ekkor sem szabad azonban elfelejteni, hogy csak addig érdemes nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.

Adósságcsapda

Az utóbbi időben rengetegen kerültek bele az úgynevezett adósságcsapdába: autót, lakást vásároltak, de az akár havi fizetésüket kitevő törlesztő részletekkel – érthető módon – már nem bírtak. Így aztán újabb hitelt vettek fel, hogy törleszteni tudjanak, aztán újabbat, mert a kettőt már végképp nem bírták… A lejtőn pedig sajnos már nincs megállás. A kamatok miatt a tartozás egyre nő, jön a végrehajtó, aki amellett, hogy viszi az értékeket, még további súlyos összegekkel növeli a behajtandó összeget, újabb hitelfelvételre pedig rossz adósnak már nincs lehetősége. A kör bezárul, és a hitelfelvevő egyszer csak azon veszi észre magát, hogy nem maradt semmije. És tévedés ne essék: ez nem kirívó eset, bárkivel, nagyon könnyen megtörténhet. Ma már – védendő az adósokat – nem tudunk nagy összegű hitelhez jutni kicsi vagy semmi önerővel, és a futamidő is jelentősen lerövidült a korábbiakhoz képest. Ettől függetlenül minden esetben nagyon körültekintőnek kell lennünk, mielőtt belevágunk egy hitelügyletbe. Amikor szerződést kötünk, ne csupán azt lássuk, hogy a papírra leírt összeget ki tudjuk-e havonta fizetni. Számoljuk hozzá a korábbi kanapéhitelt, hotelhitelt, serpenyőhitelt, sütőhitelt, és természetesen azt is, hogy mindezek mellett élni is kell valamiből. Csak akkor vágjunk bele, ha mindezek mellett még mindig belefér, és természetesen, ha valóban szükségünk van arra a bizonyos árura. A cikk az Európai Unió támogatásával az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg a TÁMOP-5.5.6/2-2008-0006 számú „Mindennapi fogyasztóvédelem a Dél-alföldön – falvaktól a városokig” projekt keretén belül.