Túl az idők jelein – I. rész

A közelmúltban jelent meg Járai Zsigmond, Fodor István és Parragh László könyve, a Túl az idők jelein. A mű, amely A magyar gazdaság útja a rendszerváltástól napjainkig alcímet viseli, gyakorlatilag egy interjúkötet, amelyet Kovács Lajos Péter készített a gazdasági élet három ismert szereplőjével. A résztvevők elmondása szerint a magyar gazdaság helyzetéről próbáltak diagnózist készíteni, és néhány esetben felvillantani a megoldás lehetőségét is. E könyv megjelenésének apropóján beszélgettünk Fodor Istvánnal és Járai Zsigmonddal. A két interjút külön közöljük, elsőként Fodor Istvánnal beszélgettünk.

- Kissé furcsa könyvvel állunk szemben, hiszen ez gyakorlatilag nem más, mint hármójuk beszélgetéseinek nyomtatott kiadása.

- Igaza van, egyszerűen csak beszélgettünk, amelynek minden egyes percét élveztem. Bár címéből nem következik, de a könyv leginkább az ország jövőjéről szól. Emellett természetesen benne van mindannyiunk tapasztalata is az elmúlt tizennyolc évről. Kemény kritikák olvashatók lapjain.

- Mindegyik kormány irányába?

- Mindenhol igyekszem-igyekszünk elmondani, hogy ez egy politikailag semleges könyv, még akkor is, ha sokan a szerzők miatt eleve a jobboldalhoz sorolják. Szakmai és társadalmi értékek mentén vizsgáltunk eseményeket, és nem tettünk kivételt az 1998 és 2002 közötti időszakkal sem. Örvendetes lenne, ha a társadalom eljutna arra a szintre, hogy igazságok kimondását nem próbálja politikai irányvonalak mentén beskatulyázni.

- Kínál a könyv valamiféle megoldást az ország jelenlegi helyzetére?

- Mondjuk ki bátran: az ország és annak gazdasága egyaránt nagy bajban van. De ez csak egyik része a problémának, a társadalom is mélyponton van. Nem mindegy, hogy egy társadalom milyen szinten áll, ennek rendbetétele ugyanolyan fontos, mint a gazdaság talpraállítása. A kettő egymás nélkül nem megy. A társadalmat az első pillanattól kezdve meg kell szólítani, annak önmagának kell ráébrednie a problémákra. Egyik állam sem tudja ezt a feladatot maga megoldani. Erre sok eszköz létezik, de ezt is éppolyan profi módon kell elkészíteni, mint magának a gazdaság dinamizálásának programját. Elsősorban a döntéshozóknak van ebben felelőssége, de nem csak nekik. A civilszervezeteknek nagyon fontos szerep kell, hogy jusson a jövőben.

- Mi a helyzet az értelmiséggel, pontosabban annak egy jelentős részével? Dörner György színművész már évekkel ezelőtt az értelmiség árulásáról beszélt.

- Sokszor, sok helyen elmondtam az utóbbi időben, hogy az elmúlt öt-hat év permanens hanyatlásáért nem csak a végrehajtók a felelősek, hanem egy nagyon passzív értelmiségi réteg, amely most kezd ébredezni.

- De miért nem ébredezett három-négy évvel ezelőtt?

- Egyetértünk, talán kevesebb baj történt volna. De mint mondtam: a társadalom megszólításában mindenkinek van feladata. A felsőbb szinteken lévő döntéshozóknak jóval nagyobb, de nem elhanyagolható a „végeken" lévők szerepe sem. Ha jól emlékszem,

Széchenyi

mondta, hogy „közlegénysorban állni szintoly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén". Mindenhol van tehát feladat, mindenkinek van felelőssége, persze nem egyforma mértékben.

- Térjünk vissza a gazdaság rendbetételéhez.

- A legtökéletesebb gazdasági program sem fog jól működni, ha nem változik meg a társadalom hozzáállása. Ha a politikusok úgy gondolják, hogy szimplán, csak gazdaságilag rendbe lehet tenni egy országot, akkor nagyon tévednek. A gazdaság „csupán" egy nagyon fontos forrástermelő terület. Ez a forrás szükségeltetik ahhoz, hogy a társadalom tudata és életminősége fejlődjön. Ha csak az egyikre figyelünk, akkor patthelyzet jön létre. Magyarország jelenlegi esetében nincs meg a fejlődés gazdasági háttere. Mindenféle korrekció jelen gazdasági helyzetben csak rombolást okoz.

- Szükségesnek tartja az előrehozott választásokat és kormányváltást?

- Mindenki tudja, hogyan jutott az ország a jelenlegi gazdasági helyzetbe. Megpróbálom egy gazdasági életből vett hasonlaton keresztül érzékeltetni a helyzetet: ha egy nemzetközi céget csődbe visz egy menedzsment, akkor soha, semmikor, sehol a világon nem szokták ugyanazt a menedzsmentet megkérni arra, hogy tegye rendbe azt a vállalatot, amelyet csődbe vitt. Ha már egyszer megtörtént a baj, akkor ugyanazok a szereplők nem tudják olyan hatékonysággal korrigálni a hibákat, mint egy más, tőlük független csoport. Ezért mondom azt, hogy akinek köze van az elmúlt hat évhez, az ekkor meghozott döntésekhez, azok nem fogják tudni ezt a problémát megoldani. A legnagyobb jószándék esetén sem. Egy ország irányítása megkövetel bizonyos alapelemeket: legyen nemzetstratégia, jövőkép stb. Magyarországon ez hiányzik.

- Ezek szerint nem ért egyet a konvergenciaprogrammal.

- Ez a program Brüsszelnek készült és nem Magyarországnak. Ráadásul nem a jövő érdekében, hanem a múltban és a jelenben elkövetett hibák korrekciójára. 2013-ig nincs olyan terve az országnak, amely nem Brüsszel által preferált dolgokat tartalmaz. Pedig Brüsszel nem mindenre ad pénzt. Ezért sincs - többek között - demográfiai kérdésekkel foglalkozó kormányzati programunk.

- A kormány szerint a Brüsszelből érkező források indíthatják be ismét a gazdaságot. Megerősödhetnek a hazai vállalatok.

- Ennek pont az ellenkezője történik. Mivel a hazai cégek pénzügyi háttere sokkal gyengébb, ezért az önerő miatt a pályázatoknál előnyben vannak a nemzetközi vállalatok. Mivel a hazaiaknak nincs elég önrészük, így a brüsszeli forrásokat sem ők kapják. Ennek következménye, hogy tovább nő lemaradásuk.

- Mi lehet a megoldás?

- Rendet kell tenni az országban, minél előbb. Ehhez kezdetben szükség van egy kicsi, olcsó, de nagyon erős államra. Ahogyan sikerül megteremteni a rendet, úgy vonulhat ki az állam bizonyos területekről, válhat gyengébbé. De nemcsak az államban, hanem az emberek fejében is rendet kell tenni, és ez az igazán nehéz feladat.

NÉVJEGY: Fodor István

Fodor István

a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Az 1970-es években a Postai Tervező Intézetben dolgozott, majd a Budavox hálózattervező részlegének megalapítása körül bábáskodott. A szakember meghatározó szerepet játszott a magyar híradástechnikai ipar export fővállalkozásának megszervezésében és irányításában, 1977-ben az ő tervei alapján készült el Dél-Jemen országos hírközlési hálózata. Fodor 1986 és 1990 között Kuvaitban dolgozott, 1990 végén megbízták az Ericsson magyarországi vállalatának megszervezésével. Fodor a kezdettől 2002 májusáig az Ericsson magyarországi vállalatának vezetője, vezérigazgatója. Ezt követően az Ericsson Magyarország elnöke lett, mely tisztségét az idei év elejéig töltötte be. Távközlési és iparpolitikai publikációk mellett hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója. Több kitüntetést is kapott, egyebek mellett 1998-ban az év menedzsere lett, 1999-ben megosztott Széchenyi-díjban, 2001-ben a „Páratlan Ember a Jövőnkért" díjban részesült. Az Európai Unió Kutatási Tanácsadó Testületének tagjaként három éven keresztül részt vett az unió tudománypolitikájának alakításában is. Mérnök lévén mindenekelőtt a realitások vezérlik, pillanatok alatt képes fölismerni a lehetőségeket, és miközben a jelenben dolgozik, elképzeléseivel, rövidebb-hosszabb távú terveivel mindig évekkel előbbre jár.