Nagyszombat: A húsvéti örömünnep kezdete

A nagyszombat a húsvétvasárnapot megelőző nap a keresztény naptárban. A húsvéti ünnepkör szent három napja közül, a nagycsütörtök és a nagypéntek után az utolsó. 

Dátuma legkorábban március 21-ére, legkésőbb április 24-ére eshet.

A nap elnevezése több nyelven erre a napközbeni gyászra, vagy az esti ünneplésre utal. Az anglikánok Húsvét este vagy Csendes Szombat névvel illetik, a Fülöp-szigetekiek Fekete Szombatnak vagy Dicsőség Szombatjának hívják, Csehországban az elnevezése Fehér Szombat. Magyar elnevezése a nagyhétre utal.

Nagyszombaton a katolikus egyház papsága a hívekkel együtt Krisztus sírjánál elmélkedik az Úr szenvedéséről és haláláról. Az oltár, amit nagycsütörtök napján minden felszerelésétől megfosztottak, üresen áll. Nem tartanak szentmisét sem.

A katolikus liturgia szerint este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel, a tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak, ezt követi a keresztvíz-szentelés. Ezen a napon véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

Szokások, hagyományok

A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezete megtisztítására készteti. Ezek a sokszor egyszerre praktikus és mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek. A nagyhét jellegzetessége ma is az általános nagytakarítás. A húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással járt együtt.

Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új.