A testvér, aki mindig mellettünk áll

Nekem mindig volt testvérem. Az iménti mondatank egyetlen megfejtése van: az, hogy nem elsőszülöttként jöttem a világra. Keresztényként pedig egy egészen más megfejtése van: tudniillik megszámlálhatatlan mennyiségű testvérem van. A keresztény testvér vértestvér. Radikálisnak tűnhet ez a gondolat, de már jó ideje megfogalmazódott bennem. A hívő keresztény ember hisz az evangéliumban, abban, hogy Jézus kiontott vére tisztára mosta bűneiből, és megtöretett teste helyettes áldozatként szenvedett el minden borzalmat, ezért időről időre borral, és kovásztalan kenyérrel emlékezik meg erről a napról. Számomra ezért mindenki aki éppúgy ennek a kiontott vérnek köszönheti az életét Isten gyermeke lesz, és ezáltal a testvérem, és így a Jézus vére szerinti vértestvérem.

Hogy is kezdődött?

Mint ahogy azt már említettem mindig is volt testvérem, hiszen második gyermekként jöttem a világra. Egészen konkrétan húga vagyok a bátyámnak, aki édesanyám elmondása szerint nagyon szeretett megnevettetni, amíg ő a konyhában szorgoskodott, előfordult, hogy csak a kiságyból kiáradó gurgulázó nevetésemre lett figyelmes, ahogy a bátyám a maga komoly négy évével bohóckodva szórakoztatta a lelkes egyfős nagyérdeműt. Persze miatta nem vágytam lányos játékokra, mind a mai napig megrendíthetetlen bizonyossággal állítja, én egyszer kaptam egy játék babát, de én annak letéptem a fejét és bedobtam a sarokba. Rajta kívül nincsenek szemtanúk. Egyéb hiteles beszámoló híján kétségbe vonom az állítás valós voltát. Szóval ő volt az aki miatt hamarabb tudtam sakkozni, mint írni-olvasni, miatta öntöttem magamba írott szövet formájában Winnetou elévülhetetlen történetét, és ő volt az aki miatt kiművelődtem a töréstesztekből, de végülis miatta akartam jól tanulni, mert ő mindig jól tanult. Majd egy nap történt, hogy mi már nem pusztán vértestvérei voltunk egymásnak, de hittestvérei is. Azzal minden megváltozott.

A szeretet, ami nem önmagára mutat

Mindkettőnk számára utólag derült ki, hogy ugyanazon év ugyanazon hónapjában fogadtuk el Isten kegyelmét, de mi erről akkor mit sem tudtunk. Ő volt az, aki miatt először találkoztam keresztények csoportjával, akikből egyet érzékeltem: olyasminek a birtokában vannak, amit én nem ismerek, nem emlékszem arra, hogy mit csináltak, de arra igen mit nem. Nem ítéletek meg, nem alkottak rólam kritikát, nem figyeltek gunyoros méregető megvetéssel, nem akartak bántani, nem akartak tőlem semmit, csak szeretni akartak, azzal a természetfeletti jó illattal, amit köztük éreztem, amivel egymást szerették. Sikerült. Jézus Krisztus azt mondta, hogy onnan ismeri majd meg a világ a hívőket, hogy a keresztények úgy szeretik egymást, amiként ő szerette őket. Semmi sem volt neki ezért drága, még a tulajdon élete sem. Mit is jelent ez? Azt, hogy ez a szeretet, nem az emberekre mutat, hanem Istenre, mert aki tanítványa valakinek, az a mestere faragását magán hordozza. Márpedig Isten a valamikori kőszív helyébe hússzívet adott mindazoknak, akik hittel elfogadják a megváltását. A hússzív pedig olyan ellenállhatatlanul dobog, hogy optimális esetben másokat is „megszédít” maga körül.

Testvérek határok nélkül

Évek hosszú sora alatt akár itthon Magyarországon, vagy akár külföldön, mindig álltak mellettem hittestvérek, most azt mondhatom, hogy a Föld jóformán minden pontjáról. Mai napig is így van ez, hisz nemzeteket és határokat ível át a hit, aminek nem lehet politikai, vagy nacionális gátat vetni. Ha mi keresztények elfeledjük egymást szeretni, akkor a világ nem ismer már meg többé bennünket, úgy ahogy azt Krisztus elmondta, már nem az övéiként ismernek majd, hanem önzésünk martalékaként lát meg. Én, amíg élek nem feledem, hogy szerették egymást azok a keresztények, akikkel először találkoztam, épp ahogy engem is, és eképp én mind a mai napig szeretem testvéreimet a Krisztusban.

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szeretettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok.

(János evangéliuma 13:34-35) Kedves Olvasók! Örömmel veszek minden hozzászólást, és gondolatot, nagy öröm ez számomra, hogy min a mai napig kapcsolatban állhatunk egymással.