Naptár és négy gyertya – kezdődik az advent
Idén december 2-án veszi kezdetét az advent, amely a karácsonyra való lelki felkészülés négy vasárnapot felölelő időszaka.
A
Jézus
születésének ünnepére való várakozást a böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedetek mellett a kifejezetten csak erre az időre jellemző katolikus szertartások és szokások is segítik – írja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hírlevelében. Az advent a latin „adventus Domini” kifejezésből ered, mely az Úr eljövetelét jelenti, vagy másként: Úrjövetet. Adventtel kezdődik a karácsonyi ünnepkör, és egyben az új egyházi év is.
Népszokások adventben
Az adventi időszak jeles napjaihoz számos népszokás kötődik. December 4-én ünnepeljük Borbála napját, ekkor egy gyümölcsfaágat tettek vázába, amelyből a lányok férjhez menésük idejét jósolták meg. A Mikulás valójában a szegényeket segítő myrai püspök, Szent Miklós legendájából ered, és az ajándékozó szeretetre hívja fel a figyelmet. Másik ismert dátum a Luca-nap, amely az év egyik legsötétebb napja a közeli téli napforduló miatt, valamint – különösen Szeged környékén – boszorkányos hiedelmek miatt. Luca napjától a karácsonyi éjféli miséig készítették a Luca-széket. A hagyomány szerint a misén úrfelmutatáskor, ha ráültek, meg lehetett látni, ki a boszorkány. Valójában Luca napja a vértanú szűzre, Luciára emlékeztet, akinek neve a latin lux (fény) szóból ered, és a karácsonyra irányítja a figyelmet: a legsötétebb napon azt ünnepeljük, hogy megszületett a világ világossága, és szétoszlatta a sötétséget. Magyar-sváb eredetű szokás a Luca-búza csíráztatása, mellyel a következő év termését próbálták kedvezően befolyásolni. A zöld hajtások ma is a karácsonyi üzenetre, az új élet kezdetére emlékeztetnek.Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, amikor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak. A következő században ez a várakozás átalakult: már a karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készültek lelkileg a keresztények az ünnepet megelőző hat héten keresztül, ebből rövidült le a négy vasárnapot átívelő adventi időszak. A három lila és egy rózsaszín gyertyával feldíszített adventi koszorú hagyománya a közös karácsonyvárást segíti, egyre inkább nemcsak a templomban, hanem a családokban és más közösségekben is. A gyertyák színei szimbolikus jelentőséggel is bírnak: a lila a bűnbánatra, a rózsaszín az örömre utal. Az adventi koszorú, akárcsak az adventi naptár német eredetű szokás. Adventi koszorút először 1839-ben
Johann H. Wichern
német evangélikus lelkész készített, egy felfüggesztett szekérkerékre 23 gyertyát tett fel, és minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A katolikus egyházban a legjellegzetesebb adventi liturgia a napfelkelte előtti hajnali „angyali mise”, a roráté – ez a Szűzanyával való várakozás népi megnyilvánulása. Advent időszakában a templomok oltárait nem díszítik virággal, az orgona csak az énekek kíséretére szorítkozik, a miséző pap violaszínű miseruhát visel. Az adventi idő kedvelt szokása még a keresztény családok közös Szent Család-járása. Ennek során egy kisebb közösség tagjai vagy több család gyűlnek össze hétről hétre más-más otthonban a Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló kép előtt, hogy együtt imádkozzanak. A régen inkább vidéken elterjedt hagyományt egyre több városi plébánia honosítja meg, ezzel is a közösségteremtést támogatva. Az adventi előkészület során a keresztények nemcsak Krisztus gyermekként való eljövetelére emlékeznek. Jézus emellett még három másik formában is eljön az emberek közé: akkor, amikor a szívbe száll és az embert megérinti; akkor, amikor a halála óráján találkozik az emberrel; s akkor, amikor eljön az utolsó ítéletre.
