Az Úr ismét megmentette életemet

Ismét megmentett az egy élő Isten a haláltól, őszintén írom meg és vállalom innen a klinikai ágyról, ahonnan gépelhetem ezeket az elképesztő sorokat, és átadhatom az örök üzenetet ismét: Isten jó és örökké való, szeretete és gondoskodása lenyűgöző.

Drámai pillanatokra ébredtem fel csütörtök reggel, remélem egyetlen olvasónak sem volt élménye a megrázó mennyiségű véres köhögés. Bármennyire is érdekes, de mint ahogy az Isten által alkotott természetem egy legbizarrabb jellemzője, az hogy képtelen vagyok krízis helyzetben kétségbe esni, most sem voltam rá képes. Fájdalmaim csak mérsékelten jelentek meg, végül az ügyeleti ellátás helyett a háziorvosig bandukoltam, ahonnan elindult egy kanossza, amibe már a felénél belefáradtam, tekintve, hogy három egészségügyi ellátó helyről küldtek el: nem ide szól a beutaló, elírták, ebben a házban már nincs orvos, itt nem fogadhatjuk, nem ide tartozik. Mire nagy nehezen kinyomoztam a megfelelő helyet, teljes kimerültségemben, némi nehéz légzéssel, és egy kis mellkasi fájdalommal, egy pirinyó bosszúsággal már őszintén így gondoltam: haza megyek. Szeretteim telefonos makacs unszolása volt az erő, ami vitt tovább, és sóhajtva az égre emeltem szemem: „Uram Te mit gondolsz, menjek vagy irány haza?” Mintha hallotta volna: „Menjél!” Végül megtaláltam a helyet, ahova küldtek, de nem emberek, hanem Isten kegyelme. Némileg kelletlenül adtam be a papírom, úgy sejtve innen is elküldenek. Ez alkalommal behívtak, és amíg hosszú várakozásban ültem a sürgősségi ellátóban egy öngyilkossági kísérleten átesett asszonynak magyaráztam, hogy Isten megbocsátja ezt a bűnét is, hisz Jézus elhordozta a kereszten. Míg eredetileg csak egy mellkasi átvilágításon kellett volna átesnem, itt ezen a helyen a vérvételen is átestem, amiből néhány óra alatt kiderült, hogy irány a komputertomográfia, ezt a tüdőt tüzetesebben kell megnézni. Már épp kiadták a szép és örömteli negatív leletet, szállítottak vissza a sürgősségi ellátásra, amikor már csak egy karnyújtásnyira voltam este tízkor, attól, hogy haza menjek egy remek orvosi jelentéssel: a radiológus ügyeletre leadott telefonja arcul csapott, nem mehetek sehova, ez tüdőembólia. Azonnali hordágyra fekvés, éjszakai gurulás a klinikai osztályra. Álmatlanul feküdtem, égett fáradt tekintetemet az égre emelve hangtalanul beszéltem Istenhez, teljes éjszakai csend uralkodott. Egy órával később egy nénit hoztak mellém igen rossz állapotban. Isten hívogatta a sűrű hajnali homályban. Imádkoztam érte, hogy mutassa meg magát neki. A néni hajnal hasadtára elhunyt. Egy gyertyát gyújtottak érte, figyelve a lobogó lángot, bíztam benne, hogy valóban Teremtőjéhez térhetett haza. Az eltelt napokban ismét számot vethettem életemmel és átgondolva azt, ebben a végtelen hosszú, szigorú fekvésben elmondhatom a klinikai ágyból, a laptoppal a térdemen: él egy Isten, akinek szeretete, és gondoskodása, akinek mérhetetlen kegyelme, ismét megmentette az életemet. Mennyei Apukám vigyáz rám. Ez alkalommal megtöröm gondolataim már megszokott keretét. Elmondom a legegyszerűbb szavakkal, megdöbbentő őszinteségem mögött csak egyetlen magyarázat áll: van egy Isten, aki szereti az embert, aki elhordozta értem a bűn árát, és harmadnapra feltámadt. A belé vetett hitem alapján örök életem van. Ha meg is halnék a Mennyországba jutnék, de amíg élek a csodák végtelen mezőin sétálok. Az életem bizonysággá lesz, Isten illatává, mert a hívő ember élete Isten dicsőségét tükrözi vissza. SOLI DEO GLORIA – Egyedül az Istené a dicsőség. Ezzel a zsoltárral kívánom mindenkinek, hogy járhasson az isteni csodák végtelen mezőin, végtelen bizonyossággal Isten létezéséről és megváltásáról:

„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére. Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.”

(Zsoltárok 34:23)