A Mennyei Főorvos folyamatosan rendel

A hit és a vallás dolgaiban gyakorta hallunk nagy szavakat, litániákat olyan fogalmakról, mint a szenvedés és a betegség türelemmel való elviselése, Istenre hagyatkozás, szerető gondoskodás. Mindezeket tettekre váltani – ez az igazi kihívás minden keresztyén számára.

Bokor Anikó

református kórházlelkész tavaly augusztusban érkezett a Kálvin Téri Református Egyházközséghez. Végzős egyetemistaként jutott tudomására, hogy kórházi lelkipásztort keresnek a Tisza-parti városba. Korábban Debrecenben végzett ilyen irányú gyakorlatot, teológiai tanulmányaihoz kapcsolódva, mely során úgy érezte, képes segítséget nyújtani a beteg embereknek helyzetükben való megnyugvásra.

Amire az orvosnak nincs ideje

A kórházakban a személyes beszélgetés lehetőségét keresi a betegekkel, lelki gondozást végez. A Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ bizonyos szervezeti egységeiben professzori, illetve főnővéri engedéllyel kórteremről kórteremre jár, és mint mondja, mindenhol szeretettel fogadják. Ahol csak lehet, meghagyja az elérhetőségeit, hogy hívják bátran a beteg emberek, hozzátartozók, vagy a kórházi dolgozók. Olykor egy-egy kórteremben, ha a páciensek beleegyeznek, egy kis istentiszteletet is tartanak, imádsággal, énekkel, Isten Igéjével. Leginkább zsoltárokat olvas, és fel is jegyez anonim tanulságos eseteket. A Gyermekklinika persze más terep, ott a mély gondolatok helyett a figyelemelterelésé a szerep, a zene, a mese, a hajtogatás vagy éppen fonás segítségével. Szolgálatát a kórházi dolgozók is szükségesnek érzik, a lelkésznő olyan visszajelzéseket kap, hogy hozzá tud járulni a klinikai munka előmeneteléhez. Az orvosoknak, ápolóknak ugyanis sokszor nincs már energiájuk arra, hogy a páciensek lelkével, vigasztalásával is foglalkozzanak. Márpedig a gyógyuláshoz nem csak gyógyszer kell… A Szívsebészeti Klinikára gyakran visz a lelkésznő a dolgozóknak is egy-egy kis lapot, melyen egy igevers és néhány gondolat, fohász szerepel – bátorításul a napi munkához (

a „Pillanat” című sorozat egy áprilisi darabja a keretben olvasható

). A kiemelt ige sokszor telitalálat. „Honnan tudja ilyen pontosan, mire van szükségünk?” – így reagáltak a klinika dolgozói. De ezt nem Anikó tudja, hanem a Szentlélek, és a lelkésznő hite szerint az Ő útmutatását követi. Bokor Anikó a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ több egységében is megfordul, így az I. és II. sz. Belgyógyászati Klinikán, a Női Klinikán, az Onkológián, a Gyermekklinikán, a Szívsebészeti Klinika két osztályán, valamint a II. Kórház több részlegén. Ahová hívják, kérik, elmegy.

„…hogy tudjak jól kérdezni”

„A Mennyei Főorvos folyamatosan rendel. Az Istenbe vetett hit mindenki számára előrébb viszi a gyógyulást. A betegekkel a múltat, az emlékeket próbáljuk újrahangolni, átfésüljük és átértelmezzük a gondolatokat” – magyarázza munkája részleteit a lelkésznő. „Kérem Istentől, hogy tudjak jól kérdezni” – teszi hozzá. Általában az életükről vagy a betegségükről beszélnek az emberek. „Gondolunk a családra, elmondjuk, kiből mi lett, igyekszem erősíteni bennük a tudatot, hogy ahogy eddig gondoskodott a Jóisten róluk, ezután is fog” – sorolja a lelkésznő. A cél nagyon egyszerű: kapjanak a betegek jó szót, lelki támogatást, mely a testi erősödéshez nélkülözhetetlen. Anikó hangsúlyozza az imádság szerepét is. A Miatyánkot szinte mindenki ismeri, a betegágyon jó imádkozva megkapaszkodni. Bokor Anikó nap mint nap szenvedő, megkeseredett, olykor haldokló emberekkel találkozik – fiatal kora ellenére nagy hittel hordozza hivatását. „Igyekszem úgy végezni a szolgálatot, hogy ne elhozzam a terhet, hanem én vigyek be valamit, ami a beteg terhét enyhíti” – vallja a lelkésznő. Gyakran előfordul, hogy úgy búcsúznak el, hogy könny van a beteg szemében. „Sohasem cél a sírás – a menny gyémántjának számító könnyet hagyok ott a beteg szemében” – fogalmaz Anikó. A betegágyon nincsenek felekezeti különbségek. Ugyanaz az Isten vigasztalja, erősíti, gyógyítja a felekezet nélkülit, a katolikust és a reformátust. „A karácsonyi szolgálat alkalmával egy buddhista hívő beteggel találkoztunk az egyik szolgatársammal, és amikor elénekeltük a ’Dicsőség mennyben az Istennek’ című dicséretet, könny szökött a szemébe” – meséli Anikó.

„Miért engedi meg Isten…?”

A megfáradt, elkeseredett emberekben gyakran vetődik fel a kérdés, hogy miért kell betegen feküdniük a kórházban – ilyen és hasonló felvetésekkel a kórházlelkész gyakran találkozik. Mint mondja, ilyen kérdésre nehéz válaszolni, de tudni kell, hogy a betegséget nem feltétlenül büntetésként kell megélnünk, csak egy olyan völgyként, amelyből fel kell kapaszkodnunk. „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?” – kérdezi a zsoltáros (Zsolt 121,1). A hegyeinket meg kell másznunk, de segítségünkre lesz és van a mindenható Isten. A próbatétel pedig megerősíti a személyiséget és a hitet. Jézus nem mondja, hogy a tengeren soha nem lesz vihar, de azt igen, hogy belép a hajóba, és segít kormányozni. Az Isten nem kegyetlen, szereti az embert és jót akar neki – hangsúlyozza Anikó. „Olyan emberekkel is találkozom, akik elvesztették a céljukat. ’Miért kell még mindig élnem?’ – kérdezik” – hoz fel egy másik „provokatív” kérdést a lelkésznő. Nincs recept, mindig az adott szituációban formálódik a megfelelő válasz. „Az angyalok súgják meg. Így érkezik az áldás, amiért fohászkodom minden kórházba lépés előtt” – mondja mosolyogva Bokor Anikó. A terület kimeríthetetlen: újabb és újabb ötletek jönnek, lelkigondozói céllal betegcsoportot is lehetne szervezni egy-egy kórházban. A lelkésznő első útja gyakran a pszichológushoz, pszichiáterhez vezet, akikkel konzultál egy-egy beteg állapotáról – Anikó egyébként éppen mentálhigiénés továbbképzést is végez. Mindezek mellett Bokor Anikó tevékenysége nem korlátozódik pusztán a kórházra – mint ahogy tulajdonképpen minden lelkipásztor végez(het) kórházlátogatást is –, a gyülekezetben igei szolgálatot lát el, rendszeresen tart hittanórákat. „Semmi sem véletlen, Isten ide vezetett engem. Hitem szerint helyem és feladatom van Szegeden, és kiváltságos helyzetben vagyok, mert sokrétű feladatokat láthatok el” – összegez a lelkésznő. A kórházlelkészi szolgálathoz (is) kapcsolódó "Áldott Orvos" című plakátkiállítás volt látható a József Attila Tanulmányi és Információs Központban, melynek helyi szervezését Bokor Anikó látta el, a kiállításról ITT olvashat.