Mennyország és pokol: dajkamese csupán?

Vendéglátó-ipari egység felett hirdeti a festett cégér a fekete Mennyország kocsma feliratot, itt Szegeden, ahol az eredetileg angol elnevezésű „pub” szócskában a „p” betűt egy villás farkú, szarvacskákkal ellátott komikus „ördögöcskét” ábrázol. A dolog pikantériája, hogy mindez egy gyülekezeti terem alatti bérlemény: vajon szándékolt volt a kontraszt vagy sem, vajon egy cinikus üzenet rejlene benne, vagy sem?

Mindez lényegtelen. Ugyanakkor, ha már ilyen elmésen megtalálták ezt a képzavart, akkor tegyük fel a kérdést: létezik mennyország, vagy pokol, egyik szellemi értelemben fehér, másik fekete? Olyan dajkamese csupán ez, amivel riogatni szokás a halálra vált gyermekeket?

Népszerűtlen téma…

Olyan kínosan kezelt témakör a "pokol" és "sátán" fogalmai, hogy keresztény körökben is szívesen söprik be a szőnyeg alá, mert ez nem kifejezetten vonzó, vagy épp sikeres fogalmak. Persze nem kimondottan vágyott pillanat az senki számára, amiben odajön hozzá az utcán egy véreres tekintetű ember, kidagadt erekkel a homlokán, amint épp fröcsögő szájjal azt üvölti: mindnyájan pokolra fogtok jutni, ha meg nem tértek! Ezt magam sem értékelném "jó hír"-nek, jobbára "rossz hírként" jutna el hozzám, mert ha eszerint meg nem térek, pokolra jutok, amúgy pedig ha ilyen egy keresztény, akkor köszönöm, ebből én nem kérnék, holott igei igazságot szólna. Ugyanakkor, ha a másik végletet szemléljük, szélsőséges esetben előfordulhat, hogy valaki csak a mennyországáról hall egy egész életen át, mert torzítva igyekszik a közvélemény nyugtatni önmagát: ennél a "földi pokolnál" már csak jobb jöhet, ergo csak és kizárólag a mennyország létezik. Ellenben az emberi vágy torzítása sok mindent odaédesgethet úgy a szívünkhöz, hogy sohasem volt igazság.

„Jó” és „rossz”, „fehér” és „fekete”…

„Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Máté evangéliuma 19:16)

Az emberek szeretnek általában véve beszélni, a jóról és a rosszról, fehérről és feketéről, meg nem személyesítve a két fogalmat, úgy, hogy közben legitimnek fogadják az általuk vélt tényt, hogy ők maguk szürkének tekinthetők, mert mindenkiben van valami "jó" és valami "rossz" is. Ha Isten kinyilatkoztatásaként fogadjuk el a Szentírást, akkor az alapfelállás mégis az, hogy emberi lelkület tekintetében, mindenki "fekete", és hiába igyekszik kőkemény verejtékező munka révén elérni mondjuk a "szürke" lelki színezetet, ez nem fog működni. Ez a szellemileg halott állapot az eredendő bűnben gyökerezik. Ebből ébred szellemi életre az adott személy, ha hittel elfogadja

Krisztus

megváltását, ennek kizárólagos módját maga Jézus elég komolyan konkretizálta az alábbi kijelentésben:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.” (János evangéliuma 14:6)

Mennyország és pokol

„Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” (Máté evangéliuma 8: 11-12)

A fent említett idézetben Jézus beszél mindkét helyről: a mennyek országáról és a külső sötétségről is. Ilyen értelmezésben a szellemileg halott ember útja a külső sötétség irányába (pokolba) vezet, és a megváltást követő szellemi élete révén a mennyek országának állampolgára lesz. Egy olyan személlyé válik, akinek innentől kezdve elévülhetetlen állampolgári joga biztosítja helyét a mennyországban, bár még élete itt zajlik a Földön:

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János evangéliuma 5:24)

. Ugyanakkor Krisztus a másik oldal témakörét sem söpörte szőnyeg alá. Egy konkrét személyről beszélt Jézus, amikor szóba került a Gonosz személye, nem az általában véve vett „rossz” fogalmaival írta le:

„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (János evangéliuma 8:42-44)

A Biblia alapján a Gonosz törekvései ellentétesek Isten törekvéseivel: igyekszik mindent elkövetni, hogy ne üdvözüljön az ember, ha pedig már megtörtént, akkor pedig azon munkálkodik, hogy elhitesse: elveszíthető az üdvösség, vagy, hogy maga a mennyország egy talmi mesevilág csupán. Ebből ami igaz, hogy egy másik világ, de Krisztus kijelentése alapján nem dajkamese:

Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való…” (János evangéliuma 18:36)

Aki a Biblia igéjét igaznak fogadja el, az tudja, hogy van egy nem látható világ, és mindez egy hatalmas témakört ölel fel, amit csak valóban a teljesség igénye nélkül, érintőlegesen lehetett ehelyütt felvázolni. Mégis természetesen ez alkalommal is várom a kedves Olvasók meglátásait és gondolatait.