A kegyelem ajándéka, amiért nem dolgozhatunk meg

Ha itthon hazánkban, Európában, de akár a világ bármely pontján kimondom azt, hogy valami ingyen van, nem kérek érte ellenszolgáltatást, akkor az feltétlenül gyanús köntösbe burkolózik. Kimondatlanul is olyasmi jelenik meg az emberek szeme előtt, ami nem képvisel, és nem is képviselhet értéket. Egy mélyen gyökerező mintázat fut az emberiség gondolkodásában, ami az adok-kapok-játszmák elképzelésére épült fel. Bármely vágyott dolog eléréséhez tenni kell valamit, hogy azt a sajátunknak tudhassuk. Nemzedékünk, már gyermekkorától fogva úgy nőtt fel, hogy leszegett fejjel, összeszorított fogakkal igyekszik küzdeni, elérni a vágyott célt: legyen az bármi.

Ő, aki másként gondolkodik

"Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!" (Zsoltárok 92:6)

Isten sohasem igazodott a világ gondolkodásmódjához, őt sohasem láthatjuk a pénzbedobó-automata analóg mintájára működni. Terve az emberiség megmentésére idegen attól az alapvető sémától, amiben felnőttünk, élünk és gondolkodunk. A megváltását nem lehet kiérdemelni, senki egy jottányit nem tehet hozzá a saját üdvösségéhez. A cselekedetek nem üdvözíthetnek: nem tudok jót tenni annak érdekében, hogy tisztán állhassak meg Isten előtt. Itt ezen a ponton érdemes megfordítani a gondolatainkat. Minden eddigi sor a saját nézőpontunkból, látásmódunkból tekint az Úrra. Az „én” áll a középpontban, aki tettre készen igyekszik valami jót tenni, mérlegeli a pozitív és negatív mérlegnyelvet: vajon merre billen? Mi történik akkor, amikor a mérleg helyét felváltja a felszabadító kegyelem?

A szabad lélegzetvétel pillanata

„...mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (Pál rómabeliekhez írt levele 3:23)

Drasztikus igazságot hordoz magában a tény, hogy egy füllentés éppúgy elválaszt Istentől, mint egy tolvajlás. Sőt, Jézus még ezen is tovább lépett, mert azt mondta, ha csak gonosz kívánsággal tekint a bűnös dologra, már elkövette a bűnt, elég pusztán gondolnunk rá (Máté evangéliuma 5:28). Amíg valaki nem fogadta el a kegyelemből való ingyenes megváltás ajándékát hitből, addig szellemi értelemben nem lélegezhet fel szabadon, hisz még halott. Egy egyszerű példával élve: a víz alatt legyek bár egy méterrel vagy tíz méterrel, ha levegőhöz nem jutok, megfulladok. Ugyanakkor szabadon lélegezhetek a víz felszíne felett: éppúgy a közvetlen felszínen, mint a szárazföldön.

A kegyelem ajándéka

„Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (János első levele 5:4-5) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egy szülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma 3:16)

Isten az, aki elküldte megváltását, Ő volt a szerzője ennek az emberi gondolkodásmódtól oly távol levő csodálatos megoldásnak. Az emberi próbálkozások hasztalan hiábavalóságai soha nem érhetnek el Isten szentségéhez: sem erkölcsös gondolkodás, sem jó cselekedetek sora, sem intellektuális virtuozitás, sem megfeszített kemény munka. Semmi olyasmi, amiért kölcsönösen hátba veregetnénk egymást, vagy amiért meleg kézszorítások tucatjait kínálná a siker és eredmény orientált világ. Isten elhozta az egyszülött Fiát, aki bűn nélkül élt, és kereszthalálával, a vérével tisztított meg bennünket. Minden, amit tennünk kell a megváltással, az a hittel történő elfogadása, egy személyes imádság keretében, amiben Isten megszólítható saját szavaink által, akár így is: "Úr Jézus, szükségem van Rád. Hálás vagyok érte, hogy meghaltál értem a keresztfán, köszönöm, hogy ezzel meghoztad az áldozatot, és megbocsájtottad bűneimet. Elfogadlak Téged mint Megváltómat és Uramat. Hálás vagyok, az örök életélt amit adtál nekem, kérlek foglald el az életem trónját, és formálj olyanná, amilyenné akarod, hogy legyek. Jézus Krisztus nevében: Ámen"

Akik már ismerik Jézus Krisztust

Könnyű elbuknunk hívőként is az adok-kapok-játszma gondolati sémájának keretében. Kinek ne suhant volna már át a fején a hamis kép: még egy szolgálat Istenért és „megigazultabb” leszek? Sokszor azt látom, hogy a szerető Atyánk óvatosan ráüt az örökké tevékeny kezünkre, mert nem adunk neki elég helyet ahhoz, hogy egy öleléssel szerető karjaiba vonjon bennünket. Pedig milyen megnyugtató hallani:

„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (János evangéliuma 10:28-30)