Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

A pap: nem elítél, hanem gyógyít

A pap: nem elítél, hanem gyógyít

2010. január 5., kedd
A pap: nem elítél, hanem gyógyít

Papság Éve XII.

Gyulay Endre nyugalmazott püspök szerint komoly problémát jelent ma a katolikus egyházban a paphiány: az elmúlt kommunista időszakban hirdetett negatív egyházképnek a hatása ma is érződik, nehezen talál az isteni meghívás termékeny talajra. – Rendkívül összetett a papi hivatás, ön milyen hangsúlyokat tart, illetve tartott leginkább fontosnak pályája során? – A szószéket nagyon komolyan kell venni, hiszen a tanítás, a lelkesítés, a bizalom Isten felé, imádságra tanítás – mindent onnan tudunk közvetíteni. Később rájöttem, hogy ennél még fontosabb a gyóntatószék, ahol a pap személytől személyig menően tud segítséget nyújtani, vigasztalást adni, a gyónó belső bajaiból kiutat mutatni. – Hogyan fogalmazná meg a pap szerepét a gyónásban? – A pap gyóntatáskor nem egyszerűen bíró, aki feloldozást ad, hanem orvos is, aki akár pszichológiai vizsgálódást is készíthet saját magában a másikról, és próbálja bemutatni neki, hogy mi a következő lépés a belső békéjének megtalálására, vagy a lelki életében való előrelépésben. Rámutat, ha például vannak bizonyos hibái, hogyan lehet azokat emberileg felszámolni magában, milyen erényeket kell hozzá gyakorolnia. – A „két szék” mellett a hitoktatásban is tevékenykedett, több díjnyertes hittankönyv szerzője.
– Fontosnak éreztem a gyerekekkel való foglalkozást, az egyik legkedvesebb tantárgyam a kateketika, azaz a hitoktatástan volt a főiskolán. Később rájöttem, hogy a kamaszkor az, ahol nagyon sok minden eldől az ember életében. A papban feltétlen bizalmat kell találniuk a fiataloknak. Erre törekedtem Szegedre kerülve egyetemistákkal, de korábban is: Gyulán voltam káplán, és bérmálkozókat készítettem fel, amikor két kamaszlány jött be a szobámba, és az egyik azzal a kéréssel fordult, segítsek neki megválaszolni egy szerelmeslevelet. Mikor az anyukájához irányítottam, azt mondta, hogy az édesanyjával ilyenről nem lehet beszélni. És akkor nekiültünk keresztény módon és a korának megfelelően szerelmes levelet írni. – Gyakorta hallunk arról, hogy gondot okoz a katolikus egyházban a paphiány. – A paphiánynak egyelőre nem látom a megoldását, mert negyven évig nevelték a mai szülőket, ezalatt az idő alatt az egyházról igen furcsa véleményeket alakítottak ki, nem tényekkel, hanem gúnyolódásokkal és a tanítás félremagyarázásával. Másrészt ahol ma egy fiúgyermek születik, azt is megpróbálják lebeszélni erről a pályáról, mondván nincs család, nincs anyagi biztonság, nincs jövője. Meg kell küzdeniük az elszántaknak a hivatásukért. – A hiány nagy terheket ró egy-egy lelkipásztorra. – Igen, a plébániáknak két-három egyházközséget kell ellátniuk, ahol kisebb települések vannak, kevesebb hívővel, ott esetleg négy-öt község is rájuk hárul. Mindez fáradságos utazással jár, ha kell, hóban, jégben, amellett, hogy elegendő időt kell adni mindenhol, minden közösségnek: akár jegyesoktatásról, akár egyéb dolgokról legyen szó. A szellemi-fizikai fáradtság mellett kell, hogy lelkileg is képezze magát a pap, megfelelő imádságos élete és Isten-kapcsolata legyen, ehhez pedig bizonyos belső nyugalom kellene. Ezért a világiak nagyobb igénybevételére lesz szükség. A hitoktatást már lassan átveszik a papságtól a világi hitoktatók, de sok más ügyben is le kellene venni a terhet az egyházközségben a pap válláról. Ugyanis a beteglátogatás, öregekről, szegényekről való gondoskodás, a karitász segélyszervezetének kiépítése is mind a papra hárul, hiszen maguktól nem fognak megszerveződni.
Gyulay Endre papi hivatás papok éve papság éve

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo