Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Egyház

Bölcskei Gusztáv: A kereszténység hitelességéhez hozzátartozik az ökumené

Bölcskei Gusztáv: A kereszténység hitelességéhez hozzátartozik az ökumené

2009. november 21., szombat
Bölcskei Gusztáv: A kereszténység hitelességéhez hozzátartozik az ökumené
„Krisztus a jövő, együtt követjük Őt” – mondta Bölcskei Gusztáv református püspök a Szegedi Református és Római Katolikus Egyetemi Lelkészség által meghirdetett Párbeszéd Hetének nyitóeseményén. A püspökkel a Kárpát-medencei református egyházak egyesüléséről is beszélgettünk. A Párbeszéd Hete a keresztény felekezetek közötti szorosabb kapcsolat előmozdítását tűzte ki célul. Az esemény felütéseként „Az ökumené lehetőségei és határai” címmel beszélgetett Bölcskei Gusztáv református püspök és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök. Az ökumenikus gondolkodás hozzátartozik a keresztény/keresztyén lét hitelességéhez, hiszen – bár fontos a felekezeti közösséghez tartozás – kifelé, a nem hívők számára egyre inkább nem az lesz a kérdés, hogy mitől lesz valaki református, vagy katolikus, hanem hogy mi teszi az embert kereszténnyé – világlott ki Bölcskei Gusztáv szavaiból. Kiss-Rigó László ökumenikus gondolatai között arról is beszélt, nem kell feladni hitünk egyetlen elemét sem, de a Szentírás tiszteletéről, puritanizmusról, az egyház megjelenésének stílusáról sokat tanulhatnak a katolikusok például a reformátusoktól. – Elhangzott, hogy mi az, amiben a katolikusok felnéznek a reformátusokra, ön is említett egy olyan aspektust, amelyben a katolikusok bizonyos értelemben példával járhatnak a reformátusok előtt. – Így van, például a liturgia megbecsülésében, hiszen az a spiritualitás, lelkiség, amelyik kifejeződik a liturgiában, nagyon fontos. Mi reformátusok, protestánsok inkább vagyunk hajlamosak a racionalitást hangsúlyozni, mivel a prédikáción keresztül az észt, az értelmet próbáljuk megszólítani, holott az istentiszteletnek az egész embert kell átölelnie, megszólítania, és ebben helye van a térnek, a liturgiának, a sákramentumnak. Egyébként nem eredeti református gyakorlat például, hogy olyan ritkán van nálunk Úrvacsoravétel. Kálvin Genfben még azt akarta, hogy minden vasárnap legyen Úrvacsora – ez egy saját elszegényedésünk, hogy végül lecsökkent a számuk. – Mindketten igen nagy tisztelettel beszélnek az ökumenéről.
– Az egymásra figyelésből óhatatlanul adódnak olyan elemek, amelyekből tanulhatunk más felekezettől, és ugyancsak fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a keresztény bizonyságtétel hitelességéhez hozzátartozik az ökumenikus jelleg, mert ha ez nincs meg, akkor a külvilág nagyon könnyen megkérdőjelezi azt, hogy mitől vagyunk mi hitelesek, ha egymással sem tudunk valamiféle békességben élni. – Térjünk most vissza a református berkekbe, hiszen májusban nagy döntést hozott az alkotmányozó zsinatuk a Magyar Református Egyház határon túlra szakadt részéről is. – Ez az év számunkra egyháztörténelmi jelentőségű volt. 2009. május 22-én Debrecenben összeült az alkotmányozó zsinat, amely elfogadta azt a közös egyházalkotmányt, amelyikben kifejezésre juttatjuk azt az egységünket, amit mi magunktól soha nem adtunk fel. Sajátos helyzet, hogy a Magyar Református Egyház magától soha nem szakadt szét teológiai viták, vagy liturgiai különbözőségek miatt. Minket a trianoni határok választottak el egymástól, és kényszerítettek külön egyházszervezetbe. Úgy gondoltuk, hogy eljött az az idő, amikor kimondjuk, hogy ezek csak relatív dolgok lehetnek, mert az egységünk, az összetartozásunk ennél erőteljesebb. – Vannak-e, lesznek-e kézzelfogható, az egység konkrét irányába mutató következményei a döntésnek? – Ennek a következményei több területen megmutatkoznak. Az egyik az, hogy újragondoljuk a közös lelkészképzésünket, és a lelkipásztorrá válás lehetőségeit. Olyan közös lelkészképesítő bizottságot szeretnénk létrehozni, amelyik ha valakiről kimondja, hogy református lelkipásztor, akkor – ha a többi feltételnek megfelel – ugyanúgy ismerjék el Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon is. A másik egy liturgiai közelítés, hiszen eltérően fejlődtek, változtak az istentiszteleti formák. A harmadik pedig egy közös érdekképviselet, hogy legyen szó Felvidéken nyelvtörvényről, Ukrajnában az egyházi iskolák ellehetetlenüléséről, mi közösen tudjunk fellépni, és tudjunk abban gondolkodni, hogy mi következik ebből a szolidaritásból és az együvé tartozásból. – Az Európai Unióba való belépéssel sokan gondolták, gondolják, hogy a magyarságot elválasztó határok elhalványodnak, illetve az önök mostani új egyházalkotmánya is talán kicsit ezt is elősegítheti. – Bizonyos határok valóban elmosódnak, mások viszont újratermelődnek… Kicsit keserűen azt mondta valaki – és ez talán húsz évvel a vasfüggöny leomlása után még mindig érvényes –, hogy a vasfüggöny ugyan leomlott, de helyette ott van az ezüst-, vagy aranyfüggöny, azaz egy olyan gazdasági egyensúly-elbillenés, amely fennáll Európa egyes régiói, területei között. Azt gondolom, hogy tudatában kell lennünk, hogy ezek a különbözőségek még sokáig meg fognak maradni. Egyetlen példa: Kárpátalján vannak olyan nyugdíjas korú lelkészek, akik semmiféle nyugdíjat nem kapnak. Mi egy önkéntes szolidaritási alapba fizetünk be azért, hogy egy harmincezer forintos havi nyugdíjuk legyen, amiből ott már tisztességesen meg lehet élni. A nagy szavak és a felelősségvállalás mellett ilyen konkrét cselekedetekre is szükség van, éppen ezért, amikor református iskolaügyről, diakóniáról beszélünk, ebben mindig benne van az egész Kárpát-medence, és úgy érezzük, hogy ennek mindig van önmagán túlmutató üzenete is.
Párbeszéd hete ökumené Magyarországi Református Egyház Bölcskei Gusztáv

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo