Papi hivatás: "Evezz a mélyre!"

A Papság Éve kapcsán indított sorozatunk következő interjújában Pálfai Zoltánnal, a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség (közismert nevén: Lelkes) vezetőjével, a Szent Imre Katolikus Egyetemi Szakkollégium igazgatójával beszélgettünk hivatása megéléséről és a fiatalokkal való közösségről.

- Egyetemi lelkészként és a Szent Imre Kollégium igazgatójaként is folyamatosan fiatalokkal van együtt, velük foglalkozik. A rendszeres alkalmak között a szellemi-lelki épülést gyakran kötik össze a sportban.

- Így van. A kollégiumban van egy kosárladba-pálya méretű tornatermünk, és a háziak jóvoltából elég rendszeres a sportélet, főként a foci és a kosárlabda, de játszunk olykor röplabdát, vagy a lányok gyakran aerobikoznak. Megpróbálok ezekbe a játékokba időmhöz és energiámhoz mérten bekapcsolódni: így engem mint papot és mint igazgatót más szemmel is láthatnak, megismerhetnek. A sport egy olyan terület, amely a lélekre, az emberi bensőre is nagy hatással van, így nevelődésünknek is színtere. Volt már, hogy körmérkőzéseket vagy minibajnokságokat szerveztünk, többször előfordult, hogy a JATE-bajnokságba a fiúk csapatába én is bekapcsolódtam.

- Hogyan viszonyulnak ilyenkor a másik csapathoz?

- Ott az ellenfelek nem keresztények, nem katolikusok. Volt olyan, mikor meglehetősen csúnya szavakat használt az ellenfél, és akkor nemcsak én, hanem a kollégisták is felhívták erre a figyelmüket. Persze ők nem tudták, hogy köztünk van egy pap is. Úgy láttam, hogy a mi egyetemistáink, fiataljaink sokkal jobban figyelnek a testi épségre, és vigyáznak az ellenfél játékosaira is.

- Az egyetemi lelkészségen immár hatodik éve szerveznek vízitúrákat. Hogyan néz ki egy ilyen táborozás programja?

- Ezek az alkalmak nem csak vízitúrák, hanem próbáljuk lelki tartalommal is megtölteni őket, úgy is nevezzük, hogy vízi lelkigyakorlat. Ez azért lényeges, mert a természet közelsége, a rácsodálkozás és a szemlélődés által jobban ráhangolódunk hitünk titkaira, közvetlenebb kapcsolatba léphetünk Istennel. Épp ezért például a természettel vagy a vízzel kapcsolatos bibliai részleteket válogatunk ezekre a napokra. Reggel általában tartok egy bibliai bevezetőt a nap témájához, arról van időnk gondolkodni a vízen, miközben evezünk, csendben. Vagy arra is van lehetőség és idő, hogy a csónakokban is beszélgessünk erről. A nap végén pedig szentmisét tartunk a szabadban,

Kondé Lajos

atyától örököltem egy kis mise felszerelést - kicsi kehely, kicsi tartozékok stb. -, ezzel szépen megterítve egy farönkön tartjuk a szertartást. Ez érdekes tanúságtétel is például egy kempingben: többször volt rá példa, hogy mikor megérkeztünk a nap végén, felöltöttem a hosszú fehér albát és a stólát, és láttuk, hogy többen figyelnek, hogy kik ezek, akik itt összegyűlnek, énekelnek, imádkoznak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a misénk a hallgatóságból rögtön megtérést vált ki, de mindenképpen jel.

- A lelkészségen bárkit szívesen látnak, és bár honlap és hírlevél is hívogatja a fiatalokat, általában mégis a személyes, baráti kapcsolatokon keresztül jutnak el a legtöbben a Lelkesre.

- A lelkészség közösségek hálózata. Elsősorban az a feladat, hogy a fiatalok, akik a közösségekbe tartoznak, maguk hívjanak másokat, és így csatlakozzanak hozzánk. Magam is vezetek olyan - úgynevezett katekumen - csoportot, akik a megtérés útján járnak és keresztelkedni vagy bérmálkozni szeretnének. Velük rendszeresen beszélgetünk olyan dolgokról, hogy mit is jelent hinni, mit jelent egy nem vallásos közegben, adott esetben egy családban ilyen életmódot élni. Azért jó, amiket kérdeznek, mert ők kívülről látják a dolgokat, én pedig belülről: sokszor nem is gondolok rá, hogy egy-egy téma kérdéses lehet, mert számomra természetes. Mindig beszélünk például a keresztények imádságáról, és a Miatyánk kapcsán is előjön, hogy mit jelent például ez a félmondat: „Ne vigy minket a kísértésbe." Illetve természetesen a különböző szentírási helyekkel kapcsolatban is felmerülnek kérdések.

- Van-e kedves igéje a Szentírásból?

- Igen. Jézus a csodálatos halfogáskor így szól Péterhez (Lukács evangéliuma 5. fejezet): „Evezz a mélyre!" A papszentelésemre és első szentmisémre is ezt választottam jelmondatomul. Azért kedves ez nekem, mert azt jelenti, hogy szeretnék eljutni a felszínességből az igényességre, a mélységre, erre nevelni és oda eljuttatni az embereket. Arra is utal, hogy igyekszem, törekszem, vágyakozom megsejteni a dolgok mozgatórugóját: mi lakik egy-egy ember lelke mélyén. Például amit egy-egy beszélgetésben vagy szentgyónásban elmondanak, az is nagyon gyakran csak a felszín, de az biztos, hogy gyökerezik valamiben: ezt megkeresni nagyon izgalmas dolog. Az „evezz" szóban, az evezésben pedig benne foglaltatik az út motívuma is: Isten és az embertársak felé is úton vagyunk, sohasem fogjuk Őt teljes mértékben elérni, csak vágyakozunk felé.