A Szeged-Csanádi Egyházmegyében papszenteléssel esett egybe a Papság Évének az egyházmegye szintjén történő meghirdetése június 20-án. Kiss-Rigó László megyés püspök a Szentatya által június 19-ével elindított év kapcsán a misén elmondta: az esztendő elsősorban nem azt tűzi ki célul, hogy a papok társadalmi elismerése nőjön, hanem sokkal inkább a szolgálattevők identitásbeli növekedését szeretné ösztönözni.
- Hagyományossá váltak manapság a különböző évek, évfordulók. Mit várnak a Papok Évétől?
- Ez nem egy olyan rendezvény akar lenni, mint amilyenek a hagyományos „évek". A papság és a világi hívők, az egyház együtt, közösen szeretne hálát adni az Alapítónak azért, hogy a papság intézményén keresztül jelen van az egyházában. Másrészt pedig szeretnénk a mai körülmények között megtalálni, megfogalmazni, megélni segíteni a papi identitást, vagyis hogy egy katolikus papnak a mai szellem szerint, a mai korban milyen stílusban, milyen kötelezettségekkel kell a szolgálatát teljesíteni - hiszen ezek a korral változhatnak.
- Korszerű papság?
- A klerikarizmus negatív megnyilvánulásai számomra kártékonyak az egyházban. Ugyanakkor a pap legyen pap, csak ne külsőségben. Persze mindennek, így az öltözködésnek is, megvan a maga rendje, de ez messze nem a legfontosabb dolog. Az viszont fontos, hogy attól, mert a cölibátus kötelező, a pap mégse egy kiégett, önző, ápolatlan agglegény szerepét öltse magára. Ma már nem az az elvárás a pappal szemben, hogy szolgáltasson, hanem részt kell vennie a mindennapi életben, a társadalomban, az emberek között kell élnie - nem csak a templomon belül. A korszerű felfogáshoz tartozik például az is, hogy egy papnak legyen egy minimális szabadideje, szabadnapja, és azt olyasmire használja fel, ami egyébként a munkáját segíti. A mai viszonyok között például az intellektuális munkát végző emberek számára a mozgás, a sport kötelező - alapvetően hozzátartozik az egészséges életmódhoz. Egészségesen élni pedig kötelesség a szolgálat ellátása érdekében. Épp ezért szeretném bevezetni, hogy a papoknak is legyen kötelező rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon részt venni - saját maguk, a rájuk bízott hívek és a szolgálatuk minél jobb ellátása érdekében.
- Céljuk, mint a papszenteléskor fogalmazott, a papok identitásának erősítése.
- Azt szeretnénk, hogy az identitástudat, a küldetéstudat, az elkötelezettség erősödjön a papokban, hogy még jobban tudják ellátni a feladataikat, másrészt pedig, hogy aki ilyen hivatásra indíttatást érez, az ne fojtsa el magában, hanem bátran vállalja fel. Beleértjük mindebbe, hogy a pap a mai egyházban nagyjából kétféle módon szolgálhat: vannak a szerzetesek, akik egy szerzetesi közösség tagjaként gyakorolják hivatásukat, illetve egy adott konkrét egyházmegye keretében szolgáló egyházmegyés papok, vagy szokás őket világi papoknak is nevezni, akik a mindennapi életben gyakorolják hivatásukat. Egyébként hamarosan közzétesszük az évhez kapcsolódóprogramjainkat, így például az egyházmegye papságával részt veszünk egy szentföldi zarándoklaton, a Papság Évének zárásakor pedig a római rendezvényeken.
- Papság Éve: sok tévképzet él a köztudatban azzal kapcsolatban, hogy ki is a pap, és mi a feladata, vagy mi teszi pappá a papot.
- Hadd mondjak el egy történetet. Egyszer részt vettem egy iskola tantestületével egy lelkigyakorlat jellegűtáborban, és este az igazgatóval elmentem egy kicsit sétálni. Egyszer csak vérfagyasztó sikolyokat hallunk: „Segítség, segítség, gyilkosság!" Megjelent egy középkorú hölgy, mobillal a kezében, és kért, hogy segítsünk, mert rossz a telefonja, hívni kell a rendőrséget, mert otthon az apját meg akarja ölni a fia. Felhívtam a rendőrt, aki azt mondta, amíg odaérnek, próbáljuk szóval tartani az elkövetőt. Ekkor elmentünk a házba. Már csak az áldozat volt ott, a fiú nem. Az igazgató bennmaradt, én pedig kimentem várni a rendőrséget, és utat mutatni nekik. Mire visszatértem, azt hallom, hogy az igazgatót úgy szólítják, hogy „tiszteletes úr". Azt hitték, ő a pap, mert a lelkükre próbált beszélni - sokszor a látszat és a kinézet alapján feltételezik valakiről, hogy pap.
- A papságon belül külön kell-e szólnunk a püspöki hivatásról?- Nem létezik olyan, hogy „püspöki hivatás". Egyetlen papság van, és szoros értelemben véve egyetlen pap van: Krisztus. Az ő papságából részesednek a papok. A katolikus egyházban a papságnak három fokozatát tartjuk számon: a diakónust, a papot és a püspököt. A püspökség tehát nem külön hivatás, a papok közül a pápa nevez ki embereket közvetlenül, akik püspöki feladatot látnak el. Nem kell rá jelentkezni, nem karrier, nem előléptetés - persze olykor sajnos vannak olyanok is, akik számára annak tűnik.
- A püspöki feladatról is élnek téves elképzelések.
- Amikor Szent Pál apostol egyik legjobb barátját és tanítványát, Timóteust megbízta a mai értelemben vett püspöki feladattal, azt mondta, viselje mindenkinek a gondját, ne jelentsen az problémát, hogyha nála sokkal idősebbek is vannak a hívek között. Előfordulhat, mint ahogy most is történt, hogy a püspök fiatalabb, mint az egyházmegye papjainak jelentős része, de ez nem jelent problémát, hiszen kortól és minden mástól függetlenül a püspök mindenki iránt kötelezettséggel van az egyházban, sőt, a nem keresztények felé is küldetése van. Vagyis nem az a feladata, hogy az egyházat mint egy intézményt vezesse, hanem az egyházat segítse abban, hogy az egész társadalmat hatékonyan tudja szolgálni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.