Kiss-Rigó László: Egyetlen papság van
A Papság Éve - IV.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyében papszenteléssel esett egybe a Papság Évének az egyházmegye szintjén történő meghirdetése június 20-án. Kiss-Rigó László megyés püspök a Szentatya által június 19-ével elindított év kapcsán a misén elmondta: az esztendő elsősorban nem azt tűzi ki célul, hogy a papok társadalmi elismerése nőjön, hanem sokkal inkább a szolgálattevők identitásbeli növekedését szeretné ösztönözni.
- Hagyományossá váltak manapság a különböző évek, évfordulók. Mit várnak a Papok Évétől?
- Ez nem egy olyan rendezvény akar lenni, mint amilyenek a hagyományos „évek". A papság és a világi hívők, az egyház együtt, közösen szeretne hálát adni az Alapítónak azért, hogy a papság intézményén keresztül jelen van az egyházában. Másrészt pedig szeretnénk a mai körülmények között megtalálni, megfogalmazni, megélni segíteni a papi identitást, vagyis hogy egy katolikus papnak a mai szellem szerint, a mai korban milyen stílusban, milyen kötelezettségekkel kell a szolgálatát teljesíteni - hiszen ezek a korral változhatnak.
- Korszerű papság?
- A klerikarizmus negatív megnyilvánulásai számomra kártékonyak az egyházban. Ugyanakkor a pap legyen pap, csak ne külsőségben. Persze mindennek, így az öltözködésnek is, megvan a maga rendje, de ez messze nem a legfontosabb dolog. Az viszont fontos, hogy attól, mert a cölibátus kötelező, a pap mégse egy kiégett, önző, ápolatlan agglegény szerepét öltse magára. Ma már nem az az elvárás a pappal szemben, hogy szolgáltasson, hanem részt kell vennie a mindennapi életben, a társadalomban, az emberek között kell élnie - nem csak a templomon belül. A korszerű felfogáshoz tartozik például az is, hogy egy papnak legyen egy minimális szabadideje, szabadnapja, és azt olyasmire használja fel, ami egyébként a munkáját segíti. A mai viszonyok között például az intellektuális munkát végző emberek számára a mozgás, a sport kötelező - alapvetően hozzátartozik az egészséges életmódhoz. Egészségesen élni pedig kötelesség a szolgálat ellátása érdekében. Épp ezért szeretném bevezetni, hogy a papoknak is legyen kötelező rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon részt venni - saját maguk, a rájuk bízott hívek és a szolgálatuk minél jobb ellátása érdekében.
- Céljuk, mint a papszenteléskor fogalmazott, a papok identitásának erősítése.
- Azt szeretnénk, hogy az identitástudat, a küldetéstudat, az elkötelezettség erősödjön a papokban, hogy még jobban tudják ellátni a feladataikat, másrészt pedig, hogy aki ilyen hivatásra indíttatást érez, az ne fojtsa el magában, hanem bátran vállalja fel. Beleértjük mindebbe, hogy a pap a mai egyházban nagyjából kétféle módon szolgálhat: vannak a szerzetesek, akik egy szerzetesi közösség tagjaként gyakorolják hivatásukat, illetve egy adott konkrét egyházmegye keretében szolgáló egyházmegyés papok, vagy szokás őket világi papoknak is nevezni, akik a mindennapi életben gyakorolják hivatásukat. Egyébként hamarosan közzétesszük az évhez kapcsolódóprogramjainkat, így például az egyházmegye papságával részt veszünk egy szentföldi zarándoklaton, a Papság Évének zárásakor pedig a római rendezvényeken.
- Papság Éve: sok tévképzet él a köztudatban azzal kapcsolatban, hogy ki is a pap, és mi a feladata, vagy mi teszi pappá a papot.
- Hadd mondjak el egy történetet. Egyszer részt vettem egy iskola tantestületével egy lelkigyakorlat jellegűtáborban, és este az igazgatóval elmentem egy kicsit sétálni. Egyszer csak vérfagyasztó sikolyokat hallunk: „Segítség, segítség, gyilkosság!" Megjelent egy középkorú hölgy, mobillal a kezében, és kért, hogy segítsünk, mert rossz a telefonja, hívni kell a rendőrséget, mert otthon az apját meg akarja ölni a fia. Felhívtam a rendőrt, aki azt mondta, amíg odaérnek, próbáljuk szóval tartani az elkövetőt. Ekkor elmentünk a házba. Már csak az áldozat volt ott, a fiú nem. Az igazgató bennmaradt, én pedig kimentem várni a rendőrséget, és utat mutatni nekik. Mire visszatértem, azt hallom, hogy az igazgatót úgy szólítják, hogy „tiszteletes úr". Azt hitték, ő a pap, mert a lelkükre próbált beszélni - sokszor a látszat és a kinézet alapján feltételezik valakiről, hogy pap.
- Nem létezik olyan, hogy „püspöki hivatás". Egyetlen papság van, és szoros értelemben véve egyetlen pap van: Krisztus. Az ő papságából részesednek a papok. A katolikus egyházban a papságnak három fokozatát tartjuk számon: a diakónust, a papot és a püspököt. A püspökség tehát nem külön hivatás, a papok közül a pápa nevez ki embereket közvetlenül, akik püspöki feladatot látnak el. Nem kell rá jelentkezni, nem karrier, nem előléptetés - persze olykor sajnos vannak olyanok is, akik számára annak tűnik.
- A püspöki feladatról is élnek téves elképzelések.
- Amikor Szent Pál apostol egyik legjobb barátját és tanítványát, Timóteust megbízta a mai értelemben vett püspöki feladattal, azt mondta, viselje mindenkinek a gondját, ne jelentsen az problémát, hogyha nála sokkal idősebbek is vannak a hívek között. Előfordulhat, mint ahogy most is történt, hogy a püspök fiatalabb, mint az egyházmegye papjainak jelentős része, de ez nem jelent problémát, hiszen kortól és minden mástól függetlenül a püspök mindenki iránt kötelezettséggel van az egyházban, sőt, a nem keresztények felé is küldetése van. Vagyis nem az a feladata, hogy az egyházat mint egy intézményt vezesse, hanem az egyházat segítse abban, hogy az egész társadalmat hatékonyan tudja szolgálni.
