Régi-új esperes a református egyházmegye élén

A Csongrádi Református Egyházmegye december 30-án, hétfőn tartotta alakuló közgyűlését Szentesen, a felsőpárti református templomban. A közgyűlés ismét Gilicze Andrást (képünkön balra) választotta meg esperesnek. Az egyházmegyei vezetőt a SZEGEDma.hu kérdezte a felekezet működéséről, munkájának fontosabb elemeiről.

- Vezető tisztséget vállalni minden szervezetben komoly kihívás, felelősségteljes feladat. Ha pedig egy vallási felekezetről van szó, talán ez még hatványozottabban igaz. Mit gondol, miért épp önre esett a választás, és hogyan képzeli el a munkát?

- Erre a tisztségre felkértek, nem én akartam esperes lenni. A megválasztásom okai között szerepel az is, hogy a szentes-felsőpárti gyülekezetbe születtem, édesapám és nagyapám is itt szolgált, ezért a családunk ismerős nemcsak a gyülekezetben, hanem az egyházmegyében is. Nem egyedül vagyok az egyházmegye vezetője, hanem a kálvini elvek szerint van világi elnöktársam,

Baráth Gábor

egyházmegyei gondnok. A következő hat évre szóló ciklusra a helyetteseink is hasonlóan lettek megválasztva, egy lelkészi főjegyző:

Juhász András

(Szeged-Kálvin tér) és egy világi főjegyző:

Hajdú Gábor

(Makó-Belváros). Az előző hat évben esperesként sokféle tapasztalatot szereztem, ugyanazokat a dolgokat másféle szemszögből is láthattam. Egyházmegyénk jól működött, ezért alapvető változtatásokat nem kell véghezvinni. De mint minden szervezetben, itt is folyamatos korrigálásokra van szükség. Fontosnak tartom, hogy összhang legyen a gyülekezetek között, és kifelé mindannyian vonzó közösségként éljenek.

- Hogyan épül föl, és működik egy egyházmegyei közgyűlés?

- A református egyházunk alulról fölfelé építkezik. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetek választanak vezetőséget az egyházmegyének, és a gyülekezetek küldöttei alkotják az egyházmegyei közgyűlést. Gyülekezetenként a lelkészen kívül annyi világi képviselőt küldhetnek, amennyi lelkészük van. Közösen alkottunk SZMSZ-t az egyházi alkotmányban nem rögzítettek kiegészítésére, gyűléseink ennek megfelelően, demokratikusan zajlanak. Rögzítjük a határozatképességet, van tárgysorozatunk, az előkészített anyagokat pedig megtárgyaljuk, és többségi döntéssel szavazunk róluk.

- Bepillanthattam a szentesi alakuló közgyűlésükre, és úgy éreztem, hasonlóan feszült a légkör, mint például egy önkormányzati közgyűlésen.

- A gyűlésünkön nem volt feszültebb légkör, mint máskor. A demokratikus működésből következik, hogy mindent megtárgyalhatunk, és mindenki elmondhatja a véleményét.

- Református egyházmegyénk hitélete mennyiben összehasonlítható más református egyházmegyékkel?

- A Tiszántúli Egyházkerületben kilenc egyházmegye van, a gyülekezetek száma szerint a mienk a kisebbek közé tartozik. Olyan nagyokkal, mint például Debrecen - amiről tudjuk, hogy a "kálvinista Róma" - nem tudunk versenyezni. Országos viszonylatban nem vagyunk rosszabb helyzetben, de a statisztika nem minden. A század elején sokfelé volt lelki megújulás, ami megyénket jobban és maradandóbban is érinthette volna. Az is igaz, hogy 1948 után tizenegy lelkészt hurcoltak el megyénkből, és ezt a gyülekezetek tagjai megsínylették. Hála Istennek, 1990 után egyre több oktatási intézményt kaptunk vissza. Legújabb örömünk, hogy református idősek otthona nyílt Szentesen.

- Végezetül megosztaná velünk néhány mondatban esperesi köszöntőbeszédének legfontosabb gondolatait?

- Fontosnak tartom a gyülekezetek épülését, megerősödését mind lelkileg, mind anyagilag. Jézus azt parancsolta a tanítványainak, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. Ez a küldetésünk. Én azt szeretném, ha úgy élnénk meg a hitünket, hogy békesség, erő, reménység lenne a Jézussal való személyes kapcsolatunkban, és ez vonzóan sugározna rólunk. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." /Máté 5, 16/