Kultúrák és évezredek találkozási pontja: a Biblia

A magyar történelmi keresztény egyházak 2008-at a Biblia évének jelölték. Ehhez kapcsolódva a szegedi Móra Ferenc Múzeum szeptember 1-jétől nagyszabású Biblia-kiállítást rendez „...És látta Isten, hogy jó". Öt évszázad bibliai témájú műkincsei címmel. Városunkban napjainkban kezdődik - immár huszadik alkalommal a Szegedi Biblikus Konferencia elnevezésű nemzetközi tudományos tanácskozás, amelynek ebben az évben a Biblia szíve a címe és az imádság a központi témája.

A Biblia a Szentírás görög eredetű, általánossá vált elnevezése. A név a görög - könyvtekercs, illetve teleírt lap jelentésű - biblion szó többes száma. Ez a biblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, azaz az ókorban az íráshoz használatos anyagot jelölte. A Biblia szó jelentése tehát: könyvek, könyvtekercsek.

Ó és Új

Ezt a kifejezést a második századtól használták a keresztények Istentől ihletettnek tartott irataik együttesére. A Biblia szó aztán átkerült a latinba, s ezt a középkor folyamán változatlan formában vették át a keresztény vallásra térő népek. A Bibliát más néven nevezik Írásnak, Írásoknak is (Jézus és az újszövetségi szerzők is ezt az elnevezést alkalmazzák). Ezen kívül a Bibliát hívják Könyvek könyvének, Isten igéjének, az Úr könyvének és Szentírásnak is. A Biblia két fő részből áll: az Ószövetségből és az Újszövetségből, vagy más néven, régiesebb formában Ótestamentumból és Újtestamentumból. A latin testamentum elnevezést a Vulgata - a Biblia a középkorban roppant elterjedt latin nyelvű fordítása - nyomán használják. Napjainkban inkább az Ó- és Újszövetség megjelölést szokás alkalmazni, mivel nem végrendeletről van szó (amit a testamentum szó elsődlegesen jelent), hanem Istennek az emberiséggel - előbb Izraellel, később a keresztény egyházzal - kötött szövetségéről.

Szövetség Isten és ember között

A testamentum elnevezés azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok: egyrészt a kiválasztott Izrael népének (Ábrahám, Izsák és Jákob népének) nyomán, másrészt a Megváltót, Jézus Krisztust követő őskeresztények és tanításaik után. Az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség jegyében adott kinyilatkoztatásokat - Isten (Jahve) cselekedeteit és prófétái által küldött üzeneteit - örökíti meg. Az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat - Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház sorsával kapcsolatos jövendöléseket - tartalmazza. Az Ószövetség a katolikus kánon szerint negyvenhat, a protestáns hagyomány szerint harminckilenc könyvet, az Újszövetség huszonhét iratot tartalmaz. Ezek a szövegek legalább ezerötszáz év folyamán jöttek létre. A bibliai szövegek a Krisztus előtti tizenötödik század és a Krisztus előtti ötödik század között az izraeliták körében (Ószövetség), valamint az első században a korai ókeresztény egyház körében (Újszövetség) keletkeztek.

Fejezetek, versek

A Bibliában szereplő könyvek eredeti nyelve a héber, a görög és az arámi. Az ószövetségi könyvek héber (és kisebb részt arámi) nyelven íródtak. Az újszövetségi iratok pedig görögül, annak nem klasszikus, hanem a Jézus korabeli római birodalomban elterjedt koiné dialektusában. A Biblia ma használatos fölosztása a keresztény középkorra tehető. A szentírási szövegeket

Stephen Langton

angol érsek osztotta fejezetekre 1205-ben, a versbeosztást pedig

Robert Etienne

francia nyomdász alkotta meg 1551-ben. A Bibliát teljes terjedelmében először

Hieronymus

(Szent Jeromos) fordította az eredeti nyelvekről latinra a negyedik és ötödik század fordulóján. Munkája nagyon népszerű és elterjedt volt a középkorban, innen kapta a Vulgata elnevezést. A középkori Európa keresztény teológusai és filozófusai ezt a fordítást használták, nem pedig az eredeti szövegeket. A reformáció korában jelentek meg a Szentírás magyar nyelvű változatai. Az első teljes magyar nyelvű bibliakiadás

Károli Gáspár

(1590), az első magyar nyelvű katolikus Biblia fordítása pedig

Káldi György

jezsuita szerzetes nevéhez (1626) köthető.

Közös szent könyv

A Biblia - a judaizmus és a kereszténység közös szent könyve - nemcsak teológiai és vallásfilozófiai munkák forrása, de meghatározó kulturális kiindulópontja az egész nyugati kultúrának. Évezredek alatt képzőművészeti, irodalmi, zenei alkotások hosszú sorát ihlették a bibliai szövegek és történetek, de számos civil tudomány (például filozófia, etika) nyelvezetét és fogalomkészletét is megalapozták.