Változó esélyek az SZTE-n: Kétszáz pont sem kellett egyes szakokra

Idén is számos meglepetéssel szolgált a felsőoktatási felvételi eljárás, különösen a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE), ahol a ponthatárok széles skálán mozogtak. Míg egyes szakokra szinte lehetetlen volt bejutni, mások esetében a pontszámok jelentősen elmaradtak a korábbi 280-as minimumtól – szúrta ki a Délmagyar.

Változó szabályok és a 280-as "határsorompó"

2023 óta az egyetemek önállóan dönthetnek a ponthatárokról, így a korábban érvényes 280 pontos alsó határ már nem kötelező. A bejutás feltételeit most már olyan tényezők határozzák meg, mint a jelentkezők rangsora, az egyetem kapacitása és az adott képzésre felvehető maximális létszám. A mostani felvételi adatok is jól mutatják, hogy a változásnak köszönhetően egyes szakokra jóval alacsonyabb pontszámmal is be lehetett kerülni.

A hagyományokat követve idén is a Dugonics téren hirdették ki a felvételi ponthatárokat.

A legalacsonyabb ponthatárok karonkénti bontásban

• Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK):

Itt született a legalacsonyabb ponthatár az egész egyetemen: a földrajz–testnevelés osztatlan tanári képzésre mindössze 190 pont is elég volt.

Emellett a biológia–testnevelés tanári szak (210 pont) és a költségtérítéses molekuláris bionika mérnöki (221 pont) szak is a sor elején szerepel az alacsony ponthatárok tekintetében.

• Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (BTK):

A legmeglepőbb adatok talán itt születtek, főként a kommunikáció és médiatudomány szak kapcsán. Míg az államilag finanszírozott képzésre 406 pont kellett, a költségtérítéses formára mindössze 202 pont.

Jelentős különbség volt az anglisztika szakon is, ahol az állami ösztöndíjas képzésre 370 ponttal lehetett bejutni, a költségtérítésesre viszont csak 265 ponttal.

• Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK):

A karon több tanári képzés is alacsony ponthatárral zárt, a legalacsonyabb a technika–testnevelés osztatlan tanári szaké lett, mindössze 196 ponttal.

Érdekes, hogy az országosan népszerű óvodapedagógia szak is csak a levelező, költségtérítéses formában lépte át a régi 280 pontos határt.

• Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJTK):

A karon a levelező, önköltséges képzések ponthatárai voltak a legalacsonyabbak: az igazságügyi igazgatási szakra 204 pont, a személyügyi, munkaügyi és szociális igazgatási szakra pedig 214 pont kellett.

• Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar (ETSZK):

Itt a nappali, államilag finanszírozott ápoló szak volt a legkönnyebben megközelíthető, mindössze 222 ponttal, míg a levelezős, állami finanszírozású szülésznő képzésre 226 ponttal lehetett bejutni.

• Mezőgazdasági Kar (MGK) és Mérnöki Kar (MK):

A Mezőgazdasági Karon az agrár- és üzleti digitalizáció nappali, állami képzésre 200 pont is elég volt.

A Mérnöki Karon a levelező, önköltséges élelmiszermérnöki alapképzéshez pedig 220 pont kellett a bejutáshoz.

• Gazdaságtudományi Kar (GTK):

Itt minden, a 280-as határ alatti ponthatár önköltséges képzésen született, a legalacsonyabb a kereskedelem és marketing szakon volt, 257 ponttal.

Érdemes megemlíteni, hogy a Bartók Béla Művészeti, a Gyógyszerésztudományi, a Fogorvostudományi és az Orvostudományi Karon a ponthatárok minden esetben jóval a 280 pontos minimum felett voltak, ami jól mutatja ezen szakok folyamatosan magas népszerűségét és a bejutás nehézségét. Az adatokból látható, hogy a megújult felvételi rendszer sokkal változatosabb képet mutat, és a korábbi fix ponthatárok hiányában a karok közötti különbségek még szembetűnőbbé váltak.

Így hirdették ki a ponthatárokat az SZTE-n: