Várszegi Asztrik: A jó vezető nem uralkodik, hanem szolgál + FOTÓK

A bencés regula a valós életben is jól alkalmazható – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szegedi előadásában a másfél évezredes szabályzaton keresztül mutatta be az életünk, nevelésünk, oktatásunk szempontjából fontos értékeket. Szólt arról, hogy milyen a jó vezető, hogyan zajlik a döntéshozatal, miként kell fordulni a fiatalok, a diákok felé.

Szent Benedek

reguláját mutatta és értelmezte a Pedagógiai Esték 25. rendezvényén az IH Rendezvényközpontban Pannonhalma főapátja,

Várszegi Asztrik

. A bencés szerzetessel készült január végi interjúnkat

olvashatják.

Önként vállalt életszabályokkal lehetünk boldogak

„Olyan eszmét biztosít számunkra a regula, amelynek köszönhetően emberi és hívő módon lehet élni” – vallja Várszegi Asztrik. Azt tapasztalja, napjaink embere kétségbeesik a szabályzat szó hallatán, ami nem meglepő az 1945 utáni kommunista diktatúra évtizedei után. Ez azonban a felülről kényszerített szabályok kora volt, s nem egy önként vállalt életszabály, amely segít megtalálni az emberek számára a helyes életvitelt, mint a bencés regula. „Őrizd meg a rendet és a rend megőriz téged” – a régi szerzetesek állítása igaz a főapát szerint. Emlékeztetett rá, Jézus nem kívánt mást csak személyes hitet, szeretetkapcsolatot, azaz nem kért kötödést nemzethez, eszméhez. A szerzetességnek két iránya jelent meg az ókor végén: a „magányos harc” és a „közösségbe kívánkozás”, a bencések az utóbbihoz kapcsolódnak. „Szent Benedek regulája a keresztény bölcsesség egy adott közösségre történő alkalmazása. 1500 éves és roppant praktikus dolgokkal foglalkozik. A Kelet és a nyugat bölcsességét ötvözi. Azt üzeni: tartsd meg ezt a szabályzatot és boldog leszel” – mondta a főapát. Meggyőződése, hogy szétesett szabadosságunkban azért van annyi boldogtalanság, mert nincs ami regulát ad életünknek. A prológusból és 73 fejezetből álló kiskönyvecske hasznosságát mutatja, hogy Monte Cassinoban másfél évezrede, Magyarországon, Pannonhalmán 1020 éve mutat irányt. Felkészít a keresztségre, motivál, felkelti az érdeklődést – az utóbbi kettő feladat a tanárok és a szülők előtt is.

A jó vezető felelősségtudó, határozott, de nem a bűnöst, hanem a bűnt ítéli el

A regula nagy hangsúlyt helyez az apát jellemzőire, mert ő a közösség alapköve. „Ikonná kell lennie az apátnak, mert ő Krisztus helyettese. Hihetetlen követelmény, de az emberségünk velejárója” – fogalmazott Várszegi Asztrik. Az elvárás lefordítható a szekularizált világra is: a vezető rendelkezzen humán erényekkel, törődjön beosztottjaival, társaival. Váljon integrált személyiséggé, amit úgy fogalmaz meg Szent Benedek, hogy egyszer legyen kemény, mint a mester és jóságos, mint az atya. Mindig a megfelelő módszerrel próbálja a helyes útra terelni az eltévedtet: intsen, kérjen, feddjen! El kell utasítania a bűnt, mert pusztító, de aki beleesett, azt szeretni kell – napjaink világában ez idegen. Mást is elvár Szent Benedek a jó vezetőtől: ne legyen aggályoskodó, gyanakvó, mert ez esetben „soha nem lesz nyugta”. Az előadó ezt úgy fordította le a hallgatóság nyelvére, hogy néha saját magunktól kell megszabadulnunk ahhoz, hogy megfeleljünk világunknak. Figyelmet szükséges fordítania az apátnak arra, hogy sokféle ember érdekeire kell ügyelni, s nem az uralkodás, hanem a szolgálat a feladata. Machiavellivel ellentétben azt tanácsolja Szent Benedek: inkább szeressék, mint féljék. Várszegi Asztrik szomorúnak tartja, hogy napjainkban nem egy vezetőtől pont az ellenkezőjét várják el. Mint bencés főapát, tanár, a pannonhalmi gimnázium irányítója azt javasolta a pedagógusoknak, hogy a számonkérés helyett érdeklődéssel, figyelemmel forduljanak a gyerekek felé. Megérti, hogy ez nehéz, de a fejekben is paradigmaváltás kell, mert a nemzedékek közötti szakadék csak nőni fog technicizált, medializált világunkban.

Bizalom kell a közösségépítéshez

„A nevelőnek nem saját képére kell formálni a tanítványt, hanem megismerve a benne lévő jó tulajdonságokat, meg kell nyerni őt a jónak” – fogalmazott. Ehhez bizalom szükséges, s pont ezt támadta meg a proletárdiktatúra, amikor a négy megmaradt rendet próbálta megnyomorítani. A rendszerváltás után ezt építették újjá, amiben a nyugat-európai rendtestvérek segítették őket. Egy belga szerzetes úgy kívánta a célt elérni Pannonhalmán, hogy egymás lábát kellett megmosni, mert „a szeretet, a bizalom mindig gyakorlat kérdése”.

A fontos kérdésekben zajló döntési folyamatot is bemutatta Várszegi Asztrik, amely akár egy munkahelyi értekezleten is használható. Az egész közösséget hívják össze ilyenkor, a főapát adja elő az ügyet, majd sorban minden testvér elmondhatja a véleményét, mert „gyakran a fiatalabbaknak nyilatkoztatja ki az Úr, ami jobb”. Várszegi Asztrik rámutatott, ma is így működik az innováció, mert az idősek időnként rutinszerűen cselekednek. Úgy érzi, hogy ezt ma – a XXI. század – elején is néha provokáció kimondani. Hozzátette, a legvégén – mérlegelve az elhangzottakat – az apát mondja ki a végső szót, s egyben övé is a felelősség.

Beteg lelkeket gondoz az apát, s nem zsarnoki uralmat vezet be

A problémákat, a konfliktusokat is kezelni kell, mert a szerzetesi közösség vezetője tudja, hogy beteg lelkek gondozását vállalta, s nem az egészségesek fölötti zsarnokságot. A bűnös, avagy nem tökéletes testvérnél az apátnak - mint bölcs orvosnak - mindent eszközt fel kell használnia a helyes útra térítéshez. Ha megszidja, akkor is küld mellé titokban egy idősebb testvért, aki vigasztalja a bűnbe esettet, azért, hogy erősödjön benne a szeretet, azaz fel tudja dolgozni, hogy a hibájáért kritizálták. Ha azonban mindent megtett az apát, s sokadik alkalommal hibázik a testvér, akkor el kell távolítani őt, mert már a közösség számára fog problémát okozni. „Ora et labora, azaz imádkozz és dolgozz! Ez az egyensúlyra törekvést jelenti az egyén és a közösség között. Életünk kézbe vételével idáig kell eljutnunk” – zárta előadását a főapát.