Egyetem

Veszélyt jelent az őshonos madarakra az egzotikus társaik iránti növekvő kereslet

Veszélyt jelent az őshonos madarakra az egzotikus társaik iránti növekvő kereslet

2017. január 13., péntek
Veszélyt jelent az őshonos madarakra az egzotikus társaik iránti növekvő kereslet

Az egzotikus madarak iránti egyre növekvő kereslet komoly kockázatot jelent az őshonos madárfajokra - figyelmeztetnek a kutatók, akik szerint a kalitkáikból esetleg kiszabaduló madarak új populációkat hozhatnak létre a hazájuktól távol eső területeken, és vetélytársai lehetnek a helyi fajoknak.

A szakemberek csaknem ezer olyan madárfajt azonosítottak, amelyek emberi közbenjárással vetették meg a lábukat új területeken az elmúlt 500 évben - írta a BBC News. Ezeknek a madaraknak több mint a fele 1950 után érkezett új hazájába, feltehetőleg az egzotikus madarak kereskedelmének következtében. "Az őshonos madarak számára megfelelő helyek az idegen madarak számára is alkalmasak" - mondta Tim Blackburn, a University College London (UCL) és a Londoni Zoológia Társaság (ZSL) munkatársa. "Ez pedig aggodalomra ad okot, mivel az idegen fajok veszélyeztethetik az őshonosok túlélését" - tette hozzá a szakember, aki az Adelaide-i, a Cambridge-i, az Exeteri és a Queenslandi Egyetem, valamint az Imperial College London kutatóival dolgozott együtt a PLOS Biology című folyóiratban közölt tanulmányon. Az Indiai szubkontinensről betelepített örvös sándorpapagáj, vagy kis sándorpapagáj (Psittacula krameri) például ma már otthonosan mozog a délkelet-angliai vadonban, ahol az őshonos madárfajokkal versenyzik a táplálékért és a fészkelőhelyekért. A halcsontfarkú récék (Oxyura jamaicensis) számának visszavágását pedig el is rendelték Nagy-Britanniában, miután kiderült, hogy az észak-amerikai madarak európai fajtársaikkal kezdtek párosodni. Az idegen madárfajok első betelepítési hulláma a 19. század közepén volt, amikor az európaiak, elsősorban a britek, szándékosan honosítottak meg új területeken vadászható fajokat, mint a réce, a lúd és a fácán. Ez ma is jól látható a közepes földrajzi szélességen, köztük az egykori brit gyarmatokon élő idegen madárfajok magas számából. A második világháborút követő második hullámot, amely még ma is tart, leginkább a díszállat-kereskedelem táplálja. Több madárfaj vetette meg a lábát a vadonban az 1980 és 2000 közötti húsz évben, mint az 1500 és 1900 közötti 400 éves időszakban. A kutatás vezetője, Ellie Dyer, az UCL és a ZSL munkatársa szerint tanulmányuk értékes betekintést nyújt az idegen fajok inváziójának stádiumaiba. Ezekben az emberi tevékenység játssza a főszerepet, ugyanakkor azok a környezeti tényezők is fontosak, amelyek lehetővé teszik az idegen madárfajok számára, hogy megvessék a lábukat egy új területen. A szakemberek szerint egyre nő a házi kedvencként tartott egzotikus madarak iránti kereslet. Mint rámutattak, különböző okokból kifolyólag ezek a fajok kijutnak a vadonba, ahol új populációkat hoznak létre, és vetélytársaivá válnak a helyi fajoknak.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.