Palkovics László Szegeden: nem érdemes összevetni a doktori hallgatók jövedelmét az oktatókéval (FRISSÍTVE)

Szükség van stratégiára, de az, hogy ezen mit kell később finomítani, csak a jövőben dől el - mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora a péntek délután Szegeden tartott szakmai fórumon. A Palkovics László felsőoktatási államtitkár részvételével megrendezett eseményen a felsőoktatás kérdéseiről, a következő évek bérrendezéseiről és a fontosabb célkitűzésekről is szó esett.

A Bölcsészettudományi Kar Auditórium Maximumában tartott több mint három órás fórumot az SZTE Oktatói Hálózat és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete

Palkovics László

államtitkárral. A rendezvény indoka az a január 10-én született

volt, amelyet 270 dolgozó nevében fogalmazott meg az SZTE Oktatói Hálózat és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete. A felhívás többek között sérelmezi a fizetésemelés mértékét, illetve azt, hogy bizonyos esetekben egy doktori hallgató ösztöndíja magasabb lehet, mint az oktatója - például egy tanársegéd - fizetése. Úgy látják, heti 40 óra alatt nem tudják ellátni az összes feladatukat, mert a tanítás csak munkájuk felét teszi ki. Éves keretet követelnek a konferencia-részvételhez és a publikáláshoz. Nem értenek egyet azzal, hogy a nem oktató-kutató dolgozók béremelését az egyetemeknek kell kigazdálkodniuk. A fórumot követően

Gécseg Zsuzsanna

egyetemi docens, az FDSZ titkára, Palkovics László felsőoktatási államtitkár,

Szabó Gábor

, a Szegedi Tudományegyetem rektora,

Szajbély Mihály

, a SZTE Bölcsészettudományi Kar dékánja és

Kiss Attila adjunktus

, az OHA tagja tartott sajtótájékoztatót. "Úgy éreztük, hogy a 270 SZTE-s dolgozó által írt levél túlmutat a dékáni, rektori hatáskörökön, ezért meghívtuk Palkovics Lászlót, aki az invitálást elfogadta" - kezdte a sajtótájékoztatót Szajbély Mihály. Palkovics László elmondta, megpróbálta bemutatni, hogy hol tart a magyar felsőoktatás jelenleg, s igyekeztek a problémákat végigbeszélni, néhány olyan konkrét javaslatot is kapott, többek között a bérrendezés ügyében, amit hasznosítani tudnak. Jellemezte a magyar felsőoktatás bérstruktúráját, hangsúlyozta, a jövedelmek nem egyenletesen oszlanak el az intézmények között, de az államnak feladata, hogy korrigálja az eltéréseket. Abban bízik, hogy az új felsőoktatási stratégiának köszönhetően a rendszer reálisabb lesz, nagyobb hangsúly kerül a minőségi oktatásra. A 2013. évi 187 milliárd helyett 2017-ben 250 milliárd forintot költenek a felsőoktatásra. Szabó Gábor a levélben foglaltak egy részét nem vitatja, de hibának tartja a felsőoktatási és közoktatási bérek összehasonlítását, mert a feladatok másmilyenek. Jellemző, hogy egyes helyeken a pályázati pénzekből többet kapnak, s ezek megszerzésében a Bölcsészettudományi Kar valóban hátrányt szenved, de nem vehetik el másoktól a megszerzett összegeket, hiszen ez esetben elveszne a motiváció. "Azt gondolom, elég jelentős ez a béremelés, s a nem kutató-oktató dolgozók bérminimuma is lényeges lépés, habár ez utóbbit technikai okokból nem tudják bevezetni január elsejétől" - nyilatkozta. Hozzátette, plusz források szükségesek, hogy a 150 ezer forintos bérminimmum garantálását követően a felmerülő aránytalanságokat kezeljék. Az SZTE rektora úgy gondolja, a bérrendezés csak egy komponense a problémának, a fő cél kiszámítható viszonyok megteremtése. "Ha nem tudunk jövőképet felmutatni, az sokkal rosszabb hatással lesz a fiatal kollégák itthon maradása szempontjából, mint az, hogy tíz- vagy húszezer forinttal kevesebb fizetést vihetnek haza" - mondta, s rámutatott, ennek a stratégiának meg kell valósulnia, mert nem lehet tovább ígérgetni ezt követően. Azt javasolja Palkovics Lászlónak, hogy az angolszász mintát követve vezessék ki a tanársegédi kategóriát, az adjunktusok pedig kapjanak béremelést. Jónak tartaná, ha például nyolc év után az adjunktusok vagy tovább tudnak lépni, vagy inkább elhagyják az egyetemet, ha nem képesek teljesíteni az elvárásokat. Az új stratégiától azt várja, hogy a korábbi időszakokkal ellentétben a minőségre kerül a hangsúlyt, s nem kívánja, hogy az olcsóbb, rosszabb színvonalú intézmények legyenek a jobban finanszírozottak. A minőség jegyében akár arra is hajlandó lenne Szabó Gábor, hogy "visszanyesse" az egyetem egyes részeit, de cserébe fontosnak tartaná a világszínvonalú kutatócsoportok működésének elősegítését, amelyekből már több most is eredményes, sőt a külföldi kutatók számára is vonzó. Szajbély Mihály örül, hogy elindult a bérrendezés, mert erre egy évtizede vár a magyar felsőoktatás. Azonban azt vélelmezi, hogy feszültségek alakulnak ki amiatt, hogy a különböző beosztásban dolgozók közötti jövedelmi olló egyre jobban bezárul. Reméli, hogy ezeket majd korrigálják a következő években. Azt gondolja, differenciáltabb felsőoktatási finanszírozás kell, minden területnek speciális problémái vannak. Bízik abban, hogy 2020 után (az uniós források nélkül - szerk.) is működni fog a felsőoktatási rendszer, Palkovics László hangsúlyozta, maga is ugyanezt szeretné. Gécseg Zsuzsanna úgy látja, a munkavégzés megnövelésével juthatnak egyesek többletjövedelemhez, s nem derül ki egyértelműen, hogy a kötelező feladataikon túl kell elvégezni ezeket. Kevesli a tizenöt százalékos béremelést (ez alatt csak az első részletet értette, a teljes emelés 27 százalékos - szerk.). Azt szeretné, ha nyolcmilliárd forintnál többet költenének az oktatók béremelésére. Kiss Attila szerint a rendszer össze fog omlani, az egyetemi oktatóknak pluszt munkát kell vállalniuk a megélhetéshez. Szerinte gesztusértékű a béremelés a kormány részéről, de ettől nem lesz megnyugtató a helyzetük. Palkovics László rámutatott, 2010 és 2014 között húsz százalékkal nőtt az átlagos jövedelmi szint a felsőoktatásban, "portásról rektorig" figyelembe véve a felsőoktatás dolgozóit a bruttó átlagbér 345 ezer forint, az oktatók bérét pedig, több lépésben, 27 százalékkal emelik a következő esztendőkben. Szerinte nem érdemes összevetni a doktori hallgatók jövedelmét az oktatóival, mert másért jár. Kiss Attila szerint azonban, ha ez kritikusan alacsony, akkor jogos, s összehasonlította a tanársegédek bérét és a doktorandusz hallgatók ösztöndíját. Palkovics László rámutatott, mint felsőoktatásban tanító személy, hogy a levéllel ellentétben nem gondolná, hogy a tanársegédek képeznék a doktoranduszhallgatókat, s egyben olyan problémát említettek meg, ami leghamarabb 2018-ban merülhet fel.