„Tanítani a küldetetteket” – Sík Sándorra emlékeztek Szegeden + FOTÓK
„A jövendő tanárokat készítette fel munkájukra Sík Sándor, nem tudóssá akarta nevelni őket, hanem igazán jó tanárrá” – hangsúlyozta Jelenits István piarista szerzetes az ötven éve elhunyt Sík Sándor tiszteletére rendezett konferencián.
„Tanítani a küldetetteket” – Gondolatok Sík Sándorról címmel rendezett konferenciát a Katolikus házban a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány és a Sík Sándor Egyetemi Szakkollégium. „Ő nemcsak a piarista rendnek a jelentős alakja, a Szegedi Tudományegyetem kiváló professzora, hanem irodalomtörténész, tudós, esztéta, költő és pedagógus. Számtalan olyan aspektusa van az életművének, amiről úgy gondoljuk, továbbgondolásra érdemes. Ideje, hogy számvetés készüljön az életművéről” – fogalmazott
Miklós Péter
, a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány titkára. Az előadók között volt
Jelenits István
piarista szerzetes, a Magyar Corvinus-lánc kitüntetett professzor,
Máté Zsuzsanna
, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz- és Művészettörténet Tanszékének tanára, valamint
Bogoly József Ágoston
irodalomtörténész, aki a kultúra, a tudomány és spiritualitás szemszögéből közelített a témához.
Sík Sándor
1929 és 1944 között volt a szegedi egyetem professzora, mellyel kapcsolatban Jelenits István kiemelte, hogy ő nem tudósokká akarta nevelni a hallgatókat, hanem valódi jó tanárrá. A piarista szerzetes megjegyezte, ritka, ha egy egyetemen valaki ennek tudatában végzi a munkáját, és ettől volt nagyon színes, gazdag és tudományosan is megalapozott az ő oktatása. „Az egész személyisége arra készítette a növendékeit, hogy szeressék az irodalmat, amit tanítani fognak. Arra készítette fel nagyon tudatosan a növendékeit, hogy miként lehet az irodalom levegőjére a gyerekeknek a tüdejét megnyitni vagy a lélegzetvételét” – fogalmazott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora. Jelenits emlékeztetett, akkoriban nem volt még módszertan, Sík Sándor viszont még arról is fél éves stúdiumot tartott, hogy miként kell egy tankönyvet megírni. A szerzetes úgy látja, máig szóló tanúságai vannak Sík Sándor munkásságának abban is, hogy ő az egészre, az egységre figyelt, míg ma jellemzően a részletekre koncentrálunk jobban, s ezzel az egészre való rálátásunk elvész. Hét évig foglalkozott Sík Sándor életművével Máté Zsuzsanna, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz- és Művészettörténet Tanszék főiskolai tanára, aki háromkötetes esztétikáját tartja a legmaradandóbb munkájának, ami 1943-ban jelent meg. „Ez a háromkötetes mű kiválóan alkalmazható a klasszikus művészet esztétikai minőségeinek az elemzésére, az alkotói folyamatnak a megértésére, a befogadási folyamathoz való közelebb kerüléshez. Könyvemben úgy fogalmaztam, hogy ő a 20. századi modern hermeneutika előfutára” – részletezte. A konferencián elhangzott előadásokból, valamint további tanulmányokból a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány egy kötetet is megjelentet jövőre, ezzel tisztelegve Sík Sándor munkássága előtt.
