Szent-Györgyi édesanyjának sírja előtt hajtottak fejet + FOTÓK
2012. november 1., csütörtök
Megkoszorúzták Szent-Györgyi Albert édesanyja, Györgyi Miklósné Lenhossék Jozefin sírját a Szegedi Tudományegyetem és a városi önkormányzat képviselői a Belvárosi temetőben csütörtök délután.
A Szent-Györgyi-emlékév alkalmából a szegedi egyetem és Szeged Város Önkormányzata rendbe hozatta a Nobel-díjas tudós édesanyjának sírját.
Lenhossék Jozefin
, becenevén Fini néni elkísérte fiát Szegedre is, együtt éltek, mikor felfedezte a C-vitamint, azonban a Nobel-díjat már nem érte meg – 1936-ban elhunyt.
Az anya meleg szava
Pál József nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettes úgy fogalmazott, megszoktuk, hogy ünnepeljük a nagy tudóst, akinek a nevére a világ minden részéről ma is Nobel-díjas tudósok érkeznek Szegedre, és aki erkölcsi helytállásával is példát adott, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a genetikai adottságok mellett a gyerekkori környezet, az anyai szeretet és útmutatás is meghatározó az ember életében. Ha elolvassuk Szent-Györgyi békéről szóló könyvecskéjét, vagy akár a későbbi műveit, tudománypolitikai gondolatait, mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a gyermekkori üzenet, az anya meleg szava, finom útmutatása a tudományos kutatáson kívül és annak felhasználása érdekében végig jelen volt Szent-Györgyi Albert életében – hangsúlyozta a rektorhelyettes, hozzátéve: ezért állnak meg ma köszönettel a sír előtt.
Két út
Szent-Györgyi Albert több mint negyedszázad után az amerikai emigrációból először a Szegedi Biológiai Központ avatására érkezett Szegedre 1973-ban. Azt beszélték akkor, hogy első útja édesanyjának sírjához vezetett, majd innen a Fogadalmi templom kriptájába, Klebelsberg Kunóhoz, a néhai vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, aki annak idején kinevezte őt a szegedi egyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetőjévé. Ezt az utat egyszer már megtette 1937. október 29-én, miután előző este kapta Stockholmból az értesítést, hogy elnyerte az azévi orvosi Nobel-díjat – idézte fel emlékező beszédében Péter László irodalomtörténész, az SZTE professor emeritusa, Szeged város díszpolgára.
Nem érte meg fia Nobel-díját
Szent-Györgyi Albert először 1930 szeptemberében érkezett Szegedre feleségével, 12 éves kislányával és 60 éves édesanyjával a Kálvária téren lakott, és ott is dolgozott néhány lépésre lakásától – folytatta a professzor. 1935-ben költözött csak az intézet a Dóm térre, a család pedig a Rudolf (ma Roosevelt) térre. Fini néni a költözést nem sokkal élte túl, a sírkeresztjén olvasható évszám tanúsága szerint 1936-ban elhunyt. A professzor elmondta, a genetikus Czeizel Endre kitűnő könyvének családfáján tévesen 1938. szerepel a halál éveként, ezúttal azonban ez a két év nagyon sokat jelent, mert 1937. volt a Nobel-díj esztendeje, így Lenhossék Jozefin nem érhette meg fia nemzetközi megdicsőülését – folytatta a professzor.
A Lenhossék-zsenialitás
Szent-Györgyi apai ágon erdélyi eredetű gazdálkodó, jogászkodó família leszármazottja, anyai ágon pedig szlovák ősöktől eredő, természettudományi érdeklődésű, főként orvosi hivatást vállaló, átlagon felüli tehetségű, országosan is hírneves férfiak jellemezték a családot. Fini néni férje, Szent-Györgyi Miklós Kiskérpusztán gazdálkodott, a feleség pedig a főváros közepén lakott. A gyerekek a nyarat töltötték apjukkal, pesti életükben apjuk helyét a nagybácsi, Lenhossék Mihály pótolta, aki idegélettani kutatásaival a Lenhossék nevet világhírűvé tette. Neki szerepe volt abban, hogy Szent-Györgyi Albert érdeklődése a tudományos kutatás felé fordult. A Lenhossékok zenei tehetséget is örököltek. Jozefin operaénekesi terveket dédelgetett magában, de az operaház egykori karmestere, Gustav Mahler eltanácsolta – nem biztos, hogy a hangja, inkább apró termete miatt – tudtuk meg Péter Lászlótól. Hozzátette: Czeizel szerint művelt és szép asszony volt Szent-Györgyi édesanyja. „Neki jutott a történelmi szerep, hogy génjeiben közvetítse a Lenhossékok zsenialitását Albert fiának” – összegzett a professzor. A beszéd után az egyetem és a város képviseletében Pál József, Péter László, Vajda Tamás, az SZTE Szaklevéltárának vezetője; valamint Ménesi Imre önkormányzati képviselő és Kerek Attila protokollfőnök helyezték el a koszorúkat a síron.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.