Dux László mérlege a felsőoktatásról + FOTÓK

Tavaly december 23-án megszavazta a Parlament az új felsőoktatási törvényt, melynek több eleme csak szeptembertől lép hatályba, ugyanakkor az átalakuló felsőoktatáson belül a törvény csak egy – jóllehet nem elhanyagolható – komponens – többek között erről is beszélt Dux László tanszékvezető egyetemi tanár, korábbi felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Tudósklubjában tartott előadásában.

Sokaknak nem azzal van baja, ami benne van, hanem azzal, ami nincs benne – így summázta a kritikákat a professzor. Hozzátette: a korábbihoz képest valóban egy jelentősen lerövidített és egyszerűsített kerettörvényről van szó, ami egyrészt a kormány jogszabály-alkotási filozófiájának is jobban megfelel, másrészt pedig azt a fajta rugalmasságot lehetővé teszi, hogy a módosítás egyszerűbbé váljon. „Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a felsőoktatásban komoly eredményt csak a közoktatás megváltoztatásával lehet elérni, ezért egy szerencsés körülmény volt, hogy egymással párhuzamosan készült egy új köznevelési törvény, ehhez kapcsolódóan a pedagógus életpályamodell, a Nemzeti alaptanterv, és mindezekkel beszélő- és hallótávolságban az új felsőoktatási törvény koncepciója” – tudtuk meg a professzortól.

Magas támogatási aránnyal

Dux László

portálunknak úgy nyilatkozott, a felsőoktatási törvény végső változata nagyon sok olyan konfliktust kezelni tudott, ami az előkészítő viták, egyeztetések során előjött. Elég csak arra utalni, hogy a parlamenti szakaszban benyújtott mintegy ötszáznegyven módosító indítványból is több mint százat bele tudtak építeni a törvénybe, ebből több mint negyvenet nem is a kormány-, hanem ellenzéki pártok képviselői nyújtottak be, vagy olyan szakmai szervezetek, amelyek ezeket a képviselőket találták arra alkalmasnak, hogy beadják indítványaikat mint módosító javaslatot. Végül egészen magas támogatási aránnyal szavazta meg az Országgyűlés a törvényt.

Méretigazítás

A professzor elmondta: ez egy kerettörvény, amely igyekszik a minőség érdekében diverzifikálni a felsőoktatási rendszert. Az ország, de lassanként mondhatjuk, hogy az Európai Unió anyagi lehetőségeihez szeretné igazítani a felsőoktatás méretét, hatékonyságát úgy, hogy ez ne váljon jelentősen se a gazdaság, se a társadalmi igények rovására. Természetesen ennek minden szempontból egyidejűleg megfelelni nem fog tudni a törvény – tette hozzá Dux László. „Abból kell kiindulni, hogy a korábbi időszakban Magyarországon – és Európában még nagyon sok helyen – túlméretezett és színvonalában, versenyképességében fokozatosan romló felsőoktatási rendszer alakult ki, amivel itthon is tenni kellett valamit. És részben az európai uniós elnökség ideje alatt is megtapasztalhattuk, az azóta eltelt időben pedig még inkább, hogy nagyon sok nálunk gazdagabb, euróövezethez tartozó, vagy más szempontból kedvezőbb helyzetben levő országban a felsőoktatás legalább olyan mértékű átalakításra szorul, mint nálunk” – magyarázta a professzor. „Mikor március végén a Szent-Györgyi-konferenciára érkeztek Nobel-díjas tudósok, egyikükkel az új magyar felsőoktatási törvényről beszélgettünk. Mikor elmondtam, hogyan néz ki, megkérdezte, hogy nem érnék-e rá elmenni hozzájuk is készíteni egy ilyet – ami persze tréfa, de jól tükrözi, hogy sok helyen akár kedvező előtörténettel is nagyon hasonló problémákba futott bele a felsőoktatás” – így a professzor.

Kedvező pozícióban

A szegedi egyetem elég kedvező pozícióban van: eleve egy nagyon erős hagyományokkal rendelkező felsőoktatási rendszer integrációja viszonylag jól lezajlott 2000-ben. Ehhez fogható talán még a debreceni universitas, ahol tényleg létrejött egy több lábon álló, kellő üzemméretű, versenyképes nemzetközi láthatósággal is rendelkező egyetem. A Dunántúlon a felsőoktatás ilyen összeszerveződése messze nem jutott el arra a szintre, mint a Dunától keretre, Budapesten pedig majdnem az ellenkezője valósult meg, a szakegyetemek irányába történt elmozdulás. Amennyiben ezek a kellő versenyképességű, nemzetközileg látható egyetemek kiemelt támogatásra számíthatnak – erre a törvény is utal és kormányhatározat is van – akkor ez nyilvánvalóan a szegedi egyetem számára még kedvezőbb feltételeket hozhat – latolgatta az esélyeket Dux László. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy nem kell itt is időről időre áttekinteni, hogy milyen kapacitással, milyen létszámmal, milyen színvonalon végzik a munkát. A kiemelt egyetemi státusz az új törvény szerint is a nemzetközi versenyképességet és láthatóságot célozza, és azt kívánja javítani. A nemzetközi rangsorokon – azzal együtt, hogy nem szabad eltúlozni ezek jelentőségét – elég egybehangzóan a szegedi egyetem neve mindig a magyar egyetemek közül az első vagy a másodikként bukkan elő – így a professzor.

A tanár és a képzés

Az előző felsőoktatási törvény meg számos más társadalmi folyamat a tanárképzést, és azon belül a természettudományos tanárképzést károsította a legjobban, bizonyos szakokon majdnem megszűntnek tekinthető a képzés. Ugyanakkor a Nemzeti alaptanterv, a közoktatási rendszer korszerűsítése elképzelhetetlen megfelelően felkészült tanárok nélkül. A felsőoktatási törvény leghatározottabban a tanárképzés rendszerébe nyúl bele, a többi helyen lehetőséget ad az osztott-osztatlan forma közötti választásra. A tanárképzésről határozott elképzelés alakult ki, amiben mind az elméleti ismeretek, mind a pedagógusgyakorlat megszerzésének is sokkal szervezettebb keretei vannak. „Ha sikerül még ehhez a pedagógus életpályamodell számára biztonsággal ígért anyagi forrásokat kellő időben hozzákapcsolni, akkor reményeink szerint olyan fiatalok is érdeklődést fognak mutatni a tanári pálya iránt, akiknek esetleg korábban megvolt a végzettségük, csak nem mentek el tanítani. A természettudományos keretszámok emelése önmagában nem megoldás, ha a középiskolából nem kerülnek ki olyan, matematikából, fizikából és kémiából felkészült diákok, akik biztonsággal tudnak egyetemre jelentkezni” – magyarázta Dux László.