80 éve hunyt el Thomas Edison

1931. október 18-án hunyt el minden idők legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison, akinek nevéhez ezernél is több szabadalom fűződik. Műhelyéből került ki többek között az izzólámpa, a fonográf, és ő építette fel a világ első villamos erőművét is.

Az Edison család a Hollandiából, az 1730-as években vándorolt ki Amerikába. A család az amerikai függetlenségi háború után Kanadába emigrált, ahonnan az ott kirobban felkelés miatt visszamenekültek Ohio államba. Itt született meg 1874. február 11-én

Samuel Edison

és

Nancy Elliot

gyermekeként

Thomas Alva Edison

. A Thomas mellé az Alva név annak a kapitánynak a tiszteletére került, aki a családot Kanadából kimenekítette.

A „zavaros fejű” gyerek

A jómódú apa – aki fűszermalmából tett szert vagyonára – a kis Thomast betegsége miatt csak két évvel később, mint „túlkorost” íratta be az iskolába, ahol társai rendszeresen csúfolták feltűnően nagy feje miatt. De tanára sem kedvelte és a tanfelügyelőnek „zavaros fejűként” jellemezte. Nem csoda, hogy az ifjú Edisonnak elege lett az iskolából. Ezután már csak otthon, anyja segítségével tanult tovább. Rendkívül hamar megtanult írni és olvasni, 12 évesen szinte falta a könyveket.

Richard Green

Parcer Natural and Experimental Philosophy (Természeti és kísérleti filozófia) című könyve lett a kedvence, melyben sok, házilag elkészíthető kísérlet leírását találta meg. Hamarosan kémiai „laboratóriumot” rendezett be otthon, amit anyja fejcsóválva szemlélt, de különböző befőttesüvegekkel hozzájárult a felszereléshez. Ha zsebpénzhez jutott, édesség helyett drótot, szeget, vegyszereket vásárolt.

A még gyerekcipőben járó feltaláló egyik könyvben azt olvasta, hogy az állati szőr dörzsölve elektromos lesz. Fogott tehát két macskát, farkukra drótot kötött, és az egyiket dörzsölni kezdte, remélve, hogy a drótban villanyáram indul meg. A kísérlet „eredményeként” persze csak jó néhány karmolást kapott. A tizenkét éves Edison szülei meglehetős jómódba jutottak, ezért szívesen tanítatták volna fiukat, de ő inkább dolgozni akart. 1859-ben engedélyt kért az újságárusításra. Zsebpénzén összevásárolta mindazt, amit az utasok keresni szoktak és a nyakában ezzel az „üzleti felszereléssel”, felszállt egy vonatra és elindult a világhír felé.

A világ első mozgó laboratóriuma

A vonaton folytatott üzleti forgalma hamarosan naponta 10 dollár tiszta hasznot jelentett számára, aminek felét hazaadta. A mozdony után kapcsolt poggyászkocsiban egy fülkét kapott, ahol áruját is tarthatta. Később kis kémiai „boszorkánykonyhát” is berendezett ott magának, ami a világ legelső mozgó laboratóriuma lett. Sok kémiai művet forgatott, melyek nyomán anyagvizsgálati eljárásokat próbált ki: galván elemek áramlásával sóoldatokat bontott, oxigént és hidrogént fejlesztett, üvegcsövekből, edényekből elektrokémiai berendezéseket állított össze. Lapterjesztésbe fogott és ügyeségének köszönhetően hamarosan saját újságot is kiadott egy leselejtezett nyomdagép megvásárlása után. Egyik félresikerült mozdulata során – a vasúti kocsiban – a kezében tartott foszforos üveget elejtette amitől a kocsi kigyulladt. A tüzet ugyan eloltották, de Edison többet nem tehette be a lábát a vasúttársasághoz. Az alig 15 éves fiúnak be kellett látnia, hogy addigi életmódját nem folytathatja. Ha önállóan meg akar élni, másfelé kell tekintenie.

A távíró forradalma

1862 augusztusában az állomáson a sínek között pillantotta meg Mount Clemens állomásfőnökének fiát, aki felé egy elszabadult kocsi gurult. Edison odaugrott és megmentette a gyermeket, amiért cserébe az állomásfőnök felajánlotta, hogy megtanítja a vasúti távíró kezelésére és keresethez juttatja. Nemsokára már havi 360 dollárért dolgozott. Franklin L. Pope műszerész barátjával közösen több távíróújítást is kidolgoztak, majd New Yorkban műhelyet nyitottak. Itt dolgozta ki Edison a gold printert, amit 1869. január 25-én szabadalmaztatott. Ennek továbbfejlesztett változatát 40 ezer dollárért vették meg tőle.

A newarki manufaktúra

A tőzsdei távíróért kapott pénz bőven kamatozott, Edison már nem volt többé alkalmazott, „free lancer”, azaz feltaláló lett, akinek senki sem parancsol. New York közelében, Newarkban egy háromemeletes régi házban berendezte műhelyeit és laboratóriumait. A villamossági cikkek gyártása 1886-ban kezdődött meg, és a cég 1892-ben, mint General Electric Co. Amerika legnagyobb villamossági vállalata lett. Newarkban kezdte meg a labornaplók pontos vezetését, melyekbe kísérletről kísérletre mindent feljegyzett. Talán maga Edison sem sejtette, hogy élete végéig 3400 jegyzőkönyv tornyosodik majd dolgozószobájában. Több ötlete is volt a távírókészülékek feljavítására. A távírószalagot vasvegyülettel impregnálta, amitől a jelek jobban kirajzolódtak rajta. Automatikus távírógépét 1872-ben szabadalmaztatta, majd a következő évben Angliába utazott, hogy az angoloknak is eladja új szabadalmát.

Az izzólámpa

Edison édesapja nézte ki Menlo Parkot a fia számára, ami tulajdonképpen egy telep volt. A főépületben egy 30 méter hosszú, 10 méter széles labor volt. Itt születtek nagy találmányai, a szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, majd a hengeres fonográf, amelyet akkoriban sokan – még híres tudósok is – hitetlenkedve fogadtak. Edison az izzólámpa-kísérleteket 1878-ban kezdte meg. Ő is, mint oly sok más kutató, platinadrót izzításával próbálkozott. A platina nem oxidálódik, drága és a szabad levegőn hamar elpárolog, elszakad. Vákuumban a platina kissé tovább izzik, de később így is elszakad. Bonyolult eljárások sokaságát alkalmazva jutott el a „szénszálas” izzólámpáig. A hallatlan türelmet és kitartást kívánó fejlesztőmunka után 1879. október 21-én reggel kapcsolták be a „körtét”, ami élénk fényt bocsátott ki. A kutatók körülülték a nagy fáradtsággal és költséggel előállított izzólámpát, és várták, mi lesz. Az első szénszálas izzólámpa 45 óráig világított! Edison, akit ezután „Arkhimédész óta a legnagyobb feltaláló” címmel illettek, hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét, de nevéhez fűződik például az első élvezhető minőségű mozgókép-vetítő berendezés is, és cége készítette az első cselekményes filmet is A nagy vonatrablás címmel.

A megtestesült amerikai álom

Edison minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartartását jól példázza, amikor nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, azzal kommentálta: „Legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem működik”. Híres mondása szerint „A lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték”. Ő maga nem a köztudatban élő magányos zseni volt, kiváló tudósgárda dolgozott irányítása alatt. Edison az ellentmondások embere volt. Némelykor jókedvű volt, máskor pedig zsarnokként bánt a kollégáival és a családjával egyaránt. Munkatársai közé tartozott a telefonközpont feltalálója, Puskás Tivadar is, akivel sok konfliktusa volt. Híres volt sokoldalúságáról: foglalkozott cementgyártással, kísérletezett röntgensugárzással, az autógyártó Henry Ford T-modelljeihez készített elektromos önindítót, az első világháború idején pedig a haditengerészetnek is dolgozott. 1915-ben elterjedt, hogy talán megkapja a Nobel-díjat, azonban a hír hamisnak bizonyult. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést. Edison maga volt a beteljesült amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag.

Kialszik a fáklyaláng

Dearbornban 1929. október 21-én az izzólámpa születésének 50. évfordulójára Edison tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek, melyen az USA elnöke, Herbert Clark Hoover és sok neves polgár, újságíró, riporter jelent meg. Edison már ekkor is betegeskedett. A jubileum után Edison állapota egyre rosszabbodott. 1931. október 18-án a jövőbe világító láng ellobbant. Az USA elnökének indítványára a megadott időpontban önkéntesen kapcsolták le egy percre az izzókat azok, akik tisztelegni akartak Edison emlékének, még a New York-i szabadságszobor fáklyájának lángját is kioltották egy percre.