Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyetem

Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés + VIDEÓ

Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés + VIDEÓ

2010. december 13., hétfő
Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés + VIDEÓ
Akár százezer forintos bírság is fenyegeti azokat az ingatlantulajdonosokat, akik jogkövető módon mindenképpen síkosságmentesíteni szeretnék a házuk előtti járdarészt, azonban ezt a régi módszer szerint sózással teszik. Ugyanakkor ötvenezer forintos bírságot is fizethet az, aki nem tisztítja meg a háza előtti járdát. Mit tegyünk hát? Hazánkban átlagosan ötven olyan nap van, amikor síkosak az utak és a hőmérséklet tartósan a fagypont alatt marad. A közutak jégmentesítése az önkormányzatok feladata, míg a házak előtti járdákért a tulajdonosok felelősek. Mindezidáig a városüzemeltetők és a tulajdonosok is szinte csak a nátrium-kloridot (hagyományos só) használták. A havas, jeges utakat azért sózzák, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, tehát bizonyos hőmérsékletig nulla Celsius-fok alatt is folyékony halmazállapotú marad. Ennek alapja a fizikai kémiából ismert oldatok fagyáspont-csökkenésének és forráspont-emelkedésének elve, amely törvényszerűség természetesen nem csak a sóra (és nem csak a vízre) érvényes. Tapasztalatok szerint az utakon a konyhasó –5, –6 Celsius-fokig hatásos, ennél hidegebb hőmérsékleten a gyakorlatban hatástalan.

Só csak a levesbe!

Közel két éve született meg „A fás szárú növények védelméről” szóló 346/2008.(XII.30.) Kormányrendelet, melynek 5.§ (2) bekezdése szerint: „…belterületi közterületen, az úttest kivételével, síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti…” Az 5.§ (2) hatályba lépése: 2010. szeptember 1. (A teljes jogszabály itt olvasható.) A jogszabályból rögtön kiderül, hogy az úttest szinte minden esetben kivétel a sózás tilalma alól. Ezt a jogalkotó azzal magyarázza, hogy a kiszórt só/homok keverékéből keletkező olvadék a csatornanyílásokon keresztül folyik el, így nem kerül a növények közelébe. Azonban ha nincs fás szárú növény a „közelben” – ezt a távolságot persze a jogszabály nem határozza meg egyértelműen – a só elvileg ismét használható. Minden rendelet persze csak annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle, ebben a szezonban tehát eldőlhet, alkalmas-e a szabályozás megváltoztatni a téves felfogást. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár a témában tett nyilatkozatában úgy véli, a rendelet szavaival ellentétben, az összes helyen tilos sózni. Igaz, ezt az állítását később úgy módosította, szeretné, ha így lenne.

Miért káros a só?

Nem is gondolnánk, hogy milyen súlyos károkat okoz az utak sózása mind a természetes, mind az épített környezetben. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa legtöbb nagyvárosában már évek óta tilos sózni, helyette alternatív, környezetbarát anyagokkal kell megoldani az utak jégtelenítését. A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A NaCl-ból a klorid ugyanis a gyökéren keresztül felszívódik, majd lelassítja a fák növekedését, a fiatalabbakat akár el is pusztíthatja. A konyhasó a gépkocsik kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokkal reagálva maró anyagokat alkot, amelyek korrodálják többek között a hidak, felüljárók fémszerkezetét, de magukat a gépkocsikat is. Az ilyen jégtelenítés eredményeként a talajban lévő közművek is jelentősen károsodhatnak. Bár manapság már tapasztalható racionalizálás a só felhasználásban, azaz a sószóró gépek a terület adottságainak és a hó vagy jég mértékének megfelelő mennyiségű sót szórnak szét (az utakra négyzetméterenként legfeljebb 40 gramm, védett fasorokban 20 gramm, hidakon és felüljárókon pedig 10 gramm).

Mit szórnak máshol?

Ausztriában jogszabály tiltja a kloridtartalmú vegyszerek használatát, ezért kálcium-magnézium-acetátot alkalmaznak, ami környezetkímélő: nemcsak a havat olvasztja fel, hanem a mérések szerint 25 százalékkal csökkenti a levegő szennyezettségéért felelős szállóport is. A skandináv országokban is tilos a sózás, de mivel ott a téli átlaghőmérséklet jóval a nátrium-klorid mínusz hét fokos fagyáspontja alatt van, értelmetlen is lenne használni. A só helyettesíthető más anyagokkal is, melyek hatásmechanizmusa és környezetterhelő képessége is enyhébb. Szóba jöhet a kálium-karbonát, amit homokkal keverve Bécsbe már alkalmaznak, azonban ez erősen lúgos kémhatást eredményez. Győrben a vinasz nevű szeszipari mellékterméket használják, ami a sóval ellentétben mínusz 8-10 fokon is hatékonyan olvaszt. A magyar fejlesztésű, műtrágya alapú transheatot kísérleti jelleggel alkalmazzák. Kálium-acetát is kerülhet az utakra, melyet az urea nevű bűzös anyag helyettesítésére fejlesztették ki. A kevésbé kockázatos anyagok közé tartoznak az alkoholok, glikolok. Érdesítő anyagok is szóba jöhetnek, például homok, kőzúzalék, fűrészpor, forgács. Egyes helyeken salakot alkalmaznak, ez azonban jóval több szennyező alkotóelemet tartalmazhat, mint az előbbiek. A környezetkímélő csúszásgátló módszerek közül már több magyar városban (Miskolc, Győr, Pécs) is alkalmazzák a kalcium-magnézium-acetátot (CMA), ami ugyan drágább a sónál, de nem káros a környezetre, ráadásul van egy kedvező mellékhatása is: megköti a szálló por egy részét. Szintén megfelelő megoldás lehet a környezetbarát útkáli használata, ami kálium és magnézium tartalma miatt még táplálja is a talajt. A sónál kisebb mennyiség is elegendő belőle, és míg a só csak –7 fokig olvasztja a jeget, az útkáli még –25 foknál is hatékony.
sószórás síkosságmentesítés

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo