Lélegzetelállító felvételeken tárulnak elénk Szeged éjszakai fényei

Látta már Szegedet 75, 150 vagy 400 méter magasságból? Na és mindezt éjszaka? Kaszás Imre amatőr fotós kiváló felvételeinek köszönhetően most elénk tárul a kivilágított Szeged. Az 50 éves férfitől nem áll távol a repülés, már évtizedekkel ezelőtt is sok időt töltött repülőtereken, ugyanis modellezéssel foglalkozott.

– Honnan jött ez a hobbi, és mióta űzi a drón-fotózást és -videózást?

– Mindig szerettem röpködni, felülről nézni a tájakat. Annak idején még robbanómotoros gépekkel repkedtem a szegedi reptéren. A drónozás egy különleges szemléletmódot igényel, én már az utcán is azt nézem, mi hogyan mutatna a magasból. Öt-hat éve foglalkozom drónozással, azóta fejlesztem a technikámat is, most már egész jó minőség készülékeket lehet kapni megfizethető áron. Most egy DJI Mavic Air típusú géppel dolgozom.

– Három magasságból, 75, 150 és 400 méterről sikerült lélegzetelállító képeket készíteni az éjszakai Szegedről. Sokat készült a repülésre?

– Egyáltalán nem, mert ez az éjszakai repülés nem volt megtervezve. Jöttünk haza valahonnan a párommal, és éreztem, hogy nem fúj a szél, áll a levegő. Viszonylag tiszta volt az égbolt, úgy ítéltem meg, hogy jók a látási viszonyok. És akkor megkérdeztem a páromat, mit szólna hozzá, ha elmennék egy órára otthonról, ő pedig mondta, hogy „menjél, drágám”, és akkor történt meg ez a repülés.

– Milyen volt a fogadtatása a képeknek, amelyek felkerültek a Facebookra is?

– Nagyon sokan megosztották és lájkolták a képeket, amelyek bizony felkeltették a repülésügyi szakemberek figyelmét is. Sajnos megkerestek a repülőtérről is, hogy mi ez a 400 méteres magasság, mert ez már súlyosan sérti a drónok és a repülőgépek közötti határátlépést. Azt nem tudom, lesz-e belőle gond, mert még folyamatban van az ügy.

– Tart a felelősségre vonástól?

– Nem, mert a jelenlegi szabályok azt mondják ki, hogy harminc nappal a használat előtt meg kell igényelni az eseti légtérhasználatot az illetékes hatóságtól, de magasságra vonatkoztatva nincsenek korlátok, hallgatólagos egyezség azonban van, hogy 100–150 méteres magasságba már ne nagyon menjünk. Ez nekem is egy kivételes alkalom volt, mindig is szerettem volna ilyen magasból megörökíteni az éjszakai Szegedet.

– Az Európai Unió szabályzása alapján Magyarországon februárra egységesítik és egyben egyértelműbbé teszik a hazai drónokra vonatkozó szabályozást. Nyilván sokkal több szabályt kell majd betartani. Ehhez mit szól?

– Ennek sajnos megvan az oka, mert vannak képzettebb és kevésbé képzettebb drónosok, és utóbbiak bizony sok balesetet okoznak. Személy szerint én sajnálom a szigorításokat, de van azért értelme, mert megszűri az embereket. Én hobbidrónos vagyok, úgyhogy ha ezt nagyon megszigorítják és túl sokba fog kerülni a fenntartás, üzemeltetés, akkor nyilvánvalóan nem fogom tovább csinálni, és keresni fogok mást.

– Mi volt a legextrémebb helyszín, ahol drónozott?

– Nyilván a mostani szegedi repülés, a magasság miatt, de nyáron volt egy dunántúli túránk a párommal, és a visegrádi várnál nagyon szép képeket tudtam készíteni. A terveim között szerepel, hogy egyszer forgassak egy roncsderbin, ott lehetne még jó képeket készíteni.

– Elárulja mi a foglalkozása, van köze esetleg a képalkotáshoz?

– Az egészségügyben dolgozom CT-operátorként. Ott is kell a fantázia, a kreativitás néha, hogy olyan képeket készítsünk, amelyek az orvosok számára informatívak és diagnosztikailag értékelhetők.