Az emberek magánéletébe is belelátni ékszervásárlásnál

Molnár Gábor szegedi ötvös és aranyműves ékszerész családja már több mint egy évszázada foglalkozik ékszerkészítéssel. A vásárló nem a rá költött pénztől, hanem a hozzáillő ékszertől emlékezetes – véli Gábor.

‒ Gyerekkori álmod volt, hogy ékszerész leszel?

‒ Nem tudom mi volt az álmom, de nem volt rám erőltetve ez a dolog. Adta magát. Nem álmodoztam arról, hogy űrhajós, tűzoltó, vagy ékszerész leszek. Tény, hogy már gyerekkoromban is a műhelyben forogtam anyám mellett, és már 14 éves korom óta ékszerészként dolgozok, de ez mégiscsak inkább valahogy így alakult.

‒ Mi az ékszerészet legnehezebb része?

‒ Ezt nem lehet szétbontani, mert mindenkinek fontos benne a feladata. Egy példát mégis tudok mondani, hogy mitől más ma ékszerésznek lenni, mint régen. A mai ékszerészek is eltudják készíteni a Fabergé-tojást, de maga Fabergé egy évig dolgozott rajta, a mai rohanó világban meg két hét alatt kéne megcsinálni.

‒ A szabadtérihez is fűz némi kapcsolat. Mi ott pontosan a feladatod?

‒ A mostani feladat az volt, hogy a Rómeó és Júlia színdarabhoz az ékszereket kellett elkészítenünk. Ezeket Antal Csaba álmodta meg, végül pedig a Júliát alakító Mészáros Blanka és Rómeó szerepében Vecsei H. Miklós használták a színpadon.

‒ Ráadásul Hegedűs D. Géza, a darab rendezője említette, hogy egy gyermek a próbák idején lett 9 éves, ő pedig a te kisfiad.

‒ Igen, ő gyerekstatisztaként szerepelt a Rómeó és Júliában. Több feladata is volt. A Capulet családhoz is tartozott és ministránst is játszott a darabban. Mondhatni, hogy egy családi vállalkozás volt a szabadtéri, mert ő szerepelt, én meg az ékszereket készítettem. Ő most színész is szeretne majd lenni, mikor felnő, de az ékszerészet iránt is érdeklődik. Szokta is mondani, hogy az ékszerészet biztos a hobbija lesz. Ezt neki kell eldönteni, de én mindenben támogatom.

‒ Az ékszerészetet is művészetnek látod, ahogy a színész szakmát?

‒ Az ékszerkészítést is csak szívvel-lélekkel lehet művelni. Nekem is volt már több olyan munkám, amit csak magam miatt készítettem el. Nem volt rá megrendelő, de meg akartam csinálni. Ma már viszont kevesebb időm van arra, hogy csak saját magamnak művészkedjek.

‒ A felkérések mellett téged még hírességek is keresnek. Nekik miket készítettél eddig?

‒ Sok nevesebb színésznek dolgoztam már, de ezzel nem szoktam dicsekedni, és neveket sem szívesen mondanék. Miután ők fizető vásárlóim, nem pedig reklámszerződéseket kötünk egymással, így nem szívesen használnám fel a nevüket ilyen célra. Ezt a fajta diszkréciót egyébként a hétköznapi embereknél is tartjuk, mert az ékszervásárlásnál az emberek magánéletébe is belelátni picit.

‒ Mennyit költenek az emberek ékszerekre, mondjuk például eljegyzési gyűrűkre?

‒ Egyre nagyobb úriemberek a férfiak, de az, hogy a havi fizetés kétszeresét illik egy jegygyűrűre költeni, egyelőre még csak külföldön divat. Ma már egyébként sokszor egy mobiltelefon drágább, mint egy eljegyzési, vagy egy karikagyűrű. Miközben a telefont kétévente cserélik, az ékszer pedig egy életre szól, sőt, egész generációk életére. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy az igazán különleges kövek már milliós tételek. A vásárlót nekem mégsem az teszi különlegessé, hogy drága ékszert vesz, hanem ha hozzáillőt, mert mindenkihez más és más ékszer illik. Tanácsokat is adok, ez a feladatom is, hogy megmondjam, mi áll jól valakinek és mi nem.