Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

ARC

Molnár Gyula, a természetvédelem alföldi lovagja + FOTÓK, VIDEÓ

Molnár Gyula, a természetvédelem alföldi lovagja + FOTÓK, VIDEÓ

2011. február 26., szombat
Molnár Gyula, a természetvédelem alföldi lovagja + FOTÓK, VIDEÓ
Természetfotós, zenész, ornitológus, tanár, szenvedélyes természetvédő. Tízéves korában a madárvilágot és a zenét egyszerre szerette meg, majd megpróbálta élményeit fényképeken is rögzíteni. Ez a korabeli kezdetleges technikával ugyan nem sikerült neki, de könyvekből és mentoraitól tanulva fokozatosan szert tett a megfelelő tudásra és felszerelésre. Már 15 éves korában megjelent egy jégmadárról készített fényképe a Természet Világa című folyóiratban, amit számtalan fotó, kiállítás, publikáció követett. Molnár Gyula örökre eljegyezte magát a természettel, és a számára is oly csodálatos madárvilággal. Nemrég jelent meg a szívéhez oly közel álló Alföld természeti kincseit bemutató fotóalbuma, január végén ünnepelte 67. születésnapját.
Molnár Gyula 1944. január 30-án született Szegeden, iskoláit is itt végezte. Tízéves kora óta tanult zenét, klarinéton és szaxofonon játszik, énekel. Öt évvel később már szórakoztató zenét játszott, 1964-ben alakította meg a Molnár Dixieland Band együttest, mely napjainkban Európa és világhírű. A József Attila Tudományegyetem TTK biológia-kémia szakos középiskolai tanáraként végzett 1968-ban. Kollégiumi nevelőtanár majd igazgatóhelyettes volt, de tanított szakközépiskolában is. Egyetemi doktori fokozatát 1983-ban szerezte meg „Summa cum laude” minősítéssel, ökológia, állatrendszertan, ornitológia tudományokban. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Biológia Tanszékére 1994-ben került, ahol 2006-os nyugdíjazásáig főiskolai adjunktusként természetvédelmi biológiát, állatrendszertant, ökológiát, biogeográfiát, és különböző környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat tanított.
– Minek tekinti magát? Zenésznek, fotósnak, ornitológusnak, tanárnak? – A zene és a madarak szeretete egyformán indult tízéves korom táján. Előbb csak megfigyeltem, majd egy kis boxgéppel megpróbáltam meg is örökíteni a látványt. Persze az akkori felszerelésemmel ez nem ment, de miután a korabeli természetfotósok könyveit, munkáit forgattam, és Beretzk Péterrel egyre többet kijártam a Fehér-tóra madárlesre, egyre többet megtudtam a madárfotózásról. Mindig olyan dolgokkal foglalkoztam, ami a természethez, vagy a zenéhez közel állt, ezért büszke is vagyok arra, hogy ezekből a tevékenységekből meg tudtam élni, és másokkal is meg tudtam ezeket szerettetni. – Mint tanár, a diákoknak mennyire sikerült átadni ezt a fajta természetszeretetet? – Már negyedik éve nyugdíjas vagyok, de 1994-től a Tanárképző Főiskola Biológia Tanszékén biológia és környezetvédelem szakos hallgatókat oktattam. Azt gondolom, sikerült velük megszerettetni a természetet, nagyon sok terepgyakorlatot vezettem, köszönhetően a korábbi évek során kialakult gyakorlatomnak. Volt egy tantárgy, a környezetvédelem és tömegkommunikáció, ahol a tudásomat, tapasztalatomat remekül tudtam hasznosítani. Ennek egy része a természetfotózás, filmezés, rádiózás, újságírás volt. Ezek pedig mind-mind jó alapot képeztek egy tanárszakos hallgatónak. Végül is egyikükből sem lett profi természetfotós, de sokan igen magas színvonalon fotóznak, s ez talán a speciálkollégiumnak is köszönhető, amit nekik tartottam. Persze az óráimmal egy általános rálátást is kaptak a hallgatók a természetre, a fotózásra, a környezetvédelemre. – A természetfotózáshoz talán három igen fontos dolog szükségeltetik: a jó idő, a szabad idő és a megfelelő technika. Melyiket volt a legnehezebb megteremteni? – Szabadidőt akkor csinál magának ez ember, amikor akar. Ha nagyon szeret valamit, mindig megtalálja a rávaló időt. Már iskolás koromban sem volt ezzel gond, mert gyorsan megtanultam, amit kellett, aztán biciklire pattantam, vagy busszal mentem ki a mezőkre, tavakhoz, erdőbe. A jó időt pedig maga a természet adja, és ez nem csak akkor van, amikor süt a nap. Más hangulata van, más figyelhető meg a különböző időjárási körülmények között. A felszerelés persze már más lapra tartozik, kicsit problémás volt a megszerzése, főleg a szűkös anyagiak miatt, de a zene ezen is sokat segített. Nem mintha sokat kerestünk volna vele, mégis apránként össze lehetett rakni annyi pénzt, ami az akkori technikához elegendő volt. A Leicáról csak álmodni mertem, de az NDK Exakta Varex fényképezőgép már elérhetőbb volt. Egy ilyen gépet és a hozzá tartozó optikát még most is őrzök, mert egyszerűen nincs szívem eladni. Később azután a lehetőségeim is megnövekedtek, japán és amerikai gépeket is meg tudtam már venni, majd eljött a digitális korszak. Persze sok cserélgetésre a természetfotózásban nincs lehetőség, mert ha beállítunk egy szettet, más rendszerre átváltani már csak nagy áldozatok árán lehet. Nekünk kell egy nagylátószögű, egy makró és egy teleobjektív, amivel be is határoljuk azt, hogy milyen fényképezőgéppel dolgozhatunk. Másra akkoriban nem költöttem, így egyetemista koromra sikerült megvásárolnom az alapokat, ahonnan már jól el tudtam indulni. Később persze család mellett ez már egy picit nehezebb volt, de a zene mindig segített. – Kármán Balázs ismert természetfotóssal 1989-ben közösen megalakították Szegeden a Magyar Természetfotósok Szövetségét, mely azóta a legjobb hazai szervezetté nőtte ki magát, és külföldön is ismerik, elismerik. – Amikor Balázs Szegedre költözött, úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a naturArt fantázianevű szövetséget, ami a korábbiaknál etikusabb és jobb alapokon működő társaság lett. Az alakuló ülésünkön, a hajdani Bartók Béla Művelődési Központban 13 fotóssal gyűltünk össze, jelenleg pedig 65 aktív tagja van a társaságnak. Amire külön büszke vagyok, hogy a világon igen előkelő helyen jegyzik a magyar szövetséget, aminek az alapját a mi kezdeti munkánk jelentette. Tagjaink közé tartozik többek között Máté Bence is, aki mondhatnám azt is, hogy egészen az alapoktól kezdte, és a világhírig jutott. Azt valljuk, hogy a bravúros, szép képekkel a közönséget a természet felé tudjuk fordítani. – Aktív természetvédő is, több alföldi terület védetté nyilvánítása is az ön munkájának köszönhető.– A természetfotózásból szinte egyenesen következett a környezet, az élővilág, a természet védelme. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagjaként a tagokkal közösen rengeteget tettünk, teszünk az élővilág megóvásáért. Persze sok-sok munka van emögött, de lelkes fiatalokkal, középkorúakkal, segítőkkel, elhivatott emberekkel lehet csak ilyen eredményeket elérni. Sajnos az utóbbi tíz év pénzhiánya bennünket is elért, így nem tudunk olyan intenzíven működni, ahogyan szeretnénk. De konkrét programjaink azért eredményesen léteznek. A ragadozómadár-védelemtől kezdve a biodiverzitás program kapcsán sok fajt sikerült megvédenünk. A megyében közel négyszáz tagunk van, országosan pedig több mint tízezer aktív taggal rendelkezünk, így az MME az egyik legnagyobb természetvédelmi egyesületnek is tekinthető. Tagjaink között több ezren vannak olyanok, akik a saját szakterületükön igen elismert szakembernek számítanak, így velük egy országos, akár tudományos értékű programot is le tudunk bonyolítani. – Visszatérve Szegedre, milyen általános problémák tapasztalhatók a helyi madárvilágban, milyen veszélyforrásokkal kell szembenézni? – A fecskék számának csökkenése igen szembetűnő, így a molnárfecskék fészkeinek eltűnése, vagy a panelprogram kapcsán a sarlósfecskék kiszorulása a városból is jól érzékelhető. De a szalakóta és a kékvércse állományra is külön programunk van már. Fokozott figyelemmel kísérjük a helyi gólyaállományt, és ezen belül a középfeszültségű vezetékek megfelelő szigetelésére is igen nagy hangsúlyt kell fektetni. Erre a megfelelő eu-s és más pályázati pénzeket eredményesen sikerül megszereznünk. A megcsappant fészkelőhelyek pótlására például az újszegedi ligetbe nagyméretű odúkat sikerült kihelyeznünk. – Tavaly karácsonyra jelent meg egy fotóalbuma, az Én Alföldem címmel. – Az albumban található fotókat a gyerekkori élményeim alapján válogattam össze, amihez többek között Tildy Zoltán és Vertse Albert Erdő-mező madarai című 1962-ben megjelent, Fekete István szövegével kísért kötet adta az indító lökést. Azóta érlelődik bennem egy hasonló publikáció, amivel a nyugdíjba vonulásom után, az utóbbi három évben tudtam igazán érdemben foglalkozni. A könyvben a dél-alföldi élőhelyek, például a szikesek, a hullámterek, a mocsári erdők, a halastavak élővilágát mutatom be. A mintapéldánnyal először a Kossuth Kiadót kerestem fel, ahol nagy meglepetésemre szinte azonnal vállalták a kötet kiadását. A könyv címe az általam bejárt alföldi tájak szubjektív bemutatására utal. A Somogyi-könyvtár munkatársainak is nagyon megtetszettek a képeim, és mivel nemrég nyílt meg az Internet-tér részlegük, rögtön arra gondoltak, hogy ide egy kamarakiállítás keretében március végéig felteszik néhány képemet. Több fotót pedig arra választottak ki, hogy a fiókkönyvtárakban folyamatosan egy évig lesznek majd láthatóak. – Számos kitüntetése, elismerése van. Mindegyik értékes az ön számára, mégis melyikre a legbüszkébb? – Talán a legnagyobbra, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére, amit nyolc jelentős dél-alföldi területnek a védetté nyilvánításáért 2004. augusztus 20-án kaptam meg. Többek között a Pitvaros melletti Csanádi puszta, a szentesi Cserebökényi puszta, több szikes tó és az újszegedi liget is az én kezdeményezésemre került védelem alá. Persze a rendszerváltásig, óriási szerencsére, ezeknek a területeknek a nagy része állami kezelésben volt, így jóval könnyebben sikerült elérni a célt. Manapság már sok értékes élőhely magánkézben van, és több esetben épp a tulajdonosok akadályozzák a védetté nyilvánítást, vagy folyamatosan tiltakoznak ellene. De a Molnár Dixieland Banddel elért EMERTON díj és a Szegedért Emlékérem is kedves a szívemnek. – Hogy a zenéről és az együttesről is essen szó, mikor és hol találkozhat önökkel a szegedi közönség? – Minden hónapban egy csütörtöki napon a Millenniumi Kávéház Dixie klubjában lépünk fel, legközelebb február 24-én, április 10-én pedig az Ifjúsági Házban lesz koncertünk Dixie-Gypsy-Land címmel, ahol elég érdekes kísérletként a folklór, a jazz, és a világzenét fogjuk összekapcsolni vendégeinkkel, Illényi Katicával, a Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Banddel és a Fool Moonnal. További fellépéseinkről a weblapunkon tájékozódhatnak.
természetvédelem ornitológus Molnár Gyula természetfotós

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo