Az ősszel életbe lépő új médiaszabályozásról, a közmédiumok átalakításáról és az internetes sajtó ellenőrzésének kérdéseiről beszélt lapunknak a „Van kiút” című konferencia alkalmából Szegedre látogató Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke. – Elnök asszony, mikorra várható a közszolgálati médiumok átszervezése? – A folyamat kellős közepén vagyunk, hiszen a szerkezet-átalakításra vonatkozó törvényt már elfogadta a Parlament és ez augusztus 11-én hatályba is lépett. Vannak bizonyos részei a szabályozásnak, melyek csak a közeljövőben lépnek hatályba, de mivel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságra vonatkozó részek egy hónapja hatályosak, így mi már elkezdhettük a szerkezet-átalakítási munkát. Az őszi ülésszak alatt lehetővé válik, hogy létrejöjjön a Médiatanács, majd a közmédiumoknál is megalakul a jelenlegi sok és megosztott kuratóriumot felváltó egyetlen ilyen szerv. Ezt követően kerülhet sor a közmédiumok élén vezérigazgató-váltásra. A folyamat ebben az évben lezárul, így elmondható, hogy viszonylag rövid idő alatt létrejön egy átlátható, kevésbé pazarló rendszer, ahol a tartalom lesz a lényeg, erre tudunk majd több energiát és pénzügyi forrást is fordítani. – Ennek következtében átalakul a műsorszerkezet is a közmédiában? – A törvényalkotók célja, hogy az eddig megosztott és pazarló rendszer helyett egy olyan egységes közszolgálati média jöjjön létre, ahol értékesebb és jobb tartalmak kerülnek végre a nézők és hallgatók elé. – Áttérve egy lapunkat is érintő kérdésre: mennyire kell vagy lehet ellenőrizni az internetes sajtó tartalmát és működését?– Kell és lehet – de ebben az esetben nem kell tökéletességre törekedni. Tehát nem az a cél, hogy minden tartalmat szabályozzon és szűrjön egy törvény vagy egy hatóság, de nagyon fontos, hogy bizonyos tartalmak ne kerülhessenek korlátozások nélkül bárki elé – gondolok itt elsősorban gyerekekre. Erre a világon mindenhol van szabályozás, Magyarországon is, de a hazai előírások mára eltávolodtak a valóságtól. Vannak ebben olyan ellentmondások is, melyeket ki kell küszöbölni. Ilyen például, amikor a nyomtatott sajtóban leírtakért kérhet helyreigazítást valaki egy médiumtól, míg ugyanerre az online változatban nincs lehetőség. Ugyanígy értelmetlen, hogy egy televízióadás ügyében csak akkor járhatott el a hatóság, ha hagyományos módon terjesztett adásról volt szó, míg az interneten terjesztett változatnál már tehetetlenek voltak. Ezeket az ellentmondásokat fel kell oldani, a szabályozásnak követnie kell az élet változásait. Természetesen senki nem kíván blogokat vagy emaileket ellenőrizni, de fontosnak tartjuk, hogy a netes társadalomban erősebbé váljon az önszabályozás. Az internetes közösségeknek is fel kell ismerniük, hogy az ő érdekük a saját világuk szabályozása. Ebben segíthet az állam különböző eszközökkel, de az egész folyamat lényege az önszabályozás megerősödése volna.
