Három nap alatt két világhírű opera-énekesnő lép fel a Szegedi Nemzeti Színházban: március 19-én és 21-én a Bohémélet Mimijének szerepében Rost Andreát köszönthette és köszöntheti a szegedi közönség, míg március 20-án Miklósa Erika énekelte az Ory grófja női főszerepét. Rost Andreának három napja van arra, hogy beálljon egy bonyolult produkcióba – így mutatta be a sajtó képviselőinek Gyüdi Sándor főigazgató a Kossuth-díjas művésznőt.– 2006-ban Luciaként, 2008-ban egy koncerten láthatta a szegedi közönség, nem is olyan régen, a 2009-es Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig a Dóm téren énekelte először a Turandot Liujának szerepét. Megbarátkozott a Bohémélet női főszerepével, Mimi karakterével is? – Nagyon szép dolgok történnek Szegeden a zenei életben – szeretem a várost és az itt dolgozókat, mindig olyan lehetőségeket kapok, ami örömet szerez, ilyen ez a darab is. Mimi szerepét hat évvel ezelőtt énekeltem először Olaszországban. Akkor már a negyedik előadás után úgy éreztem, nem voltam még egészen készen rá. – És most? – Jöttek olyan szerepek, kihívások, megoldandó feladatok, amikből természetesen tanultam. Fontos volt a tavalyi Liu, amit Pesten is elénekeltem, de minden olyan szerepen, amelyek egy tragikus hősnő felé visznek, túl kellett lenni. Nem hiszek abban, hogy rögtön hitelesen meg lehet formálni egy ilyen karaktert. A pálya elején például nem tud minden szerepet jól megoldani az ember. Meg tudja ugyan „csinálni”, de ettől olyan „csinált” lesz. Azonossá válni vele, elmélyülni benne – ahhoz idő kell, amit nem lehet megspórolni. Épp ezért nagyon fontos számomra ez a két előadás: most már úgy tudom megszólaltatni Mimit, ahogy elképzeltem. – Pál Tamás – aki nemrég a Bologna-akadémián éppen Puccini műveiről tartott előadást – rendezése miben hozott újat önnek? – Mindannyiunknak megvan a maga képe a darab női főszereplőjéről. Pál Tamás valóban szakavatott kézzel nyúlt ehhez a darabhoz, ez nagyon sokat segített. Nála nemcsak egy egyszerű, mosolygós, tündérjellemű Mimiről van szó, hanem egy nagyon határozott nőről, akinek konkrét elképzelései vannak – ennyiben más, mint amit az előző rendezésben megformáltam. Mélyebben átélt szerepet kíván, saját képeket, gondolatokat akar kihozni belőlem. El kell képzelnem, mi lett volna, ha én határozom el, hogy beszélek Rodolfóval (a Bohémélet főhőse – a szerk.). Mimi ugyanis beteg és szelíd volta ellenére igenis kezdeményező ebben a helyzetben. – Mennyire áll közel önhöz ez a jellem? – Azt hiszem, én is irányító típusú nő vagyok, ugyanakkor olykor elég törékeny is – mindezt jól kifejezi Mimi két áriája. Az első gyönyörű, költői érzésekről szól, a másodikban viszont az erős nő mutatkozik meg, aki elköszön, mert nem működik a kapcsolat. A Mimi által megénekelt érzéseket mindannyian átéljük, hiszen hasonló szerelmes pillanatokban mindenkinek lehet vagy lehetett már része. – A színház műsorán van a darab, meg szokta nézni a produkciókat, mielőtt színpadra lép? – Másképpen van fönt az ember a színpadon, és másképpen viszonyul nézőként a darabhoz. DVD-n megnéztem már, bár nem igazán segít. Úgy vagyok vele, hogy nézőként ott vagyok a figurával, és halálra izgulom magam Mimiért, ezért nem marad meg bennem az az információ, amiért beülök, hogy mikor is kell belépnem, hol a helyem stb. Nem azért nem nézem meg tehát olykor a darabokat más előadásában, mert nem vagyok rá kíváncsi. – Van-e most vágyott szerepe? – Persze, több is, de Puccininál maradva mondjuk a Pillangókisasszonyban Cso-cso-szán szerepét szívesen vállalnám, ő ugyanis szintén olyan hősnő, akinek a szerepét közel érzem magamhoz. – Kicsit túlnézve a színpadon és szerepen, itt tartózkodása alatt mivel foglalatoskodik Szegeden? – Úgy hallottam, hogy van itt egy jó csokoládéüzlet, azt szeretném mindenképpen felkeresni. – Van kedvenc csoki? – Hogyne, kedvencem a tejcsoki tengeri sóval.
