Július 18-án este a Gyilkos-tó partján felállított szabadtéri színpadon mutatták be a Gyilkos-tó legendája – Fazekas Eszter története című táncszínházi produkciót, mely régen látott sikert aratott. A darab augusztus 20-án Ópusztaszerre érkezik a Csongrád Megyei Önkormányzat jóvoltából. A néptáncelemekre épülő előadás közben a nézők is bekapcsolódtak az ismert népdalok éneklésébe, és még másnap is ezeket lehetett hallani az utcákon – meséli a produkció forgatókönyvírója és zeneszerzője, C. Tóth Zoltán, akinek első munkája ez a darab. – Miért találta színpadra illőnek a Gyilkos-tó legendáját? – Tavaly egy orgonahangverseny-sorozatban a Régi Idők zenei fesztiválján játszottam Gyergyószentmiklóson, ahol akkor kedves barátom, az ottani művelődési központ vezetője, Kolcsár Béla azt mondta: egy álma van, hogy a Gyilkos-tó legendáját valaki feldolgozza. Ez olyan gondviselésszerűen jött, hogy aznap délután a kis csapatomnak a Gyilkos-tónál elmeséltem a legendát – már ott kicsordultak a könnyeim, mert annyira szép ez a történet. Meg is szólalt bennem a zene, szinte láttam már a színpadi képet – úgyhogy azt mondtam: kedves Béla, ez meglesz. A legenda
A mese Fazekas Eszterről szól, aki az 1800-as évek közepén valóban élő személy lehetett. Ugyanakkor megközelíthetetlen volt a férfiak számára, míg egy vásár alkalmával találkozott egy erős, kiváló legénnyel, Molnár Miklóssal. Egymásra néztek és egyből szerelem született. A klasszikus mese: a fiút elviszik katonának, a lány pedig egyedül mindennap kijár a csobogóhoz, ott siratja a kedvesét, hogy ne lássa senki. Arra megy a román zsiványvezér, akinek megtetszik a lány: felkapja a lovára és elviszi a hegyek, az ezerarcú sziklák közé. Kérleli, hogy legyen a felesége, de Eszter nem akar kötélnek állni. Végül a zsiványvezér mégis erőszakoskodni kezd, hogy márpedig a felesége lesz, ekkor Eszter a hegyekhez, a néma tanúkhoz fordul segítségért: ég-föld megmozdul és maga alá temeti a lányt és a zsiványvezért, és elzárja a környező patakok útját. Így keletkezik a tó.– A tragikus, klasszikus szerelmi történet mögött szimbolikus jelentést is fel lehet fedezni. – A honfoglalás idején a magyarok a Gyergyói-medencében már valaha itt maradt magyarokkal – a székelyekkel – találkoztak. Ezt az egymásra találást jelképezi Eszter és Miklós legendabeli szerelme. Egy nagy forgatóstánccal indul a történet a vásári jelenetben, ami azt jelenti, hogy egy nemzetté kovácsolódik a szétszakadt és itt maradt magyarság. A történet eseményei – a fiú katonasorsa, a zsiványvezér ármánykodása – a történelmi megpróbáltatásokra utalnak: tatárjárás, törökök, Trianon, a magyarság szétszakadása. A történet vége a mennyországban játszódik. Miklós meghalt a csatában, Esztert maga alá temette a hegy. A két lélek találkozása a túlvilágon azt jelképezi, hogy ha már itt a Földön nem lehetünk egyek, egységes nemzetként magyarok, akkor majd odaát, bízunk benne, hogy az Úristen megadja, hogy együtt táncolhatjuk majd a közös táncunkat. – Nem várt siker született, hiszen eddig 12 ezren látták a produkciót, de a benne résztvevők száma sem csekély. – Maga a darab a magyar összefogást szeretné jelképezni, hiszen a produkció egyik részét, a zenét és a kórust mi szolgáltatjuk Magyarországról, a táncosok viszont helyi, erdélyi tánccsoportok. Gyergyószentmiklóson 170 ember együttműködésével jött létre a produkció, most is körülbelül táncosokkal, zenészekkel együtt ennyi közreműködőt fogunk számlálni. Augusztus 19-én Keszthelyen adjuk elő a Balaton Színházban. Külön öröm, hogy augusztus 20-án Ópusztaszeren, a Csongrád Megyei Önkormányzat Szent István-napi ünnepségén is felléphetünk. – Hogyan alakul tovább a darab sorsa?– Eddig 84 helyre hívták meg, még nem tudjuk, hogyan leszünk képesek mozgatni ezt a nagy produkciót, de valószínűleg jövő nyáron kisebb létszámban ismét összeáll a csapat, és akkor megpróbáljuk egy egyhetes turné keretében Magyarországon több helyen is bemutatni, ahol befogadják. Itt nem kell megfizetni a színészeket, hiszen mindenki szeretetből jön játszani, alapvetően mindenki amatőr – persze a zenekarban játszanak zenetanárok is, de csak utazási és technikai költségekről van szó. – A darab műfajilag nehezen besorolható, táncszínházi produkcióként szokás emlegetni. Hogyan épül fel? – A zene a klasszikus és a magyar népzene ötvözéséből készült. Van kimondottan népi zenei eleme, mikor egy vásárt kell megjeleníteni, vagy táncot, oda a Székelyföld dallamait válogattam ki. Olyan népdalok csendülnek fel, amelyeket a közönség is ismer, hogy a nézők is be tudjanak kapcsolódni a történetbe. Élmény volt 12 ezer embert megénekeltetni – egy pillanatra megállt a karmesteri pálca a kezemben. Egy mesélő mondja el a színpadon lévő gyereknek, miről is szól a legenda: a gyerekek hol hallgatói, hol részesei az előadásnak. – Első, nagy sikerű produkciója nyilván további darabokra bátorítja. – Már meg is van a következő produkció ötlete, amely egy magyar legenda lesz. Nem vagyok zeneszerző, csak orgonista a keszthelyi főtéri nagytemplomban, és megpróbálkoztam ezzel a produkcióval – nem gondoltam, hogy így fog sikerülni. – Nem csak játszik az orgonán, de építi is. – Egy barátommal közösen van egy orgonaépítő cégünk Erdélyben, hangszereket készítünk Magyarországra és Erdélyben is. Aki zenével akar foglalkozni, azt én legszívesebben beültetném egy épp épülő orgonához az üres templomba, és ahogy kerülnek bele a sípok, és az ember állítja be a hangokat, szinte lelket ad a hangszernek – akkor döbbenünk rá, milyen pici is az ember, és milyen nagy dolgokat tud művelni. 
