Harrach Péter: „Téved, aki a felzárkóztatást szegregációnak nevezi”

Harrach Péterrel, az Országgyűlés alelnökével, volt szociális és családügyi miniszterrel az óföldeáki idősek otthona fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett névadó ünnepségen találkoztunk. Megkértük, kommentálja a kormány új adócsomagját, véleményezze a segély helyett munka programot, ismertesse, mit csinálna másképpen a Fidesz és a KDNP, továbbá, miért hallgatnak nagy pártjaink az európai pártcsaládok választási programjáról.

- Egyetért-e azzal, hogy a kormány új intézkedéseit ismét a családok, kiskeresetűek, nyugdíjasok sínylik meg?

- Ez a politika folytatása annak, amit a jelenlegi miniszterelnök elődje kezdett el, csak egy kicsit mélyebbre megy. Azt látjuk, hogy részben a családok, részben az idős emberek, nyugdíjasok viselnek aránytalan terhet. A családok esetében fontosnak tatom hangsúlyozni, hogy a gyes és a gyed megnyirbálása okozta talán a legnagyobb vesztességet. Nem csupán a gyermeknevelés biztonsága, sokkal inkább a demográfiai helyzetet befolyásoló jellege miatt. Ha arra gondolunk, hogy a demográfusok véleménye szerint a biztonságérzet, a kiszámíthatóság a legfontosabb erősítője a gyermekvállalási kedvnek, akkor a gyedet, különösen ilyen eszköznek tekinthetjük, hiszen úgy tud az édesanya otthon maradni a gyerekkel, hogy gyakorlatilag az életformáján nem kell változtatni, ugyanakkor a fizetése jelentős részét megkapja. Ezt feltételekkel szigorítani, a családok bizonytalanságát növelni, nem szabad. Válságkezeléssel nem szabad olyan területeket érinteni, amelyek a jövőnket befolyásolják. Három dolgot mondanék, amelyek közül, természetesen, a család a legfontosabb, de ott van az oktatás és a kutatás-fejlesztés is. Mind a három a jövőnkbe történő befektetést jelenti, tehát nem lenne szabad rövid távú célok érdekében ezeket kockáztatni.

Segély helyett munkát

- Megoldás lehet-e a családi adózás és a részmunkaidő bevezetése?

- Amikor azt kérdezik tőlem, mi az, amit megtartunk az intézkedések közül, s mi az, amit nem, akkor azt tudom mondani, hogy a koncepciót kell megváltoztatni. Új irányra, szemléletre van szükség, nem pedig toldozásra-foldozásra. Ez az egész rendszer átalakítását jelenti, többek között a családtámogatásét is. Volt időszak, amikor kipróbáltuk és működött, elsősorban a munkajövedelemhez kötött támogatásra, az adókedvezményekre gondolok, illetve egy teljesebbé váló családi adózásra, ami persze választható lenne. Igazából azoknak kedvezne, akik gyermeket nevelnek, vagy bárkit eltartanak. Nem egyik napról a másikra lehet ezen változtatni, de az biztos, hogy az új szemlélettel -, hiszen a jó gazdaságpolitika egyúttal a legjobb szociálpolitika is - egy kis türelmi idő után ki lehet vezetni az országot ebből az állapotból. Ehhez az kell, hogy megkezdjük a mélyreható változásokat. A válság önmagában rossz, de talán annyi előnye van, hogy olyan átfogó intézkedéseket eszközölhetünk, amelyekkel javítunk a helyzeten. Tehát régóta aktuális feladatokat lehet megoldani.

- A kormány mostani intézkedései közül melyik mutat ez irányban?

- Ha nem is a legfrissebbek között van, szociális területet érint a segély helyett munka irányba való elmozdulás. Mi ezt már évek óta hangoztatjuk. Egy probléma van ezzel, csak az első lépést tették meg, a következő hiányzik: értelmes munkát kell adni a közmunkásoknak, nem csavarválogatást. A lényeg, hogy munkát és ne segélyt adjunk az embereknek. Az adócsökkentés önmagában nem elegendő, csupán átrendezés, noha azon elemei, amelyek az élőmunka terhének csökkentését célozzák, mindenképpen támogatandók. Sőt, tovább kell lépni, mert szakemberek szerint nem 5, hanem 10 százalékos csökkentés kell ahhoz, hogy az éreztesse is hatását.

- Mit kellene tenni a romákkal ahhoz, hogy ne csak segélyt, hanem munkát is tudjunk felkínálni nekik?

- A romaprobléma sokkal összetettebb, mintsem, hogy ilyen rövid interjú keretében meg tudnánk oldani, de címszavakat hadd mondjak: az oktatás rendkívül fontos, direkt roma oktatási programokat kell készíteni. Nagy kárt okoznak azok, akik a felzárkóztatást is szegregációnak nevezik. Nyilvánvaló, hogy a cigány gyerek, aki családi körülményei miatt kerül frusztrált állapotba, s agresszióval vezeti ezt le, másként viselkedik abban az iskolában, ahova - erőszakos integráció címén - bekényszerítjük. Az oktatás tehát az első. Ha minden cigány gyerek kezébe szakmát tudunk adni, akkor a másik problémát is részben kezeltük, ez pedig a foglalkoztatás. Ne kerülgessük a tabukat, a roma társadalom sok tagja - éppen a helyzeténél fogva - a bűnözés kísértésével is meg kell, hogy küzdjön. Ez rendészeti kérdés. A cigánytársadalom érdeke, hogy leválassza magáról a bűnözőket. Ez a három út járható, csak így tudunk eredményt elérni.

A Zöldek néha túllőnek a célon

- Legnagyobb pártjaink nem tették fel honlapjukra az európai pártcsaládok választási programját, pedig az EP-választások miatt ez fontos lehet a polgárok teljesebb tájékoztatása érdekében.

- Az értékrend a fontos, amit az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták Pártja tagszervezetei képviselnek. Valószínű, azért nem olvashatók e választási programok, mert mindkét párt felfogja azt, hogy nem csupán európai, hanem hazai jelentősége is van a választásnak. Az európai jelentőséghez hadd tegyünk hozzá annyit, nem mindegy, milyen eszmeiséget, értékrendet valló képviselőt küldünk az EP-be. Nyilván számomra az az értékrend fontos, amit a polgári/keresztény/nemzeti oldal képvisel, de hozzá kell tennem, hogy a néppárt is elég színes együttes, sokféle eszmeiség, sokféle társadalmi réteg képviselete jelenik meg. Azt mondom, van mit erősíteni az Európai Néppárton. Nyilván ezt elmondhatják a szocialisták is.

- Az európai nagy pártok választási manifesztumaiból az olvasható ki, hogy „ha a jobbközép győz, akkor több piaci liberalizációt, kevesebb környezetvédelmi szabályozást és szigorúbb bevándorlási politikát várhatunk, míg a balközép győzelme esetén magasabb környezetvédelmi követelményeket, erősebb munkajogi szabályozást és liberális bevándorlási politikát." Egyetért ezzel?

- Ez részben igaz. Kezdjük a bevándorlással. Magyarország népesedési deficitjét bizonyos mértékben a határon túli magyarok bevándorlása csökkenti. Harmincezerrel vagyunk kevesebben évente, ennek felét pótolja a Kárpát-medencéből történő bevándorlás. Ilyen értelemben ez pozitív dolog, még ha nem is támogatjuk a szülőföld elhagyását. Európának szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az identitását veszélyezteti a túlzott méretű bevándorlás. A nyugati országokban ezt nap mint nap tapasztaljuk. Biztos, hogy ennek határt kell szabni. A másik kérdés a foglalkoztatáspolitikát és a gazdaságpolitikát érinti. Erről azt gondolom, hogy teljesen szabadjára engedni nem lehet. Kellenek nem szigorító, hanem rendező szabályok. Elsősorban ezt ígérjük mi folyamatosan a munkahelyek számának növelésével. Magyarországon a környezetvédelmi, természetvédelmi szabályozás sok esetben szigorúbb, mint Európában. Nincs olyan politikai erő, amely azt mondaná, nem kell védeni a környezetünket. Más kérdés, hogy egyes zöld szervezetek néha a célon túllőve teszik azt, és nem veszik figyelembe az össztársadalmi érdekeket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a jobbközép is elkötelezett a környezetvédelem ügye mellett, sőt hozzátenném, az a párt, amelyet én képviselek, nem csupán a szociális problémák iránti érzékenységével, hanem a környezetvédelmi problémák iránti figyelmével is az elsők között van.