„Könyvtárszínház” a hírös városban

A Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán Paul Poltner Hajmeresztő című bűnügyi játékát tűzték műsorra a hétvégén. Ez egy különleges, interaktív színmű, melynek történetét maga a közönség alakíthatta kérdéseivel, ötleteivel. A darab rendezője Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színházban augusztus 1-jével hivatalba lépő igazgató, 54 esztendős színész-rendező. Az új direktorral a kecskeméti és a szegedi színházról beszélgettünk.

- Egy olyan darabot rendezett a szabadtérin, amelybe az előadások során a közönség is beleszólhatott. Miben más egy interaktív művet színpadra vinni?

- Izgalmas. Az interaktívság egy nagy kérdőjel formájában ölt testet. A rendezés során, a próbákon különböző kérdéseket teszek fel, melyeket bármelyik néző megfogalmazhatna. Persze a darabban a leggyakrabban előforduló kérdésekre meg vannak írva a válaszok. Ez a mű Amerikában a legtöbbet játszott prózai alkotás, tehát már elég tapasztalattal rendelkezünk a kérdések tekintetében. Azért így is előfordulnak persze olyan beszólások, melyekre egyáltalán nem lehet felkészülni, szóval a színészek improvizációs képességét folyamatosan trenírozni kell. Sokáig én és a stáb ismerősei voltak a kérdezők, később aztán már nézőket is beengedtünk a próbákra.

„Adunk egymásnak egy évet"

- Szegeden Gyüdi Sándor lett a nemzeti színház új direktora. Ő újra vissza szeretné adni a színháznak azt az ünnepi rangot, komolyságot, amit többen hiányoltak. Kecskeméten az volt a kritika a korábbi vezetéssel szemben, hogy túlságosan kísérletező színházat alakított ki. Hogyan szeretne ezen változtatni?

- Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy újra kezet szeretnék nyújtani a közönségnek. Úgy képzelem el a színházat, mint egy igazi, jó könyvtárat, ahova bemegy a tízéves kisgyerek és a kilencvenéves néni is, és mindenki megtalálja a magának valót. Most rám van bízva, hogy ezt hogyan súlyozom. Kecskemét ebből a szempontból előnyös helyzetben van, mert a nagyszínház mellett két kisszínháza is van. A nagyszínházban azt a bizonyos népszínházat szeretném megvalósítani, ahol mindenki megtalálja a neki való darabot, alkotást. A kisszínházakban fogjuk játszani majd az experimentumokat, különlegességeket. Mert erre is szükség van. Nemcsak a közönség, hanem a társulat szempontjából is. A kísérletezésnek, az újításnak jelen kell lennie minden művész életében.

- Szegeden az átalakításhoz Gyüdi Sándor egy csapatot állított fel, és komoly színészcserék is történtek. Önöknél hozott személyi változásokat a kinevezése?

- A színházakban általában március végéig kell megmondani egy színházigazgatónak, hogy ki az, akire számít. Engem március 27-én neveztek ki, nem éreztem etikusnak, hogy néhány nap alatt embereket távolítsak el. Örököltem egy társulatot, s most adunk egymásnak egy évet. Lesz olyan, aki boldogan csinálja azt, amit én gondolok, de lesz biztos olyan is, aki távozni akar majd. Szerintem egy év elég idő, hogy megismerjük egymást.

Asztalborogatás kizárva

- Szegeden komoly változásokat ígért az új apparátus az intézmény gazdálkodásában is. Mi a helyzet a hírös városban?

- Kecskeméten nem volt „elúszás". A legtöbb színház gazdasági igazgatója túlköltekezett, nem maradt elég pénze év végére, gyorssegélyért kellett folyamodni. A kecskeméti városi költségvetés nem bánik bőkezűen a színházzal. Székesfehérvár, hasonló területű településként, szinte a duplájából gazdálkodik. Most viszont egyelőre úgy gondolom, hogy nekem kell bizonyítanom. Nem megyek az önkormányzathoz asztalt borogatni, hogy kevés a pénz. Megpróbálok szponzorokat keríteni.

- Az ön első pályázatát számos kritika érte, vissza is dobták. Azt nyilatkozta, hogy tanult ebből, és az átdolgozott referenciánál már figyelembe vette az intelmeket. Mivel bírálták önt?

- Ezek azért nem bírálatok vagy kritikák voltak, hanem kérdések. Egy pályázat megírásban művészemberként nem vagyok naprakész. Nagyon mívesen és odafigyelve próbáltam ezt a dolgozatot elkészíteni. Nyilván amikor az ember már nagyon sokszor átdolgozza művét, nem gondol arra, hogy szakmai evidenciának tűnő dolgok egy közgyűlésen vagy egy kulturális bizottságban nem mindenkinek lesznek egyértelműek. Akik nem foglalkoztak közvetlenül a kultúrával, azok részéről kérdő tekintetek érkeztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Sokkal érthetőbben kellett megfogalmaznom egyes fogalmakat, terveket. Másrészről a gazdasági fejezetet jobban kibontottam.

A mértékre helyezi a hangsúlyt

- Szeged lokálpatrióta város, nem különben Kecskemét. A mi előző direktorunk egy kicsit rá is játszott erre - ahol csak lehetett, hangoztatta a szegediségét. Ön is ennyire fontosnak tartja, hogy tudatosítsa majd a város lakóival az együvé tartozást?

- A mérték nagyon lényeges dolog mindenben. Én nem szeretném sem propagálni, sem elhallgatni azt, hogy Kecskemét milyen helyet foglal el a szívemben. Kapok egy szolgálati lakást, és a lehető legtöbb időt szeretném itt eltölteni a feleségemmel együtt. Mindig nyitva lesz az irodám ajtaja. Bármiben hozzám fordulhatnak. Nem kell minden előadáson ott lennie egy igazgatónak, de jó, ha az épületben van...

- Említette a mértéket. Az évad összeállításánál hogyan törekedett a megfelelő műfaji egyensúly megtartására?

- Lesz musical és operett is a próza mellett, és talán a következő évadtól még egy-egy operaelőadást is befogadunk majd. De azért vannak korlátaink. A társulat kiváló, viszont a korosztályok aránya nem megfelelő - vannak olyan szerepkörök, ahol bőséggel vannak, és akad, amiből alig. Ezért kell bizonyos előadásokra vendégművészeket hívnunk. Az elkövetkezendő évadokban az arányt helyre kell állítani.

- Elképzelhető, hogy a szegedi teátrummal is együttműködik majd? Nem említette a balettet...

- A tánc- és mozgásszínházat beépítem majd a repertoárba. Juronicsék egykori vezető táncosa,

Barta Dórinak

már ebben az évadban is lesz egy bemutatója színházunkban. De elképzelhetőnek tartom a Szegedi Kortárs Balett vagy más táncszínház meghívását is.

A politikának is jó terep a színház

- Az ország majd minden teátrumában pártpolitikai csatározások kísérnek egy-egy direktor kinevezését. Ön szerint miért olyan fontos a politikának a színház?

- A politikának jó terep a kultúra, ezen belül is a színház, hiszen mi olyan dolgokról beszélünk, ami nap mint nap foglalkoztatja az embereket: Életről, halálról, szerelemről, barátságról, megértésről: magáról az emberről. Nyilván van egy réteg, aki politikai kinevezéseket említ. Vannak olyanok, akik örömmel veszik az új direktorok kinevezését. És van a nagyszámú színházba járó közönség, mely azt mondja, hogy lássuk, milyen színházat csinál az új direktor. És ha jó színház lesz, akkor már nincs is értelme arról beszélni, hogy a politika beleszólt-e a kinevezésekbe vagy sem. Ha most az én pályázatomnál maradunk, akkor el kell mondanom, hogy egy öttagú szakmai kuratórium tett javaslatot az igazgatói posztra, amelyből három tag engem támogatott első helyen, ezek után szavazta meg a közgyűlés a kinevezésem.