Szeged emlékezetébe mélyen beleivódott gróf Klebelsberg Kunó munkássága, aki a város országgyűlési képviselőjeként nem csak hazájáért, hanem a városért is rengeteget tett. Személye iránti tiszteletet mi sem bizonyít jobban, minthogy az egyik városrész egészen 1958-ig a Gróf Klebelsberg Kunó-telep nevet viselte. A rendszerváltás utáni első polgármester, a FIDESZ-SZDSZ által jelölt dr. Lippai Pál 1992-ben ismét a kultúrpolitikusról nevezte el a városrészt, ekkor már Klebelsberg-telepként. 2011 óta pedig az egyetem könyvtára is a nevét viseli.
Szerteágazó és kiemelkedő munkássága azonban nem csak a szegediek számára teremtett példaképet – amilyen személyre ma is szüksége lenne a városnak – hanem valamennyi magyar számára mai napig ad iránymutatást a tevékenysége.
A Fidelitas Nemzetpolitikai Kabinete megemlékezve Klebelsbergről, „Egy igaz magyar hazafi emlékére” szalaggal ellátott koszorút helyezett el a sírján. A kabinetvezető, Gáspár Kolos kiemelte, az egykori politikus személye példakép lehet a Magyarországért és a városért való odaadásban.
Klebelsberg Kunó szerepe elévülhetetlen a trianoni tragédiát követő országépítésben. Klebelsberg felismerte, hogy megmaradásunk kulcsa kultúrnemzet mivoltunkban rejlik. A magyarok ereje szívükben, elméjükben, saját kultúrájukban lakozik. Az egykori miniszter szellemét képviselve, törekednünk kell arra, hogy a magyarságot ma is gyökereikre büszke, testileg-lelkileg egészséges, patrióta tudatú nemzedékek alkossák”
– fogalmazott Gáspár Kolos.
„Gondolattal, szóval, írással és alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát. Virulásuk felett virraszt a feltámadásig” – áll Klebelsberg és hitvese sírján a felirat, amelyet Szalay József, a Dugonics Társaság elnöke fogalmazott.
Gróf Klebelsberg Kunó, a Horthy-korszak legkiemelkedőbb oktatáspolitikusa, aki a kultúrfölény jelszavával egyszerre tűzte ki célul a tudományos intézményrendszer és az iskolahálózat nagyarányú fejlesztését. Közel egy évtizedes minisztersége alatt bőkezű támogatásban részesítette az oktatás és a művelődés szinte minden szféráját: népiskolákat építtetett, három év alatt ötezer tantermet építtetett, az elszakított területek intézményeit Magyarországra telepítette – a kolozsvári egyetem Szegeden, a pozsonyi pedig Pécsen talált új otthont – és fejlesztette a meglévő felsőoktatási intézményeket, valamint kutatóközpontokat és külföldi kollégiumokat hozott létre a tehetséges ifjúság képzésére.
Többek között Szeged jelképe, a Szegedi Dóm szintén az ő buzgó támogatásával épült meg.
