A XIX. századi szabadságarcunk egyik legendája 1849 nagyszombatjára visz vissza bennünket.
Dél-Bácskában, a történelmi Sajkásvidéken, Zsablya és Temerin között van egy kicsi, de nevezetes település: Boldogasszonyfalva. Gospodinci. Azon a százhetvennégy év előtti húsvétünnepen a felkelősereg a falu bevételére készül. A császárhű védők nagy többségben vannak. Az ostromlókat viszont, mint később nyilvánvaló lesz, segíti az elszántság, és a véletlen.
A támadásra készülő egységek közt ott van a szegedi honvédzászlóalj. Ahogy azt Bálint Sándor följegyzéséből tudjuk, a zászlóaljparancsnok a hadvezetéstől azt kéri, ők lehessenek a támadásban az elsők. Így is történik. És amikor rohamra indulnak, a megbeszélt vezényszó jön, ekkor a katonák soraiban felharsan a templomi ének: Föltámadt Krisztus ez napon. Az egész zászlóalj üdvrivalgásban tör ki, és a katonák alleluját kiáltva rontanak rá az ellenségre. Véres közelharcban beveszik a védősáncot, hosszú, nagy küzdelemben visszahódítják a települést.
Szép ez a történet, mint megannyi legendamese. Üzeni a végső győzelem hitét, csakúgy, mint a ma este a templomokban felhangzó ige. Az előző két napon néma csöndben vonultak ki az emberek a templomból. Ezen az estén a bevonulás ugyanolyan csöndes, gyászos. És a szertartás egy pontján, a kilencrészes igeszakaszban elérkezik a katartikus pillanat. Az istendicsőítő Glória felhangzásakor kigyúl minden lámpa, a sötét templombelső felfénylik. Megkondul a nagycsütörtök óta néma harang, az orgonaszó feldübörög, zengenek a mély hangot adó sípok, mintha leszakadni készülne a boltozat; felsikítanak a harsona- meg kürtjelutánzó hangsípok is. A kántorok, orgonisták az év legszenvedélyesebb játékát adják, mert kivételes a pillanat: hatalmas hanggal hírül adni azt, hogy a sírbarlang már üres, legyőzetett a halál.
A keresztények kétezer éves hite szerint: aki most elment, egyszer visszatér. A feltámadás eseményét az evangelisták a sajátos szóhasználatuk szerint örökítették meg. A legköltőibb a Márk könyvében olvasható mondat: „És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján, és eljön az ég felhőin”.
