Azon az 1947-es hideg februári estén Józsa Gellért tanár hátra-hátrasandítva igyekezett otthona felé.
A nyílt utcán nem egyszer érezte, hogy valaki jár a nyomában. Ez tán csak üldözési mánia – tűnődött, de nem lett nyugodtabb.
A gyanakvásának akkor különös oka volt. Barátaival a szokásos kártyaparti ürügyén jöttek össze, de valójában azért, hogy megtárgyalják a Pestről kapott legújabb híreket. Egyikük izgatottan újságolta: a kommunistákkal szemben kiálló megtörhetetlen politikust, a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát az orosz karhatalom letartóztatta. Állítólag a Szovjetunióba hurcolták. Kémkedéssel, szovjetellenességgel vádolják. A példátlan eset felzaklatta a társaságot, egymás szavába vágva latolgatták, mi jöhet még… amikor a kisszobában megszólalt a telefon. Elnémultak.
A házigazda fölvette a kagylót, hallózott, de semmi válasz. Nyugtalanul néztek egymásra. Valaki asztalt bontott. Szótlanul hazaindultak. Józsa tanár megérkezett az Alkony utcai lakásába. Feleségének egy szót sem szólt. Lefeküdt. Nem tudott aludni. Hajnalban rádöbbent: egész éjjel azt figyelte, hogy az előszobában megszólal-e a csengő. Nem szólalt meg.
Józsa Gellért tanár valójában nem létező alak. A fantázia szülte, jelképéül azoknak a százezreknek, akik rettegve füleltek az éjszakai csöndben: halálfélelem fogta el a városi bérházban lakót, ha zajt hallott a gang felől, meg a tanyán élőt is, ha a portán megszólalt a kolomp, vagy a kutyák csaholni kezdtek. Megriadt mindenki, ha az utcán belügyes fekete autót látott, pláne, ha orosz rendszámút, amilyenbe a politikuslegendát is begyömöszölték. A félelem, a csengőfrász kortünet lett.
A kommunizmus magyar áldozategyenlege: a Szovjetunióba hurcolt hatszázezer fogoly, sokéves kényszermunkára, a „málenkij robotra” deportált kétszázezer civil. Bebörtönzött, a népbíróságok által jogfosztottá tett bűntelenek és ítélet nélkül internáltak tömege. Egymillió törvénytelen eljárás… Halottak, akiknek pontos száma sem ismert. Aztán a „kis” áldozatok: a kuláküldözés meg az erőszakos téeszesítés elszenvedői; a módosabb parasztok internálása, teljes vagyonelkobzás; egy adminisztrációs hiba miatt Papdi Antal cséplőgép tulajdonos 9 évi, alkalmazottja, Csízik Mihály napszámos 8 évi börtönbüntetése; papok, szerzetesek elhurcolása, apácák megbecstelenítése; illegális csoportok, földalatti antikommunista sejtek tagjainak bebörtönzése, vezetőik, Halápi József és Nyilassy Sándor halálra ítélése, kivégzése.
Kovács Béla elhurcolásának napján – a kommunizmus magyar áldozataira emlékeztető évfordulón – ma azokra gondolunk, akik nem élték túl a diktatúrát. És azokra is, akik túlélték. Lelkileg megnyomorodva…
