Világtükör

Aranybányászat és „mellékhatás” – méreg a Tiszában

Aranybányászat és „mellékhatás” – méreg a Tiszában

2023. január 31., kedd
Aranybányászat és „mellékhatás” – méreg a Tiszában

Azon a 23 év előtti éjszakán a kis erdélyi folyó, a Lápos csöndesen csordogált, ment ismeretlenségből ismeretlenségbe: a közelében élőkön kívül nem sokan tudtak létezéséről. De akkor, 2000. január 31-én magának nevet szerzett.

Az ősi bányászfalu, Zazár ugyancsak föliratkozott az ismertségi térképre: bár évszázadok óta a mélyművelés adta a kenyeret az ott élőknek, de hírnevesek nemigen lettek – csak akkor, huszonhárom éve. Erről a hírnévről viszont lemondtak volna…

A január 31-ére hajló éjszaka nyugalmasan telik. Egy darabig legalábbis. De eljön a kritikus pillanat: a román-ausztrál aranybánya társaság zazári ülepítőművének fala nem bírja a terhelést. Átszakad. A ciánnal szennyezett víz huszonöt méteres nyíláson kezd ömleni, rettentő erővel tör utat magának, egyenest a Lápos felé.

Százezer köbméternyi méreg indul gyilkos útjára. Kis idő múlva a méreggel teli folyócska már a két Bozinta között halad, aztán Mezőaranyos fölött a Szamosba ömlik, immár a nagyobb erő bejárja Máramaros nyugati részét, kanyarog, végigfertőzi az élővilágot, csöndben, észrevétlenül teszi. A folyó elsuhan Szatmárnémeti mellett, és mindjárt Magyarországra ér, Isten hozott, méreg! Innét szinte egyenes az útja. De addig is van mit fertőzni! Végre Vásárosnamény közelébe ér, s ott, az ugornyai strand alatt belesimul a Tiszába. Még nagyobb víztömeg – még nagyobb katasztrófa. Negyven kilométer hosszú cianid-méregfolt utazott a vízzel két héten át…

A meddőhányókból ciánnal történő nemesfémkioldás elavult és veszélyes technikáját a fejlett országok ekkor már rég nem alkalmazzák. A romániai vállalatnak kárelhárítási terve egyáltalán nem volt, így a szennyezés megakadályozását vagy enyhítését meg sem kísérelték. A mérgező anyag hosszan beterítette az élővizet. Halálos csapás érte a Szamos és a Tisza élővilágát. A felső szakaszon a halállomány háromnegyede semmisült meg, az alsó szakaszon pedig száz százalékos volt a pusztulás. Több mint 1200 tonna hal ment az enyészetbe. Az anyagi kár – miután a vétkes vállalat tönkrement – rajtunk maradt. Meg a lelki trauma nehezen múló élménye. A folyó mentén élő tizenötezer család szenvedte meg a katasztrófát.

A Tisza erejét, öntisztító képességét mutatja, és persze az emberi munkának, szakértelemnek is köszönhető, hogy végül a becsült regenerációs idő fele alatt, a 2010-es években visszaállt az ökológiai egyensúly.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.