Rés a vasfüggönyön: keletnémet vágta a szabadság felé, 1989

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Emitt Sopronpuszta, amott, a határ túloldalán Szentmargitbánya. A kis burgenlandi mezőváros lakói azon az augusztus 19-én még nem sejtik, hogy a nyugalmas szombat délutánjukat nemsokára valami váratlan dolog zavarja meg. És még csak nem is fognak neheztelni emiatt. Sőt!

Két órakor kezdődött a civilek szervezte Páneurópai Piknik, a két ország közötti vasfüggöny szimbolikus lebontásának rituáléja: vagyis a megosztott Európa jelképes egyesítése. Ami a ’60-as évek végén megépített hírhedt határzárat, a két világ közti szakadékjelképet illeti, az már hivatalosan megszűnt akkor, nagyrészt lebontották, de néhol, mint a sopronpusztai térségben még érintetlenül megvolt. A két ország határrendészete és mindenféle illetékes hivatala megállapodott, és engedélyezték egy alkalmi határátkelő létesítését.

Akkor már a környező földutakon NDK felségjelű Trabantok, Wartburgok sokasága parkolt: a keletnémetek budapesti menekülttábora hajnalban szinte varázsütésre kiürült, aki tehette, útnak indult a határ felé. Akkor csak sejteni lehetett, később bizonyossá vált, hogy egész sor titkos üzenetváltás előzte meg az akciót. Igaz, kevesen voltak a beavatottak. A menekültek nem mehettek biztosra, de reménykedtek. Joggal: azon a napon a szigorú határrendészeti szabályokat fölülírta az emberiesség. Amikor a határnyitást kihasználva a keletnémetek szinte vezényszóra megindultak Ausztria felé, a fegyveres határőrök mosolyogva utat engedtek nekik. A kerületparancsnok, Bella Árpád alezredes és katonái között tökéletes volt az összehang, pontosan értették, amit egy fejbiccentéssel a főtiszt üzent.

Az osztrák kisváros polgármestere azonnal riadóztatta a panziókat, vendéglőket, önkéntes segítőket, az egészségügyi szolgálatot. Mindenki az érkezők segítségére sietett. És a sok száz menekült, köztük számos kisgyerekes család megnyugodva konstatálta: immár szabadok.

Sopronkőhida mellett azon az augusztusi délutánon civilek és egyenruhások történelmet írtak. Újkori históriánk kivételes, szép pillanata volt. Nemsokára aztán véglegesen szabad lett a nyugati határvonal: szeptember 10-én éjfélkor Magyarország hivatalosan is megnyitotta Ausztriával közös határát. Ezzel véget ért sok ezer keletnémet polgár kálváriája. Aztán leomlott a kárhozott berlini fal is…

MTI Fotó: Lobenwein Tamás
Előző sztori

Elmarad az augusztus 20-i légi parádé, a tűzijátékról holnap döntenek

Következő sztori

A kormány továbbra is támogatja a kisbenzinkutakat