Személyes történetekkel dúsított, átfogó kötetet adtak ki a szegedi 46-os gyalogezredről

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A szegedi 46-os gyalogezredről készítettek és mutattak be egy sokrétű, olvasmányos, személyes történeteken alapuló kötetet „Ó, ti fiúk, barnák, szőkék…” címmel a Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat kiadásában. A bemutató a Somogyi-könyvtárban volt és az eseményt Kukkonka Judit szervezte. Pintér Tamást, a kötet szerzőjét és Csáki Bélát, a Csongrád-Csanád Megyei Közgyűlés alelnökét kérdeztük a részletekről.

Pintér Tamás elmondta, hogy a kötetet olvasmányossá akarták szerkeszteni, hogy mindenki számára gördülékeny legyen. Ebben sokat segített a sok személyi forrás, és ezáltal nem csak a puszta, száraz háborús történeteket szőtték bele a kötetbe, hanem a katonák mindennapjait, levelezéseit, fotóit is. A céljuk az volt, hogy a katonák Csongrád-Csanád megyében élő leszármazottjai ezzel a könyvvel megismerjék, hogy 100 évvel ezelőtt min mentek végig az ő hőseik.

Mondhatni, hogy ez első komplex kiadvány a szegedi 46-os gyalogezredről? (Pintér Tamás válaszol)

Voltak ennek előzményei, a két háború között két kötet is megjelent, az egyik Ajtay Endre szerkesztése, ami egy klasszikus ezredtörténet, és Hirn Lászlónak is jelent meg egy ezred albuma, ami a háborúban résztvevők anyagaiból egy szerkesztett album. Az Ajtay-féle ezredtörténet száraz, naplószerű, és írja is a kötet előszavában, hogy reméli egyszer majd történetekkel is megtöltik ezeket a száraz anyagokat. Én azt gondolom, hogy így nagyjából 100 év után sikerült is megtölteni. A mi kötetünk alapvetően az emberi oldaláról mutatja be az első világháborút, és viszi végig az olvasót a szegedi 46-os gyalogezred első világháborús történetén.

A könyv borítója

Milyen forrásokat használtak ezeken kívül?

P.T: A barátaimmal, kutatótársaimmal már 20 éve járjuk ezeket a helyszíneket, és ami miatt ez a könyv több mint egy sima ezredtörténet, az hogy bemutatja azokat a helyszíneket is, ahol ezek az események történtek. A másik fontos forrás, hogy megnéztük a Hadtörténeti Levéltár anyagait is, tehát levél források alapján is dolgoztunk. Ezeken kívül nagyon sok személyes forrást is megismertünk és be is dolgoztuk ebbe a kötetbe, amiket a harcokban résztvevők leszármazottjai őriztek meg. Például találtunk tábori levelezőlapokat, naplókat, visszaemlékezéseket. Nagyon fontos részét teszi ez is a könyvnek, sokat idéztünk belőle, ez viszi, gördíti tovább a történetet, tehát egy picit regényes, a hétköznapi emberekhez szóló kötet keletkezett így.

Ez megkülönbözteti a kötetet a szűkebb, tudományos közegnek íródó szakkönyvektől is

-emelte ki Pintér Tamás.

A célunk az volt, hogy a katonák Csongrád-Csanád megyében élő leszármazottjai ezzel a könyvvel megismerjék, hogy 100 évvel ezelőtt min mentek végig az ő hőseik.

Mi volt a könyv létrejöttének alapja? (Csáki Béla válaszol)

A könyv létrejöttének az alapja egy pályázati lehetőség volt. A Csongrád- Csanád megyei identitás erősítése volt ennek az elnevezése. Ezzel nyílt lehetőség olyan kiadványok megjelentetésére, amik a megyei identitás fejlesztését segítik elő, az emlékezetünk fejlesztését viszik előre, és hiánypótlóak. Ezen belül fontosnak tartottam azt, hogy történelmi kiadványok is elkészüljenek, így az első ez a 46-os kiadvány. Én a Meritum egyesület tagjaként kapcsolódtam ebbe bele. Régóta terveztük már ezt a dolgot, hogy de jó lenne megírni. Egy komplexebb dolgot céloztunk meg, ami modern, fiatalos, és könnyen olvasható, és ebben a pályázatban találtuk meg ennek a lehetőségét. A történelem szakos tanárokat, a történelem iránt érdeklődőket és még a diákokat is el tudjuk ezzel érni. Nagyon jó volt látni, hogy a könyvbemutatón a pedagógusok mellett még a diákok is eljöttek.

Nagyon jó lenne a teljességre is törekedni a későbbiekben. Még több képpel, még több történettel, emlékhelyekkel kibővíteni. A közeljövőben egy kibővített kiadvány is megjelenhet.

-tette hozzá Csáki Béla.

Mennyire megy bele a kötet a részletekbe?

P.T: Olvasmányossá próbáltuk formálni, a sok kép, a külön szövegdobozok egyes életrajzokkal, illetve a történeteket ezt megvalósították. Amiket közreadtunk nem csak a harcokról szólnak, hanem a harcok közbeni élet is föl-föl villan. Például a temetkezési szokások, a temetők is megjelennek, az olvasók sok mindent megismerhetnek a katonák hétköznapi életéről is. De persze bőven lenne még miről írni. A kötet 128 oldalas. Ennek többszörösét tudtuk volna, mert hála istennek a szegedi ezredről nagyon sok napló, visszaemlékezés keletkezett, amik pont a részleteket mutatják be. Például vannak táblázataink is az anyaezred hadiútjáról, ahol kronologikus sorrendben helyszínt megadva, mai országot megadva, az esemény rövid leírását megadva leírtunk mindent. Rengetek képünk is van, és a bőség zavarával küszködtünk, hogy mit tegyünk bele a kötetbe. Bőven lenne még anyag egy bővített, újabb kiadáshoz is, de voltak olyan helyszínek, ahová nem tudtunk még eljutni, és ezek kimaradtak. Ezek főleg a balkáni helyszínek.

Tehát ez a kötet főleg az olasz hadszínteret mutatja be?

P.T: Alapból az ezred a legtöbb időt az olasz hadszíntéren töltötte. Az anyaezred a hadiútját a szerb hadszíntéren kezdte, de fegyveres összetűzésre ott nem került sor. A tűzkeresztségen az oroszok ellen estek át 1914 augusztus végén, és onnan 1915 májusáig a keleti, az orosz hadszíntéren volt, majd utána egészen a háború végéig, 1918 október végéig az olasz hadszíntérre került. Mind a 12 isonzói csatában részt vett, kevés ilyen ezred van. Majd részt vett a piavei offenzívában is. ilyen szempontból volt érdekes a bemutató időpontja, ami éppen a piavei offenzíva napjára esett: június 15-re. Az ezred részt vett az 1918 októberi olasz támadás visszaverésében is, sikeres védekező harcokat folytatott. Nem rajtuk múlt, hogy a Monarchia hadserege 1918 őszén kénytelen volt visszavonulni, és a könyvben ezeket az utolsó harcokat, a visszavonulást is megismerhetjük.

Mi a Szegeden található doberdói fa története?

CS.B: A fa egy jelkép. Az első hat isonzói csata zajlik a Doberdón. A Doberdó egy hídfő. Úgy alakult ki a frontvonal, hogy a Monarchia katonái két hídfőt képeztek. A Doberdó egy kopár mészkő fennsík, 60 négyzetkilométer, ami védekezésre nagyon alkalmas. Ezt a hadsereg még megkerülni sem tudja, mert nagy katonai erő áll ott. Itt alakul ki egy fontos harctér. Ennek a harctérnek a legmagasabb pontjain állomásoztak a szegedi katonák, és ott egy településen volt a templomkertben egy eperfa, ami gyakorlatilag végigállta ezt az ostromot. Ez a fa ott áll, szaggatják a golyók, tépik, de túléli. Egy idő után a 46-os bakák úgy látják, hogy ez a fa ugyanúgy „működik” mint az ezred. Őket is tépi a golyó, szaggatja a gránát, és ők is kitartanak. Engedélyt kértek az ezredparancsnoktól, hogy ezt a fát kivegyék a helyéről és elszállítsák Szegedre.

A doberdói fa

1916-ban a fát kivágják, a fa hazajön Szegedre, és szegeden a város közössége fogadja. A mai Móra Ferenc múzeumban helyezik el, szépen kidíszítik, táblával látják el. Kevés helyen van ilyen háborús relikviája a városnak. A fa a második világháborúban a padlásra került és egészen a 80-as évek végén, az akkori múzeumvezetőség megtalálja, és lehozza. Máig a Fekete Házban található. Ez tulajdonképpen a 46-osok jelképe. Számos írás található rajta, számos katonának a neve lelhető fel, a golyónyomok is láthatóak.

Előző sztori

Szeged környékén 111 embernek nem úgy telt az éjszakája ahogy tervezte

KÉPGALÉRIA!
Következő sztori

Szent Iván éji tűz Klebelsberg-telepen